Az Orosz Geostratégiai Intézet honlapján megjelent cikk a „sorok között” elgondolkodtató, a zaporizzsjai atomerőmű státuszát alapvetően érinthető újdonságokat kínál.
Figyelemreméltó cikk jelent meg az Orosz Geostratégiai Intézet, a Ruszsztrat honlapján. A honlapról annyit érdemes tudni, hogy többnyire az orosz külföldi hírszerzés (SzVR) álláspontját tükrözi. Időnként – igaz névtelenül – Szergej Nariskin, az SZVR vezetője is publikál rajta.
A cikk átfogóan és meglepően kiegyensúlyozottan, kronologikusan csokorba szedi a zaporizzsjai atomerőmű körüli történéseket. A cikk önmagában ezért még nem érdemelne figyelmet. Ám a szövegben itt-ott elrejtve találhatók olyan elejtett információmorzsák, amelyek akár lényeges elemekben is meghatározhatják a következő napok és hetek zaporizzsjai atomerőművel kapcsolatos orosz gondolkodását.
A cikk megismétli Dmitrij Medvegyevnek, az orosz Védelmi Tanács elnökhelyettesének minapi súlyos fenyegetését, amely szerint az „ukrán nukleáris terrorizmusnak” való engedés "balesetbe" torkollhat az európai atomerőművekben. A fenyegetés ismételt megjelenése azt jelzi, hogy nem csak Dmitrij Medvegyev egyszeri üzenetéről van szó, hanem stabil orosz fenyegetésről.
A cikk szerint az atomerőművel kapcsolatos esetleges egyoldalú orosz lépések „valószínűleg megszegnék” a NAÜ szabályait, hiszen az erőmű hivatalosan mindmáig az ukrán Energoatom ellenőrzése alatt áll. Ez a megállapítás akár jó hír is lehet, hiszen elismerni látszik a jelenlegi status quot. Rontja a képet, hogy az orosz fél nem látszik biztosnak lenni abban, hogy esetleges egyoldalú lépései szabályba ütköznének-e. Nehezen hihető, hogy Oroszország ne lenne tű pontosan tisztában a jogi helyzettel.
A cikk megjegyzi, hogy amíg az erőművet az ukrán Energoatom ellenőrzi, addig információk szivároghatnak ki. A kulcsszó az „amíg”. E szó bizonyíték arra, hogy az orosz gondolkodásban nagyon is benne van, hogy akár meg is változhat a status quo…
Ennek tükrében különösen figyelemreméltó a NAÜ létjogosultságával (!) kapcsolatos kitétel. Ennek értelmében mivel a NAÜ „nem képes ellátni feladatait”, ez megkérdőjelezi az atomenergia felhasználására vonatkozó egységes szabályok létjogosultságát és magának a NAÜ-nek a létjogosultságát is. Belegondolva ez nem mást jelenthet, mint azt, hogy Oroszország akár a NAÜ-ből is kész kilépni, azaz ezen az áron is kész a zaporizzsjai atomerőművel kapcsolatban minden külső kötöttségtől, befolyástól mentes helyzetet teremteni.
Végül nem lehet nem súlyos fenyegetésnek tekinteni a cikk azon kitételét, amely szerint az erőművel kapcsolatos probléma eszkalálódása esetén „Oroszország teljesen sötétségbe boríthatja Ukrajnát”. Erre elvileg meg is van a lehetősége, hiszen módjában áll a megszállt területek erőműveit leállítani. Önmagában a zaporizzsjai atomerőmű leválasztása is kemény lépés lenne, hiszen az ukrán villamosenergia-termelés 15-30%-át ez az erőmű adja. A megszállt területek erőműveinek leállítása olyan súlyos zavart okozna az ukrán villamosenergia-rendszerben, amely csak jelentős fogyasztói korlátozásokkal lenne kezelhető. Ha akarja, akkor Oroszország a Jugoszláviában már bizonyított grafit bombák bevetésével tényleges, országos blackout-ot is előidézhet. Bár Oroszország eddig nem alkalmazott ilyen fegyvert, de nem valószínű, hogy ne rendelkezne ilyennel.
A fenti újdonságok nem éppen a zaporizzsjai atomerőmű helyzetének közeli rendeződése irányába mutatnak…
(Köszönöm Szele Tamásnak a cikkre való figyelemfelhívást.)
