Az ukrán energiarendszert – hangsúllyal a villamosenergia-rendszert – október 10. óta több hullámban súlyos támadások érték. Ezek jelentős károkat és a közszolgáltatások zavarait is okozták, amelyek következményei akár több százezer embert is érintenek. Nem kizárt, hogy az oroszok egy légi teoretikus 100 évvel ezelőtti – jórészt téves – elmélete jegyében járnak el.
Az október 10. óta – elsősorban iráni drónokkal – zajló orosz támadás-sorozat mérhetetlen károkat okozott az ukrán villamosenergia-rendszerben. Ugyanakkor nehéz pontos, részletes képet alkotni a csapások nyomán megsemmisült, avagy csak kárt szenvedett létesítmények köréről. Míg a légi offenzíva első heteiben a különböző csatornákon érkező szövegek, képek és videók alapján számos megtámadott létesítmény beazonosítható volt, addig az elmúlt hetekben már érzékelhető volt az az ukrán törekvés, hogy a keletkezett károkról a lehető legkevesebb konkrét információ kerüljön napvilágra.
Ma hovatovább az a legkonkrétabb – magától Zelenszkij elnöktől származó – információ, hogy az ukrán energiarendszer 40%-a megsemmisült, jelentsen ez bármit is. Nem tudni ugyanis, hogy a 40% pontosan mire is értendő? Az erőművi beépített teljesítményre? A villamos és/vagy a hőerőművi teljesítményekre? A távvezetéki nyomvonalhosszra? Vagy „csak” a villamosenergetikai, avagy általában az energetikai létesítmények értékére?
De jelentsem bármit is a 40%, csak az elérhető információk alapján is igazolható, hogy önmagában az ukrán villamosenergia-rendszert brutális károk érték.
Az elmúlt hetekben csapásokat elszenvedett létesítmények, települések, régiók a teljesség igénye nélkül:
- Erőművek (zárójelben a beépített – azaz a támadásokkal érintett teljesítményeik): Burshtyn (2,3 GW), Kurakhivska (1,5 GW), Ladyzhyn (1,8 GW), három kijevi erőmű (2,4 GW), Prydniprovska (1,8 GW)
- Alállomások: Cherkasy, Chernivtsi, Dniprovska, Kirovograd, Kryvyi Rih, Kyiv, Kurakhivska, Ladyzhyn, Pavlohrad, Rivnenska, Shepetivka, Sumy, Juzsne, Zaporizhzhia, Zhitomir
- Települések, régiók: Cherkasy, Chernihiv, Kharkiv, Khmelnytskyi, Kirovohrad, Kovel, Kremenchuk, Lutsk, Lysychansk, Mariupol, Mikolajiv, Odesa, Okhtyrka, Sievierodonetsk Svitlodarsk, Lysychansk, Yuzhne
A kárt szenvedett létesítményekről elérhető információk alapján az a következtetés vonható le, hogy az orosz fél a támadási célpontokat villamos hálózati ismerettel rendelkező szakemberek bevonásával jelölte ki.
A támadások hideg tudatossággal
a villamosenergia-rendszer
„lágy altestét” célozták meg.
Ezek egyrészt az erőművek, másrészt az alállomások, ezeken belül egyrészt a turbinák, a generátorok, a kazánok, másrészt főleg a transzformátorok.
Nem hallani híreket távvezetékek támadásáról. Ez nem véletlen. Egyrészt ezeket nehéz úgy eltalálni, hogy az komoly kárt okozna benne. Másrészt, ha sikerül is eltalálni pl. egy távvezetéki oszlopot, az viszonylag könnyen és gyorsan helyreállítható.
A célpontkijelölés tudatosságát jelzi, hogy a támadásokban nagyértékű, nehezen pótolható villamosenergetikai főberendezések pusztultak el. Ezek hiányában akár több körzetben is csökken a rendszer termelő és/vagy átviteli kapacitása, amelynek következtében tartós, sok hónapos, de akár fél vagy egy éves időtartamú korlátozások sem zárhatók ki. És ezek az időtartamok is csak abban az esetben tarthatók, ha az érintett körzetek energia infrastruktúráját nem érik újabb csapások.
Ráadásul az interdependenciák (kölcsönös függőségek) miatt a villamosenergia kiesése további szolgáltatásokat is magával ránt, elsősorban a vízellátást és a tél közeledtével létfontosságú fűtést. Mind a vízellátásnál, mind a fűtésnél meghatározó a szivattyúk működése, amelyek áramszolgáltatás hiányában nem, vagy aggregátotokkal is csak korlátosan biztosítható. Továbbá hiába lenne pl. gázszolgáltatás, ha áram hiányában a gázkazánok keringtető szivattyúi sem tudnának működni.
Nem véletlen a támadások időzítése sem.
Közeledik a tél. Az energetikai kritikus infrastruktúra szisztematikus rombolása az interdependenciák miatt a közmű szolgáltatások kiterjedt összeomlásával jár. Ezeket jórészt lehetetlen a télig hátralévő hetekben helyreállítani. Sőt egyes helyeken már csak napok lehetnek az időjárás hidegre fordulásáig. Pl. Harkiv térségében akár már néhány napon belül is fagypont körülire süllyedhet a hőmérséklet.
Ráadásul nemhogy a helyzet javulásával nem lehet számolni, de annak további romlása sem kizárható. A hírek szerint Oroszország Irántól újabb jelentős mennyiségű drónt – sőt immár ballisztikus rakétát is – rendelt. Ezek első szállítmánya akár már meg is érkezhetett. Legutóbb november 4-én érkezett IL-76-os teherszállító szállító repülőgép Moszkvába. Van olyan forrás, amely azt valószínűsíti, hogy az IL-76 kifejezetten drónokat és rakétákat szállított.
Az október 10-ei első sokk után az ukrán légvédelem egyre sikeresebben vette fel a harcot a drónok ellen. Ugyanakkor nagy számuk miatt még így is célba ért annyi drón, amennyi a lelőttek ellenére is érzékeny veszteséget okozott.
Amennyiben Oroszország valóban kap – esetleg már kapott is – iráni ballisztikus rakétákat, akkor a helyzet a következő hetekben akár lényegesen rosszabbodhat. Ukrajna jelenleg nincs felkészülve ballisztikus rakéták elhárítására. Bár intenzív tárgyalások zajlanak rakétaelhárító rendszerek beszerzéséről, ám Kuleba külügyminiszter közlése szerint ezek a legjobb esetben is csak az év végére hozhatnak érzékelhető eredményt. Utóbb Zelenszkij elnök már akár néhány héten belül érkezhető "jó hírekről" beszélt. Addig Ukrajna teljességgel védtelen lenne az oroszok iráni ballisztikus rakétákkal végrehajtandó esetleges támadásaival szemben.
Amennyiben az ukrán villamosenergia-rendszer pusztítása az eddigi következetességgel folyik tovább, akkor
Oroszország elérheti az
ukrán villamosenergia-rendszer összeomlását.
Bár Ukrajna még a háború elején, április 26-án csatlakozott az ENTSO-E rendszerhez, azonban e tagság több okból sem tud érdemben segíteni az országnak:
- Elsősorban a francia atomerőművi termelés meghibásodások miatti lecsökkenése következtében maga az ENTSO-E rendszer is a korábbiaknál kisebb erőművi kapacitással néz szembe a téli – az energiakrízis miatt az idén különösen nehéz – időszaknak. Az ENTSO-E rendszer jelenleg nem rendelkezik jelentős mennyiségben mozgósítható többlet termelő kapacitással.
- Az országhatáron átívelő távvezetéki kapacitások is erősen korlátosak. A támadások kezdetéig zajló ukrán áramexport csak néhány száz MW nagyságrendű volt. Ez csak a folyamatban lévő távvezeték építés nyomán emelkedhetett volna 1000 MW fölé. Mindebből következően az ellenirányú villamosenergia-szállítás volumene is korlátos.
- A légitámadások Ukrajna egész területén – így a nyugati országrészben – értek alállomásokat. Ezek a villamosenergia-rendszer olyan csomóponti létesítményei, amelyek üzemképtelensége esetén a távvezetékek sem tudnak üzemelni, azaz energiát szállítani. A támadások nyomán elpusztult transzformátorok miatt akadályba ütközik a magasabb feszültségen esetleg mégis megérkező villamosenergia alacsonyabb – a gyárak, a közművek, a lakosság közvetlen ellátását biztosító – feszültségszintre történő letranszformálása is.
Az alábbi kép Cherkasy régió egyik alállomásán égő – értelemszerűen javíthatatlan – transzformátort mutatja:
- Amennyiben az ENTSO-E rendszer mégis képes lenne Ukrajnának villamosenergiát szállítani, akkor az a legjobb esetben is csak a kevésbé károsodott Nyugat-Ukrajnának jelenthetne segítséget. A károk miatt a hálózat nincs olyan állapotban, hogy a középső országrész is érdemben részesülhessen ezekből a feltételezett szállításokból.
- Végül az ukrán hálózat végletes meggyengülése esetén, bizonyos határértékek elérésekor az ENTSO-E rendszer – saját stabilitásának védelme érdekében – automatikusan le is választja az ukrán villamosenergia-rendszert.
Amennyiben az orosz fél a légi csapásokat – esetleg a jelenleg kivédhetetlen iráni ballisztikus rakétákat is bevetve – az eddigi kérlelhetetlen következetességgel folytatja, akkor
a következő hetekben akár az ukrán
villamosenergia infrastruktúra rendszerszintű
megrendülésére is lehet számítani.
Ez azt jelenti, hogy bár kisebb megmaradó erőművi kapacitásokkal lokálisan, vagy kisebb hálózatrészekkel, alacsonyabb feszültségszinteken talán lehetséges lesz az energiaszolgáltatás, azonban az alállomásokat ért – és a továbbiakban érhető – károk miatt nem valószínű, hogy ezek a korábbi módon és megbízhatósággal lennének országosan rendszerbe kapcsolhatók.
Külön kérdéskör a még üzemelő
ukrán atomerőművek sorsa.
A legnagyobb ukrán atomerőmű orosz kézen van. A megszállók szívós következetességgel elérték, hogy jelenleg a Zaporizzsjai Atomerőmű összes blokkja áll.
A többi atomerőmű ukrán kézen van. A lehetséges nukleáris következmények miatt gyakorlatilag kizárt, hogy Oroszország ezeket rakétákkal megtámadja. Azonban ezeket más módon – a kapcsolódó alállomások támadásával – is kiiktathatja az ukrán villamosenergia-rendszerből.
Ilyen támadások már eddig is voltak. Például a Pivdennoukrainskai Atomerőműnek november 2-án amiatt kellett 50%-kal csökkentenie a termelését, mert támadás következtében elvesztette egyik 750 kV-os távvezetéki kapcsolatát. Ez a támadás minden bizonnyal Dniprovska 750/330 kV-os alállomást érte, amely egyben a Zaporizzsjai Atomerőmű egyik 750 kV-os csatlakozási pontja.
Éppen e támadás következtében, az utolsó 750 kV-os csatlakozási pont elvesztése miatt kellett teljesen leállnia a Zaporizzsjai Atomerőműnek. A külső hálózati kapcsolatot csak 2 nappal később sikerült helyreállítani.
De támadás érte a Rovnoi Atomerőmű alállomását is.
Ez különösen veszélyes támadás volt, mert az alállomás, közvetlenül az atomerőmű mellett helyezkedik el, azaz a kijelölt célponttól történő kis eltérés is nukleáris katasztrófát is okozhatott volna.
A példák jól mutatják, hogy
Oroszország az atomerőművek csatlakozó
alállomásainak támadásával
azok közvetlen támadása nélkül is
képes termelésük kiiktatására.
E módszerrel Oroszország nukleáris katasztrófa nélkül is képes leállíttatni az ukrán atomerőműveket. A kapcsolódó alállomások támadásakor az atomerőművi blokkok védelmi rendszerei vészleállítással üzemen kívül helyezik az energiakiszállítási lehetőségüket elvesztő blokkokat. A reaktorok ilyen leterhelése nyilván nem kívánatos, ám még mindig jobb, mint egy nukleáris katasztrófa.
Az ukrán energiarendszert valószínűsíthetően érő további támadások azt vetítik előre, hogy a csapások által sújtott térségekben jórészt leálló közmű szolgáltatások (villany, víz, de főleg fűtés) hiányában
a télen mérhetetlen szenvedés vár az ukrán lakosságra.
A nyugatról meginduló segélyszállítmányok – legfőképpen aggregátorok – csak lokálisan és kis mértékben javíthatnak a helyzeten. Leginkább annak lehet realitása, hogy az ukrán hatóságok helyileg, csarnokokban alakítanak ki – aggregátorokról és mobil kazánokról világított ill. fűtött – menedékhelyeket.
Rendszerszintű közmű szolgáltatásokra jelentős térségekben jó esetben is csak a jelenlegi, területileg változó, időszakos módon lehet számítani.
A közmű – hangsúllyal villamosenergia – szolgáltatások érdemi helyreállítása kizárólag az e létesítményeket érő támadások megszűnése után lehetséges.
De még akkor is csak fokozatosan, időben elhúzódva.
Az ukrajnai történések azt mutatják, hogy
megvalósul Duohet tábornok légi háborús doktrínája,
csak éppen drónokkal és rakétákkal.
Giulio Douhet tábornok, 1912-től az olasz légi egységek parancsnoka volt. I. világháborús tapasztalatai alapján több könyvben is leírta a légi hadviselésre vonatkozó nézeteit. A legnagyobb hatást az 1929-ben kiadott, „Az 19… évi háború” c. művével érte el.
Elméletének lényege a légi háború korlátlansága, a légierő olyan önálló haderőnemként kezelése, amely a korlátlan légi fölény megszerzése után légi csapások tömegével rombolja, semmisíti meg az ellenség "létfontosságú erőközpontjait", településeit, ezzel pedig terrorizálja azok lakosságát.
Duohet öt alapvető célpontot határozott meg. Ebből négy – ipari központok, közlekedési infrastruktúra, kommunikáció, kulcsfontosságú épületek – fizikailag is létezők, szemben az általa legveszélyesebbnek ítélt ötödikkel, a civil morállal.
Elmélete szerint önmagában a légierő képessé tehető a civil morál megtörésére, ezzel az ellenség legyőzésére.
Douhet elméletének lényegi eleme a lakosság terrorbombázása. Az elmélet minden bizonnyal szerepet játszott a II. világháború szövetséges légi hadműveleteinek tervezésében is. Ugyanakkor éppen a II. világháború tragikus tapasztalatai bizonyították be Douhet elméletének tarthatatlanságát.
De a mai történések tükrében úgy tűnik, hogy az orosz hadvezetés mégis Douhet szellemében, azt aktualizálva jár el.
Az orosz támadások a lakosságot nem közvetlenül, hanem közvetve, életfeltételeik lerombolásával terrorizálják.
Az elmélet értelmében a terror célja a lakosság háború iránti elkötelezettségének lerombolása, ezzel a támadónak még ellenálló kormánya elleni hangolása, majd kormányváltás, politikai változások kikényszerítése. E célok az orosz támadások esetében is valószínűsíthetők.
Douhet szelleme él.
De az ukrán lakosság élete árán?
