Skip to content

Egy kontinensközi villamos kapcsolat rögös útja

A villamostechnológia fejlődése egy ideje lehetővé teszi, hogy akár 1.000 km-es távolságra szállítsanak nagy mennyiségű villamosenergiát viszonylag kis veszteséggel. Manapság már nincs technológiai akadálya annak, hogy akár több időzóna is áthidalható legyen, avagy kontinensek között is villamos kapcsolatot létesítsenek. Azonban bonyolultságuk, hatalmas költségük miatt igen rögös az útja ezeknek a projekteknek.

A szupergrid (szuperhálózat)

  • nagy távolságú,
  • akár eltérő időzónában lévő területeket,
  • sőt kontinenseket is összekötő,
  • nagy villamosenergia-mennyiség szállítására képes

átviteli hálózat. A lehető legkisebb veszteség érdekében a szupergriden váltakozó áram helyett egyenáramon és igen nagy feszültségen – 800, de akár 1.100 kV-on – zajlik az energiaszállítás.

Az energiakrízis közepette várhatóan felértékelődik a szupergrid szerepe. Hiszen a krízis a maga brutális módján egyebek mellett arra irányította rá a figyelmet, hogy az egyre inkább terjedő megújuló alapú villamosenergia-termelés ellenére is még mindig milyen nagy arányú a földgáz villamoserőművi használata. Ugyanakkor már eddig is a megújulók által termelt villamosenergia tárolhatósága volt a legnagyobb gond. Mind a mai napig nem sikerült rátalálni az energiatárolás „Szent Gráljára”, amely nagy tömegben és gazdaságosan képes a tárolásra, az évszak, napszak és időjárásfüggőség csökkentésére.

A szupergrid – ha belátható időn belül teljesen nem is lehet képes maradéktalanul megoldani, de legalább – csökkentheti a függést. Ennek elvi alapja az lehet, hogy a Földön nem egyszerre, van pl. éjszaka, vagy szélcsend, vagy tél. Valahol mindig nappal van, süt a Nap, avagy fúj a szél.

This post is for subscribers only

Subscribe

Already have an account? Log in

Latest