Az Északi Áramlat I. gázvezeték üzemének határozatlan idejű felfüggesztése velveti a kérdést: "Hogy jutottunk idáig?". Az Európa Tanács friss értékelése erre a kérdésre igyekszik válaszokat találni.
Europe can win Putin’s gas war but must learn Nord Stream lessons
With Russia now dropping all pretense and openly declaring that it will not renew gas deliveries to the EU until sanctions are scrapped, it is vital to learn the lessons from Europe’s earlier refusal to recognize the Kremlin’s weaponization of energy exports.
Peter Dickinson
Súlyos mondatok...
Most, hogy Oroszország minden látszatot félretett, és nyíltan kijelentette, hogy nem fogja megújítani az EU-ba irányuló gázszállításokat, amíg a szankciókat el nem töröljük, létfontosságú, hogy levonjuk a tanulságokat abból, hogy Európa korábban nem volt hajlandó elismerni, hogy a Kreml fegyverként használja az energiaexportot.
Az Északi Áramlat 1 megépítéséről szóló megállapodást 2005. szeptember 8-án kötötték meg. A Gazprom és a két német energiaipari óriás, a Wintershall és az E.ON Ruhrgas Vlagyimir Putyin orosz elnök és Gerhard Schröder német kancellár jelenlétében írta alá az üzletet. Az aláírási ceremóniát a szeptember 18-án esedékes német parlamenti választások miatt előrehozták, amelyeket Schröder elvesztett. Hetekkel később Schröder a svájci Zugban bejegyzett Nord Stream AG részvényesi bizottságának jól fizetett elnöke lett. Ezt a tisztséget jelenleg is betölti.
Ez az összeférhetetlenség szélsőséges esete volt, bár formálisan legális. Németországnak és más nyugati országoknak most lépéseket kellene tenniük az ilyen gyakorlatok további megismétlődésének megakadályozására. A korábbi vezető politikusok számára korlátozni kellene, hogy bármilyen minőségben külföldi vállalatoknak dolgozhassanak. Egyetlen nyugati személynek sem szabadna megengedni, hogy orosz állami vállalatnak dolgozzon.
Az Északi Áramlat soha semmilyen igényt nem elégített ki. Az Európai Unió egyetlen évben sem importált 150 milliárd köbméternél (bcm) több gázt Oroszországból, és a meglévő mennyiségek fedezésére már régóta elegendő csőkapacitás áll rendelkezésre. Az ukrán tranzitvezeték könnyedén képes évi 120 milliárd köbmétert szállítani, és valószínűleg évi 160 milliárd köbmétert, ahogy Ukrajna állítja. A Fehéroroszországon és Lengyelországon keresztül haladó Jamal-cső folyamatosan évi 33 milliárd köbmétert szállított.
Senkinek sem volt szüksége az Északi Áramlat 1 vagy az ugyancsak nagyméretű Északi Áramlat 2 vezetékekre. Az elmúlt években a Gazprom a Turkstreamet is hozzáadta a vezetékportfóliójához, további évi 31,5 milliárd m3 kapacitással. Összességében a Gazprom az Európába irányuló csővezeték-kapacitásának megduplázását tervezte, miközben az orosz gázexport nagyrészt stagnált. Oroszország csővezeték-bővítési törekvéseinek valódi célja Ukrajna mint tranzitország kiiktatása és egy teljes körű katonai invázió előkészítése volt, amit a Kremlnek az ukrán gázvezeték-hálózatra való támaszkodása akadályozott meg.
Míg az Északi Áramlat 1 európai szempontból már eleve stratégiai baklövés volt, az Északi Áramlat 2 sokkal súlyosabbá tette a problémát, és azt jelentette, hogy az Európába irányuló összes orosz gázexport akár háromnegyede az Északi Áramlat rendszeren keresztül fog haladni. A német kormány ezzel aláásta Európa energiabiztonságát.
Az elmúlt mintegy évtizedben a legtöbb európai ország LNG-terminálokat épített, hogy alternatív ellátáshoz jusson és javítsa nemzeti energiabiztonságát, Németország azonban nem. Ehelyett Berlin elmélyítette függőségét az orosz gáztól, és növelte Putyin befolyását az EU egésze felett.
Az Északi Áramlat 2 megsértette az EU 2009-es harmadik energiacsomagjának elveit. A megállapodás nem tartalmazta a Gazprom különböző tevékenységeinek szétválasztását. Ahelyett, hogy aggódtak volna e hiányosságok miatt, a német kormány és az érintett vállalatok intenzív lobbitevékenységet folytattak Brüsszelben. Ennek eredményeként Németország a legtöbb EU-tagállam ellenállása ellenére elferdítette az EU energia- és monopóliumellenes politikáját. Ma az egész EU szenved Németország oroszbarát energiapolitikájától.
Az Európai Uniónak egyértelműen egy teljesen új energiabiztonsági stratégiát kell kialakítania. Ma már nyilvánvaló, hogy az orosz állam és az orosz állami tulajdonú vállalatok nem birtokolhatnak többé energiainfrastruktúrát vagy energiaipari vállalatokat az EU-ban. Ehelyett Brüsszelnek arra kell kényszerítenie a Gazpromot, hogy adja el az összes vezetékét az EU-ban, ahogyan azt a felismerő balti államok már megtették. Hasonlóképpen a Gazpromnak el kell adnia az EU-ban lévő gáztárolóit, vagy államosítania kell azokat. Hasonlóképpen a Rosznyeftet is arra kell kényszeríteni, hogy adja el olajfinomítóit az EU-ban. Az EU-nak meg kell tiltania a Gazpromnak és a Rosznyeftnek, hogy európai bankokkal üzleteljen, hogy megússza a pénzmosást. Az európai energiauniót is meg kell erősíteni több tárolóval, átalakítókkal és alternatív energiaellátással. Az Európával szemben évek óta folytatott hibrid energiaháborúk után Putyin most nyíltan hadat üzent. Le kell győzni.
