Hovatovább a Török Áramlat csővezeték lesz az Oroszországból Európa felé irányuló gázszállítások utolsó működő útvonala. A jelentősége különösen az Északi Áramlat I. és II. vezetékeken történt robban(t)ások után nőtt meg, hiszen azokon immár elvileg sem lenne mód a szállításra. Kérdés, hogy mennyire van biztonságban a Török Áramlat csővezeték?
Az Európát földgázzal „hagyományosan” ellátó vezetékek fokozatos leválásával egyre nagyobb figyelem fordul a Török Áramlat felé.
Nem véletlenül.
Eltekintve az Ukrajnán keresztül vezető – már csökkentett kapacitással működő és a harcok miatt gyengülő megbízhatóságú – Testvériség földgázvezetéktől, a Török Áramlat maradt az Oroszországból Európába vezető utolsó, megbízhatóan működő szállítási útvonal.
A Török Áramlat a Déli Áramlat gázvezeték-rendszer megépítését célzó projekt megakadása után épült meg. A Déli Áramlat keretében négy vezetékszakaszt terveztek, egyrészt a közép- és dél-oroszországi régiók jobb ellátása érdekében, másrészt export szállításokra. Azonban a Déli Áramlat projektet felfüggesztették és végül a Török Áramlat földgázvezeték épült meg.
Az egyéb kelet-nyugati irányú földgázszállítási útvonalak fokozatos kiesésével a Török Áramlat vezeték egyre inkább felértékelődött. Ettől, nem függetlenül – különösen az Északi Áramlat I. és II. vezetékeken történt robban(t)ások után –
egyre inkább nőt annak kockázata,
hogy a Török Áramlat vezetéket is „baleset” érheti.
És valóban elindult az események láncolata.
Két nappal az Északi Áramlat I. és II. vezetéken történtek után a Gazprom és az ukrán Naftogaz közötti jogvita odáig fajult, hogy a Gazprom bejelentette: nem szállít több gázt a Testvériség vezetéken.
Ezzel a Török Áramlat maradt az egyetlen útvonal az Európába irányuló orosz földgáz szállítására.
Egy nappal később pedig – mint ahogy akkori cikkünkben beszámoltunk róla – a Radio Liberty adott hírt arról, hogy Hollandia visszavonta az engedélyt a Török Áramlat üzemeltetőjétől, a South Stream Transport B.V-től, a Gazprom holland leányvállalatától.
Az engedély visszavonásával megoldatlanná vált volna a csővezeték karbantartása és esetleges hibaelhárítása, például csőtörés, gázszivárgás vagy földrengés miatt a csővezeték hibáinak javítása.
Bár utóbb a holland kormány visszaadta az engedélyt, ám ettől még a történtek rávilágítottak a Török Áramlat vezeték minden eddiginél nagyobb jelentőségére.
A történet október 13-án folytatódott. Dmitrij Peszkovnak, Putyin elnök szóvivőjének aznapi közlése szerint a Török Áramlat vezeték elleni támadásra készülő szabotőröket fogtak el. Az elhangzottak szerint robbantásos támadásra készültek a vezeték oroszországi szakaszán.
A független Meduza portál úgy értesült, hogy az FSZB szerint a robbantást egy olyan orosz férfi akarta végrehajtani, akit az ukrán SZBU szervezett be, még Ukrajna területén.
Putyin elnök Ukrajna felelősségét hangoztatva „katonai, energetikai és kommunikációs létesítmények” elleni megtorló csapást rendelt el.
Az orosz elnök narratívája szerint:
…Kijev már régóta terrorista módszereket alkalmaz, többek között kísérletet tett a TurkStream gázvezeték egy szakaszának felrobbantására, csapásokat mértek a zaporozsjei atomerőműre és három terrortámadást a kurszki atomerőmű ellen.
Utóbb Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes azt közölte, hogy
az Északi Áramlat I. és II. vezetékeken történt incidensek után szigorították a biztonsági intézkedéseket a TurkStream gázvezetéken.
Az újabb fordulat november 24-én történt. Az orosz TASZSZ hírügynökség ekkor adta hírül, hogy az FSZB Volgográd térségében megakadályozott egy a Török Áramlat gázvezeték elleni robbantásos merényletet. A hírt más orosz érdekeltségű portálok – pl. a RIA Novosztyi – is átvették. Utóbbi az elfogásokról videót is közzétett.
A híradások szerint:
"Az Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata megakadályozta az ukrán különleges szolgálatok szabotázs- és terrorcselekményre irányuló kísérletét a Déli Áramlat gázvezeték ellen, amely Törökországba és Európába szállít energiát"
Az FSZB feltételezett elkövetőként négy orosz állampolgárt vett őrizetbe. A hírek szerint a házkutatások során mágneses aknákat, több kilogramm robbanóanyagot, időzíthető detonátorokat, jelentős mennyiségű készpénzt, továbbá kommunikációs eszközöket foglaltak le, amelyek az ukrán különleges szolgálatokkal folytatott levelezést és tárgyalásokat, a robbantás helyszínének koordinátáit, valamint a robbanószerkezetek összeszerelésére vonatkozó utasításokat tartalmaztak.
A négy ember ellen terrorcselekmény előkészítése, terrorszervezet szervezése és robbanóanyagok illegális tárolása miatt eljárás indult.
Az Északi Áramlat I. és II. vezetéken történtek rávilágítottak arra, hogy a tenger alatti vonalas létesítmények – csővezetékek, villamos és kommunikációs kábelek – minden eddiginél nagyobb veszélynek vannak kitéve.
A Török Áramlat vezeték 930 km hosszon a Fekete tenger alatt húzódik. Bár itt az orosz hadiflotta intenzíven jelen van, azonban az Ukrajna elleni háború nyilvánvalóan csökkenti a csővezeték védelmére fordítható kapacitását.
Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy kinek állhat érdekében a csővezeték elleni támadás, akár szárazföldön, akár annak tengeri szakaszán.
Február 24. óta Ukrajnának kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy mi történik
a Török Áramlat csővezetékkel.
De nem is nagyon érdeke, hogy ellehetetlenüljön a szállítás, hiszen azzal éppen az Ukrajna harcát támogató – és a szankciókkal Ukrajna érdekében már így is komoly áldozatokat vállaló – európai országok helyzetét nehezítené tovább (pl. a gáz árának emelkedésével).
Elvileg Oroszországnak sem érdeke, hogy a Török Áramlat vezetéknek „bármi baja essék”. Ugyanakkor az energiakrízis eddigi történései azt mutatják, hogy
Oroszország nem riad vissza
az energia, mint fegyver alkalmazásától.
Az sem kizárható, hogy valamely szereplő „hamis zászlós” művelettel intézne támadást a vezeték ellen.
Ilyen kiélezett helyzetekben persze az is lehet, hogy a publikált hírek vagy igazak, vagy nem.
Azaz akár információs művelet is lehet.
Az orosz doktrínákban ez dezinformációt, zavarkeltést, ugyan arról párhuzamos, egymástól eltérő tartalmú narratívák közreadását is jelentheti. Ezt követheti tervszerűen az egymásnak ellentmondó információk és narratívák hangsúlyozása és vitatása különféle „szürkezónás” felületeken. A sorolt információs műveletek célja lehet a nyugati civil lakosság elidegenítése a témától.
A csővezeték veszélyeztetésének említése
kitűnő lehetőség időről-időre a feszültség gerjesztésére, esetleg más történésekről a figyelem elterelésére.
És persze véletlenek is előfordulhatnak.
De többek szerint pont ezek igénylik a leggondosabb előkészítést…
