Február elején sorozatot kezdtünk, amelyben az év folyamán az energiaválság közepette követjük a következő téli előkészületeket, Európára, továbbá különösen a tavaly legkritikusabbnak bizonyult földgázra koncentrálva. Az első cikkben az idei évi startpozíciót mutattuk be.
A mostani cikk aktualitását az is adja, hogy megjelent a Nemzetközi Energiaügynökség idei I. negyedévi gázpiaci jelentése, amely a háború és a vele járó energiaválság miatt idén különösen izgalmas olvasmány. A jelentés jó apropó arra is, hogy átfogóbban megvizsgáljuk a 2023. évi kilátásokat, nyilván különös tekintettel a következő téli időszakra.
Az európai gázigény alakulása
Bár a hírek alapján mindenki érezhette, sokan tudták is, de az alábbi ábra tükrében mégis megdöbbentő az a drámai változás, amely az orosz gázimportban történt:
Az ábrában különösen elgondolkodtató, hogy a 2022. évi szállítási bezuhanás azzal együtt ilyen mértékű, hogy a Török Áramlaton keresztül gyakorlatilag zavartalanul folytatódott – és jelenleg is zajlik – az orosz földgáz szállítása. Azaz ezen ág leállásával még csúnyább lenne a kép.
Az ábra másik fontos üzenete, hogy a kieső orosz szállítást domináns módon az LNG pótolta. Ugyancsak tanulságos, hogy Norvégia bármennyire is növeli a kitermelést és a szállítást, az orosz földgáz szállítások leállása utáni hiányt csak kis részben tudja pótolni. Ennél is marginálisabb az egyéb – jellemzően észak-afrikai – irányból érkező gáz mennyisége.
Végül meglepő lehet a 2019. évi jelentős LNG-növekmény. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az LNG nem 2022-ben robbant be az európai energiamixbe. Jól láthatóan már 2019-ben is létezett az alapvető európai LNG-tároló és -visszagázosító infrastruktúra. Más kérdés, hogy ennek kapacitása elégtelen az energiaválság nyomán alapvetően megváltozott helyzetben. Logikusnak tekinthetőek tehát például a német kormány lépései, amelyekkel extrém rövid idő alatt kiépítették az első úszó LNG-termináljaikat.
Európa LNG-behozatala 2022-ben 66 milliárd m3-rel nőtt. Ez csak annak az Európa számára szerencsés körülménynek köszönhető, hogy Ázsiában – főleg Kínában – jelentősen visszaesett az gáz iránti igény. A hirtelen európai LNG-igény növekedés mintegy kétharmadát (43 milliárd m3-t) még a Freeport-i terminál hosszas kiesése ellenére is az USA biztosította.
A maradék egyharmad java Katarból (5 milliárd m3), Egyiptomból (5 milliárd m3), Norvégiából (3 milliárd m3), Angolából (2 milliárd m3), valamint Trinidad és Tobagoból (2 milliárd m3) érkezett. Meglepő módon még orosz LNG is érkezett (2 milliárd m3).
A múlt év negyedik negyedévében az a példátlan eset is előfordult, hogy az ázsiainál jóval kedvezőbb ár miatt több mint 30 megrakott LNG-tartályhajó is inkább Európa partjainál várakozott lefejtési kapacitásra, mintsem kedvezőtlenebb áron másutt értékesítse azt.
Érdemes jól megnézni az alábbi ábrát. Szinte kizárt, hogy ilyet még egyszer láthassunk. Az ábra a korábbiakhoz képest a negyedik negyedévben Európa partjainál felhalmozódott rekordmagas LNG-mennyiséget mutatja.
Az enyhe idő és a túlkínálat ezzel együtt is jelentősen levitte az árat.
Mint ahogyan már a 2023. év energetikai kilátásait áttekintő, évindító cikkünkben is írtuk, és ahogy azt az IEA jelentése is megerősíti, Európa idei gázellátásának az LNG lesz a kulcsa.
LNG értéklánc: a cseppfolyósító kapacitások alakulása
Dacára az európai gázigény példátlan megugrásának, 2022-ben globálisan az LNG-kínálat csak 5,5%-kal növekedett. A cseppfolyósítási kapacitások kihasználtsága globális szinten átlagosan 84% volt, azaz maradt tartalék a rendszerben. Meglepő módon 2022. második félévében még csökkent is a kihasználtság (82%-ra). Ezt olyan nem tervezett események okozták, mint a Freeport-i terminálban történt robbanás miatti leállás, avagy a különféle okok miatt kisebb algériai, nigériai, malajziai és ausztrál termelés. Mindeközben 2022-ben csak két nagyobb (USA, Plaquemines és Corpus Christi Stage 3) és egy kisebb (Malajzia, ZLNG Sabah), de úszó (FLNG) cseppfolyosító LNG-projektnél született meg a végleges beruházási döntés (FID).
Nem jó előjel, hogy a megélénkült LNG-kereslet ellenére a cseppfolyósító üzemek létesítésénél van bizonyos befektetői bizonytalanság. Ennek egyik oka az építési költségek jelentős drágulása. De az egyre markánsabb dekarbonizációs célkitűzések miatti hosszú távú keresleti bizonytalanság sem segíti a befektetési döntések meghozatalát.
Ezzel együtt 2023-ban néhány észak-amerikai, de főleg a katari North Field South cseppfolyósító létesítmény fejlesztési projektje juthat el a FID-ig. E fejlesztések azonban már bizonyosan nem segíthetnek a 2023. évi LNG-igények kielégítésében.
LNG értéklánc: a visszagázosító kapacitások alakulása
A helyzet más a visszagázosító kapacitások kiépítésére irányuló FID-ek esetében, nem meglepő módon elsősorban Európában. 2022-ben az EU tagországok mintegy 130 milliárd m3 új, felújítandó vagy felgyorsítandó LNG-importkapacitásra vonatkozó tervet jelentettek be. Ebből az év végéig mintegy 20 milliárd m3 visszagázosítási kapacitás lépett üzembe. Jelenleg további 50 milliárd m3 kapacitás kiépítése zajlik. A fejlesztések hangsúlyát Németország adja (23 milliárd m3). Rajta kívül Olaszország 10 milliárd m3, Belgium további 8 milliárd m3kapacitást épít ki.
LNG értéklánc: a tanker kapacitások alakulása
Az LNG ellátási lánc harmadik eleme az LNG tankerhajó. Az ilyen hajókra vonatkozó megrendelések száma 2022-ben csúcsot döntött: a 165 tankerhajó megrendelése 2021-hez képest 130%-os növekedést jelent.
Ugyanakkor a korlátozott hajógyári kapacitás a tankerhajók árának jelentős emelkedését okozta: a 2021 végi 200 millió dolláros átlagárral szemben 2022. végére 250 millió dollárt is meghaladó összegre. Az áremelkedés hatására az eddig a koreai hajógyárak uralta piacon, megjelentek a kínai hajógyárak is: 2022-ben 57 LNG-hajóra kaptak megrendelést. Ez a 2021. évi kínai termelés ötszörösét (!) jelenti.
A nagy kérdés: Kína
Míg Kína LNG-importja 2021-ben még 17%-kal (16 milliárd m3-rel) növekedett, addig 2022-ben – Európa számára szerencsés pillanatban – meredeken, 21%-kal (22 milliárd m3-rel) csökkent. Tavaly, az orosz földgázszállítások jelentős visszaesésekor csak a csillagok ilyen „szerencsés együtt állása” tette lehetővé az Európába irányuló LNG-szállítások 63%-os (65 milliárd m3-es) növekedését.
Szinte kizárt, hogy idén is ugyanilyen legyen a „csillagok állása”.
A kínai igények alakulására különféle szcenáriók készültek. A szerényebb gazdasági növekedést feltételező változat szerint Kína 2023. évi LNG-igénye 75 milliárd, míg a maximalista változat szerint akár 115 milliárd m3 is lehet. Ez 40 milliárd m3 bizonytalanságot jelent.
Az alábbi ábra a kínai LNG-igények alakulását és az idei 40 milliárd m3-es bizonytalanságot mutatja:
A legvalószínűbb változat szerint 94 milliárd m3-es igénynövekedés várható. 2022-höz képest ez 10%-os (8 milliárd m3-es) kínai igénynövekedést jelentene.
A kínai igénynövekedés miatti 8 milliárd m3-es globális kínálatszűkülés Európa számára nyilván nem kedvező, de nem is látszik kezelhetetlennek.
Bizonytalansági faktor, hogy a tavaly megugrott igény miatt az egyes országok LNG-infrastruktúráiban elhalasztott karbantartásokat egy idő után mindenképpen el kell végezni. A karbantartási – avagy hiányukban a várható üzemzavari – leállások viszont szűkítik a kínálatot ill. a visszagázosítási kapacitást.
Európa kulcsfelhasználója: Németország
Németország robusztus gazdaságával, iparával az európai gázpiac meghatározó szereplője. Ebből következően különösen kitett bármely gázellátási zavarnak. Az orosz csővezetékes gázellátás akadozása, majd leállása nyomán nem véletlenül hoztak és hajtottak végre példátlanul gyors és radikális döntést az úszó LNG- visszagázosító terminálok létesítésére.
Az idei évre és az azt követő évekre vonatkozó német LNG-döntések szempontjából figyelemre méltó a DIW (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung, Német Gazdaságkutató Intézet) friss elemzése. Ennek értelmében Németországban nem lesz szükség új, szárazföldi LNG-visszagázosító terminálok létesítésére. Számításaik szerint az ország gázellátása a jelenlegi gázinfrastuktúra keretei között is megoldott. Mint az elemzésben olvasható:
Tekintettel a földgáz csökkenő jelentőségére Németország klímasemlegesség felé vezető útján, a szárazföldi cseppfolyósított földgáz-terminálok (LNG-terminálok) tervezett építése sem az energiaipar számára nem szükséges, sem klímapolitikai szempontból nem ésszerű.
A német kormány hatályos döntései 40 milliárd m3-nyi szárazföldi visszagázosító kapacitás létesítéséről szólnak, legkorábban 2026. évi befejezéssel. Az elemzés szerint az úszó, rugalmasan bérelhető terminálokhoz képest a szárazföldi terminálok élettartama több évtizedes. Ez jóval tovább nyúlik annál az időpontnál, amikorra fosszilis energiahordozóként a földgáz a német és az európai energiarendszerben amúgy is marginalizálódni fog. Ezért az elemzés szerint a szárazföldi LNG-terminálok tervezett építésének sem energia-, sem klímapolitikai szempontból nincs értelme. Ezen túlmenően a jelentés ugyanezen logika alapján az úszó terminálok fix terminálokká történő átalakítását is értelmetlennek és szükségtelennek tartja, mivel a belgiumi és hollandiai LNG-terminálokkal együtt a német úszó terminálok összességükben elégséges LNG-importkapacitást biztosítanak a prognosztizált gázigény kielégítésére.
Az elemzéssel kapcsolatos német kormányzati álláspont még nem ismeretes.
Összegezve: a következő téli európai energiaellátás kulcsa az LNG lesz.
A helyzet mindenképpen jobb, mint az a tavaly őszi becslések alapján remélhető volt.
De az EU tagországok további kemény munkája szükséges ahhoz, hogy az LNG-kulcs a jövő télen majd el is forduljon majd a zárban.
"Lapzárta" után érkezett:
A Clean Energy Wire az Institute of Energy Economics at the University of Cologne (EWI) kiszivárgott elemzése alapján megerősíti, hogy:
"Európa jó úton halad ahhoz, hogy az elkövetkező 10-15 évben elegendő kapacitással rendelkezzen gazdaságainak cseppfolyósított földgázzal (LNG) való ellátásához, figyelembe véve az importinfrastruktúra bővítésére vonatkozó meglévő terveket."
