Skip to content

Akár 6000 milliárd forint energiaügyi projektekre?

A Telex cikke tudósított arról az – egyébként szakmai szempontból örvendetes – helyzetről, hogy a jelen állás szerint a közel 10 milliárd eurós uniós újjáépítési hitelkeretből a kormány hangsúllyal energiaügyi projekteket valósítana meg.

A Telex értesülései szerint az alábbi projektek vannak asztalon:

  • Adria vezeték – a horvátországi Omisaljból érkező olajvezeték a hazai üzemanyag-ellátás biztosításához, az orosz olajról történő fokozatos leváláshoz szükséges beruházás.
  • Digitális fejlesztések – olyan digitalizációról van itt szó, ami segít csökkenteni az energiafelhasználást, például okosmérőkkel.
  • Dunai Finomító – a százhalombattai Mol-finomító technológiai átalakítására azért van szükség, hogy ne csak orosz olajból, hanem a tenger felől érkező olajból is nagy mennyiséget dolgozhasson fel.
  • Elektromos buszok és trolibuszok beszerzése.
  • Elektromos töltőhálózat fejlesztése.
  • Energiaközösségekez a talán még kevésbé ismert fogalom, lokális közösségek keretein belül oldja meg az energiatermelés és fogyasztás optimalizálását, jellemzően zöld energiával.
  • Gáztárolók – kapacitáscsökkentésről és ellátásbiztonsági beruházásokról egyaránt szólhat ez a programpont, mindenesetre itt is költene fejlesztésre is a kormány.
  • Hálózatfejlesztés – az egész terv legfontosabb elemeként hallottuk emlegetni, villamos energia kapacitásfejlesztése és ellátásbiztonsági beruházások (felkészülés a nagyobb igényekre, több megújuló befogadása) szerepelnek ebben a pontban.
  • Hidrogén – az EU imádja, ezért bekerültek a magyar tervbe is a zöld hidrogén előállításához szükséges fejlesztések (elektrolizátor telepítése, ipari technológiák bevezetése, hidrogénmeghajtású buszok és nehézgépjárművek megvásárlása).
  • Hulladékhő hasznosítása.
  • Hulladékokból villamos energia kinyerésre.
  • Lakossági energiahatékonysági beruházásokszéles projekt, de például épületenergetika, szigetelés, tudatosítás.
  • Megújuló energia – fotovoltaikus, geotermikus, biometán alapú energiatermelés.
  • Meteorológiai előrejelző modellek – azért kell fejleszteni ezen a területen, hogy jobban lehessen modellezni az időjárásfüggő áramtermelést és az energiafelhasználást.
  • Nagynyomású földgázszállításkorszerűsítések több irányba (horvát, szerb és román), ha van rá forrás, esetleg a szlovén irány kiépítése az észak-olasz LNG-terminálok elérésére.
  • Szén-dioxid-megkötési technológiák – leválasztás, hasznosítás és tárolás.
  • Távhőrendszerek – nem a legmodernebb technológia, de az egyéni rendszerekhez képest gazdaságosabb, segíthet csökkenteni a gázfogyasztást.
  • Vállalkozások energiahatékonysági fejlesztései.
  • Vízközművekenergiahatékonysági beruházásai szivárgási veszteség, hálózati vízveszteség, energiaigény csökkentése.
  • Vízerőmű fejlesztése Szerbiában – egy konkrét, Szerbiában már működő vízerőmű kapacitásbővítése hazai áramellátási célból.

Az elmúlt évek "fej-nehéz" – helyesebben „Paks-nehéz” – energiapolitikája után szakmai szemmel nézve első ránézésre ez egy kifejezetten előremutató lista.

A második ránézésre is, ám óhatatlanul bevillan az emberben, hogy ez a hitelkeret akkora, mint az az orosz hitel, amely a szerződés megkötésekor „csak” a Paks II. erőmű finanszírozására lehetett volna elég (a kapcsolódó számos hazai beruházásra már nem az orosz hitel nyújtott volna fedezetet). Azaz bármilyen nagy pénz is az a 10 milliárd euró, azonban egy erőmű árából messze nem finanszírozható az elmúlt évtizedek energiaügyi elmaradásainak maradéktalan felszámolása. Pláne nem a listában tetten érhető, egyes merőben új energetikai utak finanszírozása.

Ráadásul a lista nem is teljes.

Fájóan hiányzik róla a szélenergia hasznosítása. A jelek szerint illékonynak bizonyulnak azok a remények, amelyek arra vonatkoztak, hogy mintegy 10 évi ellehetetlenítés után a szélenergia más országokhoz hasonlóan Magyarországon is elfoglalhatja az energiamixben őt megillető helyét.

Hasonló fájó hiány a geotermikus energia hasznosításának hiánya.

Néhány megjegyzés a felsorolás egyes tételeihez:

  • Adria vezeték, Dunai Finomító: elkerülhetetlen, „kötelező gyakorlat” ügyes megoldással, hogy a költség ne a MOL-t terhelje.
  • Digitális fejlesztések: az okos mérők csak annyiban jelentenek „digitális fejlesztést”, hogy végre tömegesen fel kéne szerelni a fogyasztóknál. De az igazi lépés nem digitális jellegű probléma: végre létre kellene hozni azt a rugalmas tarifakínálatot, amelynek révén a fogyasztók valódi és rendszeres döntéseket tudnak hozni arról hogy a maguk fogyasztói szokásaihoz melyik tarifa illeszkednék a legjobban. E tarifakínálat létrehozása és gyakorlati bevezetése nem elsősorban műszaki („digitális”) kérdés, hanem (energia)politikai.
  • Energiaközösségek: előremutató, helyes, így maximálisan támogatandó célkitűzés.
  • Gáztárolók: lényegesen több információra lenne szükség. Az elmúlt hónapok párnagáz felhasználási szándéka után meglepő, ám örvendetes fordulat lenne valamiféle fejlesztési szándék.
  • Hidrogén: sok pénz elköltésére ad módot, (jelenleg) vitatható eredménnyel. Talán hasznosabb lenne ilyen irányú kutatás-fejlesztésbe beruházni.
  • Szén-dioxid: miközben kívánatos a széndioxid kivonása, azonban véleményes, hogy a kivont gáz egy meglévő földalatti gáztárolóba besajtolva, annak tönkretételével kerüljön tárolásra. Mindez EU-hitelből.
  • Vízerőmű fejlesztése Szerbiában: ügyes. Nem érheti szó a ház elejét, hiszen nem Magyarországon lenne, azaz nem adhat muníciót a Bős-Nagymaroson szocializálódott ún. zöldeknek. Ugyanakkor mégis invesztál a kormányzat vízenergiába. Azaz tényleg nem érheti szó a ház elejét. Szóval tényleg ügyes.

A fentiek a korlátozott információkon alapuló első benyomások. Pontosabb, részletesebb információk birtokában visszatérünk a témára.

Lantos Csaba és Navracsics Tibor soha nem látott, közel 6000 milliárd forintos energiatervet készít
A kormány a háromnapos kihelyezett ülésén már tárgyalhatja is azt a gigantikus tervet, amely a magyar energiagazdálkodás teljes megújítását célozza.

Latest