A Telex cikke tudósított arról az – egyébként szakmai szempontból örvendetes – helyzetről, hogy a jelen állás szerint a közel 10 milliárd eurós uniós újjáépítési hitelkeretből a kormány hangsúllyal energiaügyi projekteket valósítana meg.
A Telex értesülései szerint az alábbi projektek vannak asztalon:
- Adria vezeték – a horvátországi Omisaljból érkező olajvezeték a hazai üzemanyag-ellátás biztosításához, az orosz olajról történő fokozatos leváláshoz szükséges beruházás.
- Digitális fejlesztések – olyan digitalizációról van itt szó, ami segít csökkenteni az energiafelhasználást, például okosmérőkkel.
- Dunai Finomító – a százhalombattai Mol-finomító technológiai átalakítására azért van szükség, hogy ne csak orosz olajból, hanem a tenger felől érkező olajból is nagy mennyiséget dolgozhasson fel.
- Elektromos buszok és trolibuszok beszerzése.
- Elektromos töltőhálózat fejlesztése.
- Energiaközösségek – ez a talán még kevésbé ismert fogalom, lokális közösségek keretein belül oldja meg az energiatermelés és fogyasztás optimalizálását, jellemzően zöld energiával.
- Gáztárolók – kapacitáscsökkentésről és ellátásbiztonsági beruházásokról egyaránt szólhat ez a programpont, mindenesetre itt is költene fejlesztésre is a kormány.
- Hálózatfejlesztés – az egész terv legfontosabb elemeként hallottuk emlegetni, villamos energia kapacitásfejlesztése és ellátásbiztonsági beruházások (felkészülés a nagyobb igényekre, több megújuló befogadása) szerepelnek ebben a pontban.
- Hidrogén – az EU imádja, ezért bekerültek a magyar tervbe is a zöld hidrogén előállításához szükséges fejlesztések (elektrolizátor telepítése, ipari technológiák bevezetése, hidrogénmeghajtású buszok és nehézgépjárművek megvásárlása).
- Hulladékhő hasznosítása.
- Hulladékokból villamos energia kinyerésre.
- Lakossági energiahatékonysági beruházások – széles projekt, de például épületenergetika, szigetelés, tudatosítás.
- Megújuló energia – fotovoltaikus, geotermikus, biometán alapú energiatermelés.
- Meteorológiai előrejelző modellek – azért kell fejleszteni ezen a területen, hogy jobban lehessen modellezni az időjárásfüggő áramtermelést és az energiafelhasználást.
- Nagynyomású földgázszállítás – korszerűsítések több irányba (horvát, szerb és román), ha van rá forrás, esetleg a szlovén irány kiépítése az észak-olasz LNG-terminálok elérésére.
- Szén-dioxid-megkötési technológiák – leválasztás, hasznosítás és tárolás.
- Távhőrendszerek – nem a legmodernebb technológia, de az egyéni rendszerekhez képest gazdaságosabb, segíthet csökkenteni a gázfogyasztást.
- Vállalkozások energiahatékonysági fejlesztései.
- Vízközművek – energiahatékonysági beruházásai szivárgási veszteség, hálózati vízveszteség, energiaigény csökkentése.
- Vízerőmű fejlesztése Szerbiában – egy konkrét, Szerbiában már működő vízerőmű kapacitásbővítése hazai áramellátási célból.
Az elmúlt évek "fej-nehéz" – helyesebben „Paks-nehéz” – energiapolitikája után szakmai szemmel nézve első ránézésre ez egy kifejezetten előremutató lista.
A második ránézésre is, ám óhatatlanul bevillan az emberben, hogy ez a hitelkeret akkora, mint az az orosz hitel, amely a szerződés megkötésekor „csak” a Paks II. erőmű finanszírozására lehetett volna elég (a kapcsolódó számos hazai beruházásra már nem az orosz hitel nyújtott volna fedezetet). Azaz bármilyen nagy pénz is az a 10 milliárd euró, azonban egy erőmű árából messze nem finanszírozható az elmúlt évtizedek energiaügyi elmaradásainak maradéktalan felszámolása. Pláne nem a listában tetten érhető, egyes merőben új energetikai utak finanszírozása.
Ráadásul a lista nem is teljes.
Fájóan hiányzik róla a szélenergia hasznosítása. A jelek szerint illékonynak bizonyulnak azok a remények, amelyek arra vonatkoztak, hogy mintegy 10 évi ellehetetlenítés után a szélenergia más országokhoz hasonlóan Magyarországon is elfoglalhatja az energiamixben őt megillető helyét.
Hasonló fájó hiány a geotermikus energia hasznosításának hiánya.
Néhány megjegyzés a felsorolás egyes tételeihez:
- Adria vezeték, Dunai Finomító: elkerülhetetlen, „kötelező gyakorlat” ügyes megoldással, hogy a költség ne a MOL-t terhelje.
- Digitális fejlesztések: az okos mérők csak annyiban jelentenek „digitális fejlesztést”, hogy végre tömegesen fel kéne szerelni a fogyasztóknál. De az igazi lépés nem digitális jellegű probléma: végre létre kellene hozni azt a rugalmas tarifakínálatot, amelynek révén a fogyasztók valódi és rendszeres döntéseket tudnak hozni arról hogy a maguk fogyasztói szokásaihoz melyik tarifa illeszkednék a legjobban. E tarifakínálat létrehozása és gyakorlati bevezetése nem elsősorban műszaki („digitális”) kérdés, hanem (energia)politikai.
- Energiaközösségek: előremutató, helyes, így maximálisan támogatandó célkitűzés.
- Gáztárolók: lényegesen több információra lenne szükség. Az elmúlt hónapok párnagáz felhasználási szándéka után meglepő, ám örvendetes fordulat lenne valamiféle fejlesztési szándék.
- Hidrogén: sok pénz elköltésére ad módot, (jelenleg) vitatható eredménnyel. Talán hasznosabb lenne ilyen irányú kutatás-fejlesztésbe beruházni.
- Szén-dioxid: miközben kívánatos a széndioxid kivonása, azonban véleményes, hogy a kivont gáz egy meglévő földalatti gáztárolóba besajtolva, annak tönkretételével kerüljön tárolásra. Mindez EU-hitelből.
- Vízerőmű fejlesztése Szerbiában: ügyes. Nem érheti szó a ház elejét, hiszen nem Magyarországon lenne, azaz nem adhat muníciót a Bős-Nagymaroson szocializálódott ún. zöldeknek. Ugyanakkor mégis invesztál a kormányzat vízenergiába. Azaz tényleg nem érheti szó a ház elejét. Szóval tényleg ügyes.
A fentiek a korlátozott információkon alapuló első benyomások. Pontosabb, részletesebb információk birtokában visszatérünk a témára.
Brückner Gergely
