Ukrajna megtámadásának évfordulója kapcsán érdemes megvizsgálni azt, hogy miként vizsgázott a világ – azon belül hangsúllyal az EU – a háború kirobbantásával drámai módon megváltozott energia-helyzetben.
A tavalyi energetikai hatásokat ebben a cikkünkben átfogó módon elemeztük. De az energiakrízis tavalyi hatásait, a háború elmúlt 1 évének tanulságait a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is értékelte.
A háború kitörését követő durva energiaár emelkedések átmenetileg jelentősen megnövelték Oroszország energiaexportból származó bevételeit. Ez azonban csak átmeneti, rövid távú jelenség volt. Az Európába irányuló orosz gázszállítás az invázió előtti szinthez képest 80%-kal, míg az egyéb piacokra irányuló eddig csak csekély mértékben csökkent. Ugyanakkor ezek erősen nyomott árakon keltek el. Oroszország olaj- és gázexportból származó bevételei 12 milliárd dollárral voltak alacsonyabbak az 1 évvel korábbinál. Ez mintegy 40%-os csökkenést jelent.
A jövőbeli kilátások sem jobbak. Oroszország gázpiaci részesedése a 2021. évi 25%-ról az idei évre mintegy 13%-ra, azaz a felére csökken. Különösen drámai az EU felé történő szállítások csökkenése.
Oroszországra hosszú távon hatni fog a bizalom és az eddigi stabil piacok elvesztése, közte eddigi legnagyobb vevőié, az EU tagországoké. Ezek a hatások mind az orosz kőolaj, mind földgáz szállítást érintik.
Oroszország az export diverzifikáció jegyében elkezdte LNG-kapacitásainak fejlesztését. A háború előtt még az volt a távlati célja, hogy 2035-re 120-140 millió tonna/év kapacitással rendelkezzen, ami a jelenleginek mintegy négyszerese. Ugyanakkor a háború után bevezetett szankciók jelentősen érintik az Oroszországnak szállítható olaj- és gázipari technológiákat is. Márpedig az LNG-technológiához például olyan nagyteljesítményű, nyugati szállítású gázturbinák is szükségesek, amelyek fontossága az elmúlt hónapokban különösen nyilvánvalóvá vált (például az Északi Áramlat csővezeték SIEMENS-gázturbináinak kanadai karbantartása körül támadt feszültség kapcsán). Pedig a fejlett nyugati technológiákra Oroszországnak éppen, hogy egyre nagyobb szüksége lenne. Az eddigi relatíve könnyen kitermelhető mezők kimerülőben vannak. Egyre inkább a sarkvidéki és tengeri, speciális technológiákat igénylő, nehezebben kitermelhető mezők felé kell fordulnia.
Mindezek alapján, az IEA álláspontja szerint, Oroszország nem nyerheti meg az energiaháborút.
Az energiaválság miatt kényszerből újraindított szénerőművek láttán felerősödött az az aggodalom is, hogy visszaszorulnak a megújuló, alacsony CO2-kibocsátású energiaforrások. Bár a „zöldítés” címén korábban kétségkívül történtek nem kellően átgondolt lépések is (lásd például a német Energiewende-t), azonban a jelenleginél is nagyobb kapacitású, megújuló-alapú energiatermelés éppen, hogy segített volna Európának az energiakrízis kezelésében. Nagy tömegű villamosenergia-tárolási képesség hiányában nyilvánvalóan még ekkor is adódhattak volna gondok (pl. dunkelflaute – azaz borús, szélcsendes idő – esetén), azonban még így is csökkenthette volna az ezen a télen a szó valós és képes értelmében is legértékesebb energiahordozó, a földgáz fogyasztását.
A helyzetet reálisan és távlatosan szemlélő energiapolitikusok – összhangban a REPowerEU csomaggal – éppen, hogy minden módon gyorsítanák az energiahatékonyság javítását és az átállást: az épületek és járművek energiahatékonyságának növelését, további nap- és szélerőművek építését, de az atomerőművek élettartamának meghosszabbítását is.
Az 1970-es évek olajsokkjai méretükben a mostaniakkal azonosak voltak. Akkor komoly lökést adtak a korszerűbb technológiák széleskörű alkalmazásának irányába. A mostani globális energiaválság nem a megújuló alapú energia, hanem leginkább egy fosszilis energiahordozótól, a földgáztól való túlzott függés válsága. Ezért az energiamixeknek a megújuló alapú energiaforrások javára és a fosszilis energiaforrások kárára kell módosulniuk.
A jelenlegi energiarendszer fosszilis alapon hosszabb távon fenntarthatatlan. Az energiaválság által teremtett kényszerhelyzetben a szükségből erényt kovácsolva fel kell gyorsítani a váltást. Európában ennek kulcseleme a REPowerEU programban foglaltak következetes végrehajtása. Kemény célokat tűz ki, de biztosítja is a végrehajtásához szükséges eszközöket, forrásokat is.
Azt is világosan látni kell, hogy ez a válság nem (csak) Európa válsága. Bár kétségtelen, hogy az elsődleges zavarok többsége Európában jelentkezett, azonban e zavarok számos feltörekvő és fejlődő ország gazdaságában is megjelentek. Az extrém energiapiaci árak egyes helyeken súlyos gondokat okoztak a villamosenergia-ellátásban, különösen Afrikában, a Szaharától délre fekvő területeken, illetve Dél-Ázsia egyes országaiban (Bangladesben, Pakisztánban és Sri Lanka-n).
Az energiaválság hatására Európán kívül is komoly változások körvonalzódnak.
- Az USA nemrég elfogadott inflációcsökkentő törvénye 370 milliárd dollárt irányoz elő az energiabiztonsággal és az éghajlat-változással összefüggő beruházásokra. Olyan innovatív technológiákat támogat, mint például a légkör szén-dioxid-tartamának csökkentése. A törvény azért is óriási jelentőségű, mert kedvező kereteket teremt a magánszféra számára, amellyel a 370 milliárd dollárnál is nagyobb összegeket mozdíthat meg.
- Kína tovább növeli a már eddig is nyomasztó globális fölényét a megújuló alapú energiatermelő összetevők fejlesztésében és gyártásában, miközben magában az országban is rohamosan gyarapodnak a megújuló alapú termelő kapacitások.
- India létrehozza a CO2-piacot, továbbá az épületek és készülékek energiahatékonyságának javítása irányába is fontos lépéseket tett.
- A japán kormány a fukushimai sokkot feldolgozva immár korábban leállított atomerőművek újraindításán, sőt újak építésén is gondolkozik.
Az energiaválság alakulásának Európán kívüli további megkerülhetetlen aspektusa Kína. Kulcskérdés, hogy a világ legnagyobb olajimportőreként az LNG mellett mekkora lesz az olaj iránti igényének növekedése. A ma még ismeretlen mértékű növekmény az olajtermék piacokon – különösen a dízel esetében – is turbulenciákat okozhat.
Az energiaválság globális válság, messze nem csak Európa „magánügye”. Ezzel együtt Európának kellett – és kell – megtennie a legkeményebb, legátfogóbb lépéseket.
Mi az a REPowerEU?
Az egyébként többnyire okkal lomhának aposztrofált Európa Bizottság (EB) energetikai szempontból példás gyorsasággal reagált a háború kitörésére. Kevesebb, mint 2 héttel később, március 8-án az EB közzétette a REPowerEU névre keresztelt energetikai javaslatcsomagját. A javaslat pozitív fogadtatásra talált az Európa Tanács március 11-i versailles-i tanácskozásán.
A zárónyilatkozatban foglaltak alapján az EB a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről (RRF-ről) szóló rendelet módosításával (továbbá más jogalkotási aktusokkal) május 18-ra a REPowerEU-t részletesebben kimunkált, átfogó tervvé fejlesztette. A kapcsolódó dokumentumokban megtalálhatók például a becsült beruházási költségek, az energiafogyasztás csökkentésének eszközei, a villamosenergia-piacra vonatkozó sürgősségi intézkedések, a napenergia-alapú energiatermelés gyors elterjesztésére irányuló stratégia.
A REPowerEU három pillérre támaszkodik. Ezek:
- az energiatakarékosság,
- az ellátás diverzifikálása,
- a fosszilis tüzelőanyag-import csökkenésének ellensúlyozása a megújuló energiaforrások elterjedésének fokozásával.
Ezeket kvázi negyedik pillérként egészíti ki a beruházások és reformok korábbinál "intelligensebb” bonyolítása – jelentsen ez bármit is.
Eredőben a REPowerEU célja az EU az Unió stratégiai autonómiájának, az uniós energiarendszer rezilienciájának, biztonságának és fenntarthatóságának megerősítése, energiaellátásának diverzifikálása, a megújuló energiaforrások szélesebb körű alkalmazása, energiahatékonyságnak és az energiatárolási kapacitásnak a növelése révén, az orosz fosszilis tüzelőanyag behozataltól való függőségének megszüntetése érdekében.
Pedig az EU-n belül, mind a tagállamok között, mind a tagállamok és az EB között éppen az Északi Áramlat II. csővezeték környezetvédelmi és ellátásbiztonsága miatt is keletkeztek feszültségek. Az EB nagyobb jogi és politikai ellenőrzést kívánt gyakorolni a vezeték felett, azonban Németország – és főleg a projektet szintén támogató Ausztria – az inváziót megelőző utolsó pillanatokig kitartottak az Északi Áramlat II. projekt mellett.
(A krónikás halkan jegyzi meg, hogy ha el nem is lehetett volna kerülni, de hatásában talán csökkenteni lehetett volna a sokkot, ha például az Északi Áramlat II. csővezetéket boldogan támogató német kormány meghallotta volna a már eleve nagy orosz energiafüggőség további növelésének veszélyére figyelmeztető korábbi hangokat.)
A háborút megelőző időszakban az EU az orosz olajexportból mintegy 50%-kal, gázexportjából pedig több mint 60%-kal részesedett. A Nemzetközi Energiaügynökség (NAÜ) e jelentős függőség ismeretében és a földgázpiaci viszonyok Oroszország általi torzítása kapcsán hónapokkal az invázió előtt, már az Ukrajnával kapcsolatos feszültségek fokozódásának idején is figyelmeztetéseket adott ki. Egyre nyomatékosabban felhívták a figyelmet arra, hogy Oroszország az Európába irányuló szállítások volumenének csökkentésével az árak emelkedését idézi elő.
De az IEA az inváziót követően sem maradt tétlen, aktív lépésekkel igyekezett tompítani a kialakuló energiaválság hatásait:
- Egy héttel az inváziót követően, a koordinálása mellett, megkezdődtek az IEA-tagországok tartalékjaiból a vészhelyzeti olajkibocsátások. A globális olajellátásban jelentkező hiány megelőzésére két nagy – az IEA 50 éves történetében az eddigi legnagyobb – kibocsátás is történt.
- Ugyanekkor az IEA 10 pontos tervet is közzétett. Ez felvázolta azokat a konkrét lehetőségeket, amelyekkel az EU gyorsan és érdemben csökkentheti az orosz földgázszállításoktól való függőségét. Ezek a javaslatok jól illeszkedtek az EB napokkal később közzétett REPowerEU csomagjához.
Az EU energiaválságra adott válaszának, a REPowerEU-nak május 18-ai közzétételét viszonylagos csend követte. Ez jórészt annak köszönhető, hogy az EB intenzíven dolgozott az energiaválság kezelésének operatív teendőin, a szükséges jogi keretek kimunkálásán:
- 2022. június vége: a gázellátás biztonságáról szóló rendelet módosítása a gáztárolók minimális feltöltési kötelezettsége kapcsán;
- 2022. augusztus 5.: rendelet a 2022. augusztusa és 2023. márciusa közötti időszak 15%-os önkéntes gázkereslet-csökkentési céljáról (2022/1369 sz. rendelet);
- 2022. október 6.: rendelet az inframarginális termelési technológiákból – például a megújulókból, az atomenergiából, lignitből – az energiaválság idején nagy haszonnal villamosenergiát előállító termelők "bevételi plafonjának" megállapításáról és a fosszilis energiával dolgozó vállalatok többletnyereségére vonatkozó úgynevezett "szolidaritási hozzájárulás" fizetéséről (2022/1854 sz. rendelet);
- 2022. december 22.: rendelet a megújuló energiaforrások bevezetésére vonatkozó eljárási követelmények egyszerűsítéséről (2022/2577 sz. rendelet);
- 2022. december 22.: rendelet a túlzott gázár-kiugrások megelőzéséről (2022/2578 sz. rendelet);
- 2022. december 19.: rendelet a tagállamok a gázimportra vonatkozó döntései során az egymás közötti nagyobb szolidaritás erősítésével a közös gázbeszerzés ösztönzésére (2022/2576 sz. rendelet).
A 2022/2576 sz. rendelet az alábbiak miatt különös figyelmet érdemel:
- A rendelet arra a még tavaly április 7-én létrehozott uniós energiaplatformra épül, amelynek célja a stratégiai és biztonságos gázellátással kapcsolatos kommunikáció és a tagállamok közötti koordináció megkönnyítése. Egyebek mellett ez a platform tette lehetővé az Izraelből, Egyiptomból és Azerbajdzsánból származó gázimportról szóló megállapodások létrehozását.
- A rendelet a tagállamok számára kötelezővé teszi, hogy gáztárolóik ez évi feltöltésekor a tervezett éves feltöltési mennyiség 15%-a EU-szintű koordinációval kerüljön beszerzésre.
- A koordináció keretében – kijelölt szolgáltató révén – az EB kér be ajánlatokat az összesített igény kielégítésére, ezzel teremtve jobb alkupozíciót és így előnyösebb árkondíciókat.
A REPowerEU finanszírozási feltételeinek megteremtésében lényeges fejlemény volt, hogy február 16-án az ET a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel kapcsolatos módosító rendeletet fogadott el. Ennek célja, hogy a tagországok az RRF-be REPowerEU-fejezeteket is beépíthetők legyenek, azaz az RRF-ben rendelkezésre álló 225 milliárd eurónyi hitel terhére is finanszírozhatók legyenek a REPowerEU szerinti célokat szolgáló energetikai beruházások és reformok.
A döntéssel két finanszírozási lehetőség is megnyílik:
- Vissza nem térítendő támogatás: Az energetikai beruházások és reformok finanszírozására 20 milliárd euró értékben további, vissza nem térítendő támogatás nyílik meg. Ennek forrását 60-40%-ban az Innovációs Alap és a kibocsátáskereskedelmi rendszeren (ETS) belüli kibocsátási egységek árverés útján történő előre ütemezése biztosítja. Az ETS az EU kulcsfontosságú eszköze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, ezzel az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, így teljes összhangban van a REPowerEU célkitűzéseivel is.
- Hiteltámogatás: Kibővül a tagállamok hitelfelvételi lehetősége azzal, hogy az eddigiektől eltérően a bruttó nemzeti jövedelem 6,8%-át is meghaladó mértékű kérelmek is kielégíthetők (amennyiben a vonatkozó feltételek teljesülnek).
Az EB további két intézkedéssel a már meglévő források jobb elosztását is támogatja:
- Átcsoportosítási lehetőség: A tagállamok a Brexit miatti kiigazításokra képzett tartalékjaik terhére önkéntes átcsoportosításokat hajthatnak végre.
- Allokációs kulcs: Ez a képlet hivatott az egyes tagállamok kohéziós politikájának, fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének és beruházási árai emelkedésének figyelembevételére.
Összességükben ezeknek a finanszírozási változásoknak egyfajta másodlagos, politikai hatásuk is lehet, amennyiben bizonyos tagállami jogosítványok részleges átadása mellett hozzájárulhatnak az integráció finanszírozáson keresztüli erősítéséhez.
Bár az energiaválság átmenetileg megakaszthatta a fosszilis energiahordozók kivezetését és megújuló alapú energiatermelő technológiákra való átállást, azonban éppen a válság tanulságai adhatnak minden eddiginél nagyobb lökést a váltáshoz. Miközben az energiaválság a COVID járvány után újabb világgazdasági sokkot okozott, egyben történelmi fordulópont lehet a klímavédelmi szempontból is fenntarthatóbb energiarendszerek kialakítása, elterjedése irányába.
Elemzései összegzéseként az IEA következetesen kiáll azon korábbi szakmai álláspontja mellett, hogy a jelenlegi energia és éghajlati válságra is a tiszta energiára való gyors átállás jelenthet tartós megoldást.
A válság az atomenergiát is új megvilágításba helyezi. Az utóbbi hetek fejleményei erősödő lobbitevékenységet mutatnak abba az irányba, hogy a nukleáris alapú villamosenergia-termelés a korábbinál nagyobb arányban jelenjen meg az európai energiamixben.
A környezet bizonyosan jól járna vele. Például az idén januárban Franciaországban megtermelt villamos energia 63%-a származott nukleáris energiából. 14%-ot a vízerőművek, 12%-ot pedig a szélerőművek termeltek. Mindössze 8% származott gázerőművekből. Összességében a villamos energia több mint 90%-a származott alacsony CO2-kibocsátású forrásokból.
A jelenlegi energiaválság kezelésében nem lehetnek technológiai tabuk. Ideje lenne minden olyan állam vezetésének is „belenéznie a tükörbe”, amely országok korábbi, hibás döntései túlzott mértékű energiafüggőséget okoztak, avagy voluntarista módon vezettek ki, vagy lehetetlenítettek el bizonyos energiafajtákat.
A jelenlegi energiaválságban Európának csak egy lehet a jelszava: „Minden megoldás érdekel!”
Források:
World Energy Outlook 2022 – Analysis - IEA
Three myths about the global energy crisis | Financial Times (ft.com)
Where things stand in the global energy crisis one year on – Analysis - IEA
REPowerEU: a Tanács kialakította álláspontját (sajtóközlemény, 2022. október 4.)
