„Horrible year” – fakadt ki Erzsébet királynő 1992-ben, a Windsori kastélyban keletkezett tűz évében. Minimum ezt lehet mondani 2022-re, Ukrajna orosz megszállásának, majd az annak kapcsán kirobbanó európai energiaválság, számos energetikai illúzió szerte foszlásának évére. Melyek voltak a legfőbb, semmibe vesző európai energetikai illúziók?
A 2022. év sok szempontból helyet kap a történelemkönyvekben. Az egyik bizonyosan az energetikai szempont lesz. Évtizedes energetikai álmok foszlottak köddé, miközben Európa sosem gondolt gyorsaságú és mélységű energiaválságba zuhant.
Európa hatalmas – közte energetikai – „maflások” sorozatát kapta. A még tavaly beindult gázár emelkedés, a február 24-ei invázió, a csővezetékek teljesítmény csökken(t)ései, „karbantartásai”, majd leállásai, Oroszország atomerőművi biztonsághoz való viszonyulása stb. Az ütések talán nem megrendítő erőjűek, de bizonyosan kijózanítók.
Illúziónak bizonyult, hogy ez erős és kiterjedt energiaszállítási kapcsolatok olyan stratégiai stabilizáló kapcsot képeznek, amely kölcsönös előnyök közepette képes fenntartani az európai békét. És Európa – különösen Németország – ezt az illúziót még 2014, a Krím megszállása után is táplálta, mert táplálni akarta. Eme illúzió jegyében zajlott tovább az Északi Áramlat II. csővezeték építése úgy, mintha mi sem történt volna.
Illúziónak bizonyult, hogy Oroszország ne tudna – de főleg ne akarna – visszaélni Európa évtizedek alatt kialakult (avagy orosz stratégiai célként kiépített?) energiafüggőségével. Oroszország nem, hogy kihasználta a tőle való függést, de a hibrid háborús doktrína egyik elemeként fegyverként alkalmazta Európa ellen. 2022-től immár bizonyított, hogy az energia akár egy egész kontinens elleni fegyverré válhat.
Ki gondolta volna, hogy az elkészült és nagyratörő Északi Áramlat II. gázvezeték nemhogy soha egyetlen molekulát sem fog szállítani, de az Északi Áramlat I. vezetékkel együtt dicstelen véget ér? Ki gondolta volna, hogy az évtizedek óta lényegében stabil vezetékes szállítások egyre bizonytalanabbá válnak, szakadozni kezdenek, majd többségében leállnak?
Akár csak egy évvel ezelőtt is ép ésszel lehetett-e azt feltételezni, hogy a gázvezetékek Európa energetikai zsarolásának eszközévé válnak? A csővezetéki döbbeneteket itt, itt, itt és itt követtük.
A korábbi földgáz ellátási láncok bizonytalanná válása, majd megszakadása addig elképzelhetetlen helyzeteket – de főleg árakat! – produkált az európai gázpiacon. Ezekről itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt számoltunk be. Mint ahogy itt, itt, itt és itt arról is, hogy milyen erőfeszítések történtek a kieső orosz földgázt pótolni hivatott LNG ellátási láncok gyors kiépítésére, pl. új terminálok létesítésére.
Ebben a helyzetben különös jelentőségű, hogy az egyes országok milyen ütemben képesek növelni földgáz tartalékaikat. Júliustól minden egyes szombaton áttekintettük a gáztárolói töltöttségi szintek változását. Novembertől kezdődően pedig hetenként becslést adtunk arra is, hogy hány napra lehetnek egészségesek az egyes országok földgáz tartalékai. A legutóbbi becslés itt olvasható.
De az elmúlt hónapokban Ukrajnában történtek tükrében tragikus módon immár az is bizonyított, hogy az energia – pontosabban infrastruktúrájának brutális szétverése – a civil lakosság elleni terror egyik eszköze is lehet. Mindezzel pl. itt, itt, itt, itt, itt, és itt foglalkoztunk.
De Ukrajna energetikai hányattatásai már a drón- és rakétatámadások előtt is megkezdődtek – és jelenleg is zajlanak. Cikkeinkben ezeket is követtük itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.
Hasonló illúzióvesztés volt, hogy egy olyan atomerőművi nagyhatalom, mint Oroszország, ha valamit, akkor az atomerőművek biztonságát nem akarja kockáztatni a háborúban. Hát, nem így történt. Míg a csernobili események – pl. a hűtéshez szükséges villamos betáplálás megsemmisítése, az erőmű kifosztása – még egyedi esetnek, „botlásnak” voltak tekinthetők, addig a Zaporizzsjai Atomerőmű drámája, a hét nukleáris biztonsági alapelv mindegyikének súlyos és folytatólagos megsértései kijózanítólag hatottak. A történtekről itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt írtunk.
A Zaporizzsjai Atomerőmű más szempontból is az elmúlt évi történések fontos szereplője volt. Európa legnagyobb atomerőműveként értelemszerűen nemcsak a megszállt részek villamosenergia-ellátásának lehetne meghatározó pillére, de értelmet adhatna annak is, hogy a megszállt területek hálózata beintegrálódjon az orosz villamosenergia-rendszerbe. Azt követően, hogy Ukrajna az ENTSO-E rendszer részévé vált, az orosz hódítás véglegesítésének egyik eleme lehetne – de a hadi helyzet alakulásával egyre inkább csak lehetett volna – a megszállt területek hálózatának leválasztása az ukrán hálózatról, majd az orosz rendszerhez csatolása. Ám Oroszország mindeddig sem a Zaporizzsjai Atomerőműben nem tudta 100%-ig megerősíteni a pozícióit – sőt még a NAÜ ellenőrök állandó jelenlétét is el kell viselniük –, de a hadi helyzet alakulása is egyre inkább ellehetetleníti a reintegrációt.
Az intenzív harcok ellenére az orosz erők mindeddig nem tudtak a fennhatóságuk alá vonni egy a reintegráció szempontjából fontos 750 kV-os távvezetéket sem. A megszállt területek hálózatával kapcsolatos fejleményeket itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt elemeztük.
De illúziónak bizonyult az is, hogy a francia atomerőművi flotta az európia villamosenergia-ellátás, az ENTSO-E rendszer stabil, megingathatatlan pillére. Az 1 éve feltárt jelentős számú korróziós jelenségek miatt az atomerőművi blokkok több, mint 1/3-a javításra szorul.
Ez oly mértékben csökkenti a francia villamosenergia-termelő kapacitást, hogy az eddig stabil exportőr ország kényszerűen importőrré vált, további kockázatot jelentve az idei télen amúgy is kifeszített ENTSO-E rendszer működésére. A francia atomerőművi flotta korróziós hányattatásait itt, itt, itt, és itt taglaltuk.
Illúzióvá vált az is, hogy a német Zöldek képesek felismerni az ország eminens energetikai érdekét, a még üzemelő atomerőművek további működtetésének szükségességét. Hosszas – koalíciós feszültségektől sem mentes – viták után Scholtz kancellárnak kellett döntenie arról, hogy két atomerőmű márciusig tartalékként, csökkentett termeléssel, továbbra is üzemben maradjon. És milyen az élet? Már december elején, egy nem is túl nagy lehűlés idején kiderült, hogy a borongós, szélcsendes időben bezuhanó villamosenergia-termelés, a megugró fűtési célú felhasználás és a francia export miatti termelési igény közepette, az Energiewende „áldásaként”, a fogyasztási igények kielégítésének egyetlen zálogjaként csúcsra kellett járatni a gázerőműveket – és ezzel éppen a legnagyobb kincset, a földgázt égetve.
Pont az ilyen helyzetekben jönne jól a teljes kapacitással működő atomerőművek termelése. A német atomerőművi fordulatokat itt, itt, itt, itt, itt, és itt mutattuk be. De Európa legerősebb országaként – és valljuk be, a kontinens jelentős energiafüggésének kialakulásában jelentős szerepet játszó országként – Németország az energetikai kérdések kezelésében az itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt írtak szerint egyébként is igen aktív volt.
Jórészt az is illúzió volt, hogy a sanyarú földgázhelyzetben az EU tagországok egymást segítve, egymás iránti szolidaritással lesznek képesek megoldásokat keresni és találni. Nemhogy a szükséges szolidaritási szerződések rendszere nem jött létre, de egyes országok kifejezett kiviteli tilalommal is gátolták saját készleteik megosztását, ezzel új feszültségeket generálva. Az európai szolidaritás sötét helyzetéről itt és itt írtunk.
De illúzió volt abban is reménykedni, hogy – bár már érzékelhetők voltak aggasztó előjelek, de – talán van még idő addig, amíg durva formában beköszöntenek a klímaváltozás, globális felmelegedés energetikát is érintő hatásai.
Az idei nyár szélsőséges aszálya és hőhullámai pl. Franciaországban több folyóparti atomerőmű leállítását is okozták, az elégtelen hűtés miatt. De az aszály miatt az európai víztározók egy részének töltöttségi szintje is elmarad az előző évekétől, ezzel is rontva a téli energetikai kilátásokat. Ezeket a szélsőséges jelenségeket és azok hatásait itt, itt, itt és itt mutattuk be.
Avagy lehetett-e 1 éve arra gondolni, hogy Európában a lehető legkomolyabban felmerülhet kiterjedt áramszünetek (blackout-ok) lehetősége?
Pedig az energiakrízis, a drága és korlátos földgázbeszerzési lehetőségek, a francia atomerőművi kapacitáscsökkenés, az időjárási szélsőségek mind-mind az ellátásbiztonság csökkenésének irányába hatnak. Több ország is a legkomolyabb formában tett előkészületeket a potenciális blackout-veszély során érvénybe léptetetendő intézkedésekre. A témával itt, itt, itt, itt és itt foglalkoztunk.
Az itt, itt, itt, itt és itt bemutatott nagy európai energetika játszmák mellett itt, itt és itt időtől-időre bemutattuk a hazai energiapolitika kanyarjait, mint ahogy itt, itt és itt a jövő energiarendszerének lehetséges jellemzőit is.
„Horrible year”.
Valóban. Európa az elmúlt évben több nagy, kijózanító erőjű energetikai „maflást” kapott.
Ezek tanulságait Európa már az idén elkezdte levonni és remélhetően 2023-ban további határozott lépéseket tesz a hasonló pofonok elkerülése érdekében.
A 2023. évi kilátásokat, kihívásokat egy következő cikkben mutatjuk be.
