A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) Hiteles utak a 1,5 °C-ig: a 2020-as évek teendőinek négy pillére címmel jelentést adott ki.
A jelentés lényegi állításait az IEA az alábbiak szerint összegzi:
Az IEA a COP28 éghajlat-változási konferenciára való felkészülés támogatására – kiadja a Hiteles utak a 1,5 °C-ig: a 2020-as évekbeli fellépés négy pillére című új jelentését. Ebben bemutatja a Párizsi Megállapodásban foglalt, a globális hőmérséklet-emelkedést 1,5 °C-ra korlátozó cél eléréséhez szükséges legfontosabb intézkedéseket. A lehetőségek gyorsan szűkülnek, mivel 2022-ben tovább emelkedett az energiával kapcsolatos CO2-kibocsátás. Annak ellenére is, hogy a tiszta energiát hasznosító technológiák költségei csökkentek, valamint a megújuló energiaforrások, az elektromos autók és más megoldások dinamikusan bővültek.
A párizsi megállapodás előtti alaphelyzethez képest a tiszta energiát hasznosító technológiák csökkenő költségei és az új szakpolitikák mintegy 1 °C-kal csökkentették a 2100-ra jelzett várható felmelegedés mértékét.
Az országok által kitűzött célok jelentős mértékben hozzájárulnak a 1,5 °C-os cél eléréséhez. Ha az együttműködő államok a nettó nulla százalékos vállalásaikat időben és teljes mértékben végrehajtják, akkor ez elegendő lenne ahhoz, hogy 2100-ban a felmelegedés 1,7 °C körül legyen tartható. A kulcskérdés tehát az, hogy mit kell tenni a jelenben a közeli jövő lépéseinek sikeréért? Mit kell most tenni ahhoz, hogy a világ a 1,5 °C-os célnak megfelelő, hiteles pályára álljon. Az IEA szerint ehhez az alábbi négy pillére kell támaszkodni:
1. Az energiaágazat legfontosabb teendői a villamosenergia-ágazat szén-dioxid-mentessé tétele, az energiahatékonyság javítása és a villamosítás felgyorsítása. 2030-ig a megújuló energiaforrások kapacitásának a 2022-es szinthez képest háromszorosára kell nőnie. Ehhez el kell érnie az évi 1,200 GW növekményt. Ez évente átlagosan az új termelési kapacitások 90%-a. Az elektromos autók értékesítésének 2030-ra 60% körüli piaci részesedést kell elérnie. A nulla kibocsátású közepes és nehéz tehergépkocsiknak ugyanekkorra 35% körüli piaci részesedést kell elérniük.
2. 2030-ra az erdőirtás nettó nullára csökkentése. Ez a pillér hivatott biztosítani a földhasználati ágazatból származó CO2-kibocsátás csökkentésének legnagyobb részét, összhangban az erdőkről és a földhasználatról szóló glasgow-i nyilatkozattal.
3. A nem CO2-tartalmú kibocsátások kezelése. A CO2-vel kapcsolatos határozott fellépés mellett a felmelegedés korlátozásához ezek az intézkedések is létfontosságúak. Ilyenek például a HFC-kre (azaz a fluorozott szénhidrogénekre) vonatkozó Kigali módosítás, a metánkibocsátás csökkentésére vonatkozó ún. globális metánígéret, avagy a mezőgazdaságból származó, nem CO2-kibocsátások csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítése. Sőt túlteljesítése. E vállalások teljesítése vagy nem teljesítése döntheti el, hogy a 1,5 °C-os felmelegedést meghaladó, visszafordíthatatlan klímaváltozáshoz vezető forgatókönyv valósul-e meg, vagy az, amelyik esélyt ad a kritikus 1,5 °C-os hőmérséklet emelkedésen belül maradni.
4. A CO2 megkötése és tárolása, valamint a légköri CO2 eltávolítása. Ezekre a lépésekre még akkor is szükség van, ha a 1,5 °C-ot meg nem haladó felmelegedési forgatókönyv valósulna meg. Ezek nélkülözhetetlenek a nehezen csökkenthető maradék kibocsátások mérsékléséhez és kompenzálásához. 2030-ig mintegy 1,2 Gt (gigatonna) CO2 megkötése szükséges, szemben a jelenleg tervezett mintegy 0,3 Gt-val. El kell indítani az ezt biztosító projekteket.
A 1,5 °C-os cél eléréséhez, a kibocsátás azonnali és gyors csökkentéséhez a fenti négy pillér mindegyikében azonnal és határozottan cselekedni kell. Ehhez valamennyi országnak, de különösen a nagy és fejlett gazdaságoknak erőteljesen hozzá kell járulniuk. Egyértelmű politikai jelzéseket kell adniuk, hogy az együttműködő szereplők előre láthassák és elérhessék a szükséges változásokat.
Az IEA tehát így összegzi a jelentésben foglaltakat. Magát a jelentést is erősen ajánlott elolvasni. Nem hosszú, mindössze 17 oldal.
Az IEA arról ismert, hogy számokkal, grafikonokkal alátámasztott, alapos elemzéseket, jelentéseket ad közre.
Számokból, grafikonokból e jelentésben sincs hiány.
Ezzel együtt is nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy a dokumentumban összefoglalt intézkedések ingatag alapokra épülnek. Nyugodtabbak lehetnénk, ha az elmúlt évtizedben a kormányok maradéktalanul végrehajtották volna a különféle nemzetközi klímavédelmi fórumokon tett felajánlásaikat.
Ám sajnos nem ez a jellemző.
Ráadásul még ezek az elégtelen vállalások is gyakran súlyos politikai kompromisszumok árán születtek meg.
Óhatatlanul adódnak a kérdések:
