A közelgő tél fenyegetésében: fokozódó atomerőművi dilemmák Németországban

Az energetikailag egyre nehezebben menedzselhető télre tekintettel érdemes mélyebben megvizsgálni Európa vezető ereje, Németország egyik legkeményebb aktuális dilemmáját: az energetikai válság tükrében mi legyen a sorsa a még üzemelő három – eredetileg idén decemberben bezárni tervezett – német atomerőműnek? Ráadásul egyre kevesebb idő maradt dönteni, majd azt végrehajtani. Németország mind politikailag, mind energetikailag izgalmas napoknak, heteknek néz elébe.

A háború kitöréséig egyértelmű volt, hogy a leállítás menetrendszerűen meg fog történni. Ám az idei télen lehetséges ellátási fenyegetések körvonalazódásával egyre nagyobb nyomás alá kerültek a Zöldek, mint a bezárás legharcosabb támogatói. Persze, hiszen

a Zöldek eredettörténete
éppen a ’70-es évek
atomellenes mozgalmában gyökeredzik,
az atomenergia-ellenesség
jelenlegi identitásuk egyik alappillére.

A lakosság immár bő 2/3-a indokoltnak tartja a reaktorok leállításának újragondolását. Ez annak tükrében jelentős elmozdulás, hogy a háború előtt mindössze 40%-os volt az atomerőművek támogatottsága.

Németország korábban fejlett atomerőművi infrastruktúrát épített ki. Hat atomerőmű, 17 reaktorral az ország villamosenergia-szükségletének 25%-át termelte meg. A 2011. évi fukusimai katasztrófa sokkjában a Merkel-kormány az atomerőművek fokozatosan bezárása mellett döntött. Nyolc reaktort rövid időn belül le is állítottak. Az idei év elejére még három reaktor maradt üzemben (Isar 2, Emsland, Neckarwestheim 2, összességében mintegy 4 GW teljesítménnyel termelve). Ezek 4 GW-nyi összteljesítménye nem tűnik soknak a 2021. év végi mintegy 220 GW-nyi német villamosenergia-termelési kapacitáshoz képest, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebből mintegy 122 GW-nyi – azaz 55%-nyi! – kapacitás évszak-, napszak-, időjárásfüggő, megújuló alapú energiatermelő kapacitások formájában állt rendelkezésre. Ebben az összefüggésben már jobban

megbecsülendő az arányában
ugyan így sem túl nagy, ám
az évszak-, napszak-, időjárásfüggésektől mentes nukleáris alapú
villamosenergia-termelő kapacitás.

A még a háború kirobbanása előtt végzett számítások szerint bár a leálló reaktorok termelését jelentős mértékben nap- és szélerőművek veszik át, de nem elhanyagolható mértékben fölgáz-üzemű erőművek is. Így a mai szemüvegen keresztül nézve a reaktorok leállítása egyrészt növeli Németország földgáz-kitettségét, másrészt a kényszerűen újraindítandó szénerőművek műszaki állapotuktól függően kisebb-nagyobb mértékben, de mindenképpen az ugyancsak égető klímacélok teljesíthetősége ellen hatnak, növelik a légszennyezettséget.

A jelenlegi, egyre intenzívebbé váló vitában egyfelől a még üzemelő három atomerőmű bezárása mellett az energetikai krízis közepette korábban makacsul kitartó – de lassan elbizonytalanodó – SPD (azaz Olaf Scholz kancellár pártja) és a zöld párt (Robert Habeck gazdasági és éghajlatvédelmi miniszter pártja), másfelől a bezárás felülvizsgálatát és elhalasztását követelő FDP és a CDU/CSU áll. A politikusok a témában esetenkénti mélyütésektől sem mentesen „ütik” egymást. De ez legyen az ő bajuk. Inkább nézzük a hideg tényeket!

Márpedig ezek tükrében az látszik, hogy a német gázfogyasztásban 16% a villamosenergia-termelés, míg több mint 80% a hőtermelés (beleértve a fűtést) részaránya. Ez azt jelenti, hogy

egy esetleges téli gázellátási zavar
nem is annyira a villamosenergia-ellátásban,
mint inkább a fűtésben okozna gondot.

És itt jön képbe az atomerőművek azon sajátossága, hogy bár hatalmas mennyiségű hűtővizet használnak, magas hőenergia-tartalommal, azonban ez jellemzően nem kerül pl. fűtési célú hasznosításra. Sőt többnyire inkább (hő)szennyezik a környezetet. Így

a reaktorok üzemben tartása
látszólag nem segítene a fő probléma,
a fűtés megoldásában, mivel
nincs mód az erőművi „hulladékhő” hasznosítására.

Ám, mint alább látható, talán még így is érdemes megfontolni a reaktorok további üzemben tartását.

Kétségtelen, hogy a reaktorok tervezett leállítási időponton – azaz idén decemberen – túli üzemben tarthatóságát néhány „apróbb” probléma kérdésessé teheti:

· Az erőművek év végén lejárói engedélyei csak a német atomtörvény módosítása nyomán lennének meghosszabbíthatók.

Megjegyzés: ha lenne politikai akarat, akkor nyilván meg lehetne csinálni.

· Nehezebb kérdés a reaktorok, erőművek rendszeres időközönkénti ellenőrzése. Ezek ütemezésekor az idei év végi leállással kalkuláltak, azaz az üzemben tartás ellenőrzöttségi előfeltétele nem teljesülne.

Megjegyzés: ez már egy „nagyobb falat”, ám ebben az esetben is az egyik döntő tényező a politikai akarat megléte vagy hiánya. De legalább annyira fontos az időtényező. Egy idő után már hiába lenne meg a politikai akarat, ha a felülvizsgálat elvégzésére már nem maradna elég idő. Éppen ezért fontos adalék, hogy a TÜV – mint az egyik legnagyobb tanúsító cég – közlése szerint mivel a még működő három erőmű egyrészt műszakilag kiváló állapotban van, másrészt egy felülvizsgálat néhány hónap alatt elvégezhető, ezért tanúsítói oldalról nem látszik lehetetlennek a további üzemelés adminisztratív feltételeinek biztosítása.

· A legnehezebb kérdés a további üzemeléshez szükséges nukleáris üzemanyag beszerzése lehet.

Megjegyzés: az ebben az esetben is döntő politikai akaraton túl jelentős mennyiségű pénz is szükséges, továbbá a nukleáris üzemanyag gyártójának szállítóképessége.

· Végül felvethető a további üzemeléshez szükséges feltételek megteremtésének gazdaságossága. Német szakértők szerint a szükséges ráfordítások min. 5 éves további üzemelés esetén térülnének meg.

Megjegyzés: jelenleg nem tűnik úgy, hogy 5 év alatt maradéktalanul eltűnhetne a háború által okozott energetikai fenyegetés. A jelen állás szerint még az sem zárható ki, hogy maga a háború is akár évekig elhúzódhat.

És akkor vissza az alapkérdéshez: segíthet-e a még üzemelő reaktorok további működtetése a fűtési célú földgáz felhasználás csökkentésében?

Nos, az első pillanatban logikus, ütős érvnek tűnik az, hogy atomerőművi villamosenergia-termeléssel nem lehet kiváltani a 80%-os földgáz-alapú hőtermelést. Jobban belegondolva azonban részben sántít a dolog, mert

a 16%-nyi földgáz alapú
villamosenergia-termelés kiváltásával
ez a földgáz mennyiség is átirányítható fűtésre.

1. ábra: A német villamosenergia-termelés energiamixének alakulása

Hosszabb távon az is egyfajta paradigmaváltással érne fel, ha az atomerőművekben keletkező rengeteg – és nagy költséggel pl. hűtőtornyokban elvont, veszendőbe menő, sőt természetes vizeket is hőszennyező – hőenergia az eddigi gyakorlattól eltérően elterjedten lenne fűtési céllal hasznosítva. E megoldás lakott területektől nem túl távoli – néhányszor 10 km-re lévő – nagyobb települések, városok esetében lehetne reális, persze figyelembe véve a jelentős – de mindenképpen megtérülő – beruházás költéségét.

Mindezek tükrében Németországban a koalíción belül is fokozódott a feszültség, mivel a zöldek kitartottak a még üzemelő három atomerőmű ez év végi bezárása mellett.

Ugyanakkor a brutális földgázár emelkedés meghozta az első repedéseket is a Zöldek makacs álláspontján.

Az egyre nagyobb nyomás alatt a német kormány több hetes ún. "stressztesztet" végeztet annak megállapítására, hogy az orosz szállítások esetleges teljes leállása esetén milyen előnyökkel járna a még üzemelő, de az év végén bezárni tervezett három atomerőmű esetleges üzemidő-hosszabbítása. Márciusban már végeztek egy "stressztesztet", amelynek konklúziója az volt, hogy a még üzemben lévő atomerőművek további működése nem képes érdemben segíteni a hangsúllyal fűtési célú földgáz megtakarítását. Az üzemidő hosszabbítás e konklúzióra alapozva hosszú időre le is került a napirendről.

Egészen mostanáig.

A drasztikus gázáremelkedés, de főleg az orosz gázszállítások teljes megszakadásának egyre reálisabb fenyegetése új megvilágításba helyezi az atomerőművek szerepét. A nem csillapodó energetikai viharok közepette egyre nagyobb érték egy olyan villamosenergia-termelő kapacitás, amely megbízhatóan stabil, ráadásul nem szennyezi olyan mértékben a környezetet, mint a kényszerűségből újraindítandó szénerőművek.

Egyes hírek szerint formálódik egy a Zöldek arcvesztését is kompenzálni képes kompromisszum, amelynek lényege, hogy a Zöldek belemennének a reaktorok üzemidő hosszabbításába, amennyiben a német autópályákon sebességkorlátozások lépnének életbe, ezzel jelentősen csökkentve az üzemanyagfogyasztást és károsanyag kibocsátást.

Időközben (július 22-én) egy igazán meredek elképzelés is felröppent.

A lengyel parlament EU-ügyi bizottsága baloldali képviselők azon javaslatát tárgyalta, amelynek értelmében Lengyelország bérbe venné (!) Németország még működő, de bezárásra ítélt atomerőműveit. A javaslatot több ellenzéki párt is melegen üdvözölte. A javaslatból nyilvánvalóan nem lesz semmi – már csak a más ország belügyeibe való beavatkozás ténye miatt sem –, azonban ezzel együtt is jól jelzi, hogy a német atomerőművek sorsa, az esetleges további működtetésükről zajló vita Németországon kívül is hullámokat vet.

Kulcsfontosságú lesz, hogy az említett stresszteszt mikor és milyen eredménnyel zárul. Amennyiben valóban sikerül olyan formulát találni, amely minimalizálhatja a Zöldek arcvesztéséből fakadó károkat, akkor nem lenne meglepő, ha a vizsgálati jelentés végül lehetségesnek tartaná az üzemidő hosszabbítást. Ugyanakkor létező kockázat az „ortodox zöldek” ellenállása.

Meglehet a Zöldek kényszerű irányváltásában döntő mozzanat lesz a Gazprom július 26-ai lépése, amellyel az eleve csökkentett (40%-os) kapacitáson működő Északi Áramlat I. vezetéken áramló gáz mennyiségét is megfelezték (műszaki okokra hivatkozva). Az európai kormányok döntő többségében ez a lépés dühöt és elszántságot váltott ki. Ezt jól mutatja, hogy az EB 15%-is gázmegtakarítási javaslatát tárgyaló – előzetesen komoly tagállami ellenkezést is vitát sejtető – július 26-ai energetikai miniszteri ülése a vártnál rövidebb és eredményesebb lett: némi engedményekkel a tagállamok döntő többsége elfogadta a javaslatcsomagot. Egyedül Magyarország szavazott ellene.

Ezek után a német kormány energetikai ügyekben is illetékes miniszterét adó

Zöldeknek roppant nehéz lesz megindokolniuk, hogy ilyen válságos gázhelyzetben
miért ne lenne szükség
a bezárni tervezett atomerőművek
további villamosenergia-termelésére is?!

Egyszóval szabadságos időszak ide, vagy oda,