Ezekben az években a világ sokadik újra felosztása zajlik. Ezúttal éppen a megújuló alapú energia termelő technológiák (és azok komponenseinek) termelése és exportálása területén. A gyártás még csak a következő években indul be igazán, mégis már most aggasztó kép körvonalazódik, amely újfajta függőségek kialakulásához vezethet. Spoiler: Európa nem – ebben sem – áll jól.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA: International Energy Agency) január 12-én publikálta a Energy Technology Perspectives 2023 című, rendkívül terjedelmes, alapos és több szempontból is elgondolkodtató elemzését. Ez egyrészt képet rajzol a világ tiszta – elterjedtebb hazai szóhasználattal: megújuló – energia helyzetéről és folyamatairól. Másrészt – portálunk profiljával is összhangban – áttekinti a folyamatos változásban lévő globális megújuló energia ellátási láncokat és az azokból fakadó, valamint az azokat érő fenyegetéseket is.
Az elemzés egyebek mellett olyan kérdéseket vesz górcső alá, mint például, hogy hol vannak a legfontosabb szűk keresztmetszetek az energia- és technológiai ellátási láncok bővítésének útjában? Avagy mit tehetnek a kormányok az ellátási lánc kockázatok mérséklése érdekében?
Az IEA átfogó leltárt ad a globális tiszta energia ellátási láncokról, ezek részeként a lítium, a réz, a nikkel, az alumínium stb. bányászatának helyzetéről, a speciális műanyagok előállításáról.
A leírtakból világosan kirajzolódik, hogy a kormányok között éles verseny van a megújuló alapú energiatermelő technológiák gyártásának jövőjéért, a lehető legelőnyösebb piaci pozíciók megszerzéséért.
Az elemzés egyik hangsúlyos eleme Kína növekvő dominanciája és ennek – (direktben le nem írt, de mégis kiolvasható) stratégiai kockázata.
Mint az aktuális energiakrízis is tragikusan mutatja,
az energia kockázatok szükségképpen
politikai kockázatok, akár globális hatásokkal.
Az elemzésből kirajzolódó kép nem vidám. Nagy aránytalanságok, új függőségek körvonalazódnak.
Egy energiafüggőség lehetséges hatásairól aktuálisan éppen Európa tudna sokat mesélni…
A rendkívül terjedelmes elemzés messze meghaladja egy cikk kereteit. Az elkövetkező hetek cikkeiben egy-egy témát, aspektust alaposabban körbejárunk.
Az elemzést bemutató webinar mellbevágó diái közül ma csak négyet idézünk fel. Ezek roppant beszédesek, alig kívánnak kommentárt.
De előtte még az elemzés egyik – a megújuló alapú technológiák legalapvetőbb komponenseinek export-import viszonyait bemutató – táblázatára érdemes fókuszálni. Az ebben olvasható százalékos értékek nem a pénzforgalom, hanem a forgalmazott fizikai egységek számain alapulnak (kivéve a hőszivattyúkat és a szélturbinákat). A piros kiemelés az importkitettséget mutatja (sötétebb pirossal jelezve a nagyobb mértékű kitettséget), míg a kék kiemelés az export pozíciót (sötétebb kékkel jelezve a nagyobb export hányadot).
Az első benyomás, hogy Európa mennyire csekély export potenciállal rendelkezik. Némi szélturbina exporttól eltekintve minden más megújuló alapú technológiai komponensből importra szorul. Az importkitettség mértéke különösen a napelem paneleknél megdöbbentő.
Meglepő lehet az is, hogy mennyire gyengék az USA export pozíciói. Európa számára nem lehet vigasztaló, hogy a napelem panelek tekintetében az USA is kiszolgáltatott pozícióban van, bár „csak” 65%-os import kitettséggel.
Ezek után nem meglepő, hogy
Kína egyetlen megújuló alapú
technológiai komponensből sem szorul importra.
Egyedül Kína több napelem panelt exportál, mint a világ összes többi országa együttvéve.
Érdemes figyelni Dél-Korea számait is, amelyek azt mutatják, hogy az ország a Li-ion akkumulátorok kivételével gyakorlatilag minden más komponensből export pozícióban van.
Az ábra is nyomatékosítja a kérdést, hogy a vajon egészséges-e, hogy a napelem panelek tekintetében Európa ilyen mértékben függ Kínától?
És nem jelent-e stratégiai kockázatot, ha még olyan világhatalom is, mint az USA csak mintegy 25%-ban képes saját gyártásból fedezni a napelemtábla szükségleteit?
Az elektromos autók akkumulátorai esetében Európa helyzete valamivel jobb, bár Kína világpiaci dominanciája itt is megkerülhetetlen.
Az előző két diához képest szinte már üdítő helyzetet mutat a szélenergia alapú termelési technológiák globális kereskedelmével kapcsolatos kép. Ezen a területen mind Európa, mind az USA mintegy kétharmad arányban képes a hazai gyártásra. Ugyanakkor az export-import arányokban a globális kiegyensúlyozatlanság jele, hogy Kína egészen elenyésző import mennyiségtől eltekintve még a szélenergia alapú technológiákban is őrzi masszív export pozícióját, importot gyakorlatilag nem vesz igénybe.
Eredőben tehát a három meghatározó megújuló alapú villamosenergia-termelő technológia tekintetében
Kína meghatározó exportáló ország,
következésképpen a világ egyéb országai kisebb-nagyobb mértékben egyre inkább függenek Kínától.
Ugyanakkor az alábbi ábra arra figyelmeztet, hogy a várható fejlemények szerint a helyzet még ennél is kritikusabb:
Az ábra üzenete, hogy a megújuló alapú technológiai komponensek termelése csak a következő években fog még igazán felpörögni. Ez viszont azzal járhat, hogy a már létező kiegyensúlyozatlanságok még a jelenleginél is nagyobbakká válnak.
Sajnálatos módon itt, Európában nem látszik készség hathatós intézkedésre – és az ezekkel járó brutális mértékű invesztícióra –, a helyzet javítására.
Pedig Európa vezetői számára külön figyelmeztető lehetne az is, hogy vajon miért éppen Európa Kína meghatározó export célpontja mindhárom alapvető megújuló alapú termelő technológiában? E jelenségnek minimum két olvasata is lehet:
- A jó hír, hogy Európa nemcsak nagy mértékben elkötelezett a környezetkímélő energiatermelési technológiák alkalmazása mellett, hanem valóban érdemi lépéseket is tesz azok gyakorlati megvalósítására, bővítésére.
- A rossz hír ellenben az, hogy ez a beszállítói aránytalanság az orosz után új – immár kínai – függőséget hoz létre.
Az elemzésben még a diplomatikus megfogalmazás mellett is átüt a kemény üzenet:
A tiszta energia ellátási láncokban … potenciálisan kockázatos koncentrációs szintek vannak – mind az alapanyagoknál, mind az azokra támaszkodó technológiáknál. A legtöbb tisztaenergia-technológia gyártásában és kereskedelmében jelenleg Kína dominál.
A tömegesen gyártott szélerőművek, akkumulátorok, elektrolizátorok, napelemek és hőszivattyúk előállításánál, a három legnagyobb gyártó ország adja az egyes technológiák termelésének legalább 70%-át – és Kína mindegyikben domináns.
(Kiemelések a szerzőtől.)
Az elemzést bemutató webinar keretében Fatih Birol, az IEA vezérigazgatója kellően diplomatikusan az országok közötti „szinergiák”, „együttműködés”, a „különböző gazdaságok stratégiai együttműködésnek” fontosságát hangsúlyozza, „energia iparuk jellemzőinek figyelembevételével”.
Mint fogalmazott:
A gyors, tiszta technológiák gyors bevezetése és a következetes iparpolitika következtében Kína a globális tiszta technológiák gyártásának és kereskedelmének meghatározó szereplőjévé vált.
Kérdés, hogy mekkora esélye lesz a Fatih Birol által fontosnak tartott szép célok megvalósításának az általa ugyancsak elismert kínai dominancia mellett?
Ne feledjük: hatalmas üzletről van szó!
Mint az elemzés fogalmaz:
A kulcsfontosságú tömeggyártású tiszta energiát hasznosító technológiák globális piaci lehetősége 2030-ra évente mintegy 650 milliárd USD értékű – a mai szint több mint háromszorosa – globális piacot jelent, ha az országok világszerte teljes mértékben végrehajtják a bejelentett energia- és éghajlat-változási vállalásaikat.
A kapcsolódó tiszta energiát gyártó munkahelyek száma a mai 6 millióról 2030-ra több mint kétszeresére, közel 14 millióra nőne, és ezeknek a munkahelyeknek több mint a fele az elektromos járművekhez, a napelemekhez, a szélerőművekhez és a hőszivattyúkhoz kapcsolódna.
Óriási a tét.
Európa! Ébresztő!
