Hibrid hadviselés: energetikai hadszíntér

Ezek a napok, hetek az energiahordozók véget érni nem akaró új és új árcsúcsairól szólnak. Az általuk okozott sokk elfedi eme ármozgások igazi okát, nevezetesen azt, hogy e válság az abban érdekelt fél huzamos és tudatos tevékenységének eredménye, hibrid hadviselésének egyik eleme.

Ne tévedjünk: az elmúlt napok sokkoló, újabb és újabb földgáz és villamosenergia ár növekedése nem „normális”, organikus piaci folyamatok eredménye.

Nem, ez a hibrid hadviselés eszköztárába tartozó, évtizedekkel korábban kiépíteni kezdett stratégiai energiafüggőség fegyverként való következetes alkalmazása, stratégiai csapásmérés céljából.

A (villamos)energetikai folyamatok meghatározott politikai céllal történő befolyásolása már a Krím 2014. évi annektálásakor is megfigyelhető volt, így a jelenlegi helyzet elvileg egyetlen országot sem érhetett váratlanul.

A gyakorlat mégsem ezt mutatja. Ennek okait teljes mélységben fel kell majd tárni.

A „jegyzőkönyv kedvéért” néhány fontos energiapiaci mozzanat az elmúlt napokból:

A földgáz ára szinte naponta ér el újabb és újabb történelmi csúcsokat a holland TTF gáztőzsdén, immár elérve az eddig még soha nem látott 341 EUR/MWhspot-árat.
Ugyanezen gáztőzsde jövőbeni szállításokra szóló kontraktusai egészen 2024 első félévéig 250 EUR feletti jegyzéseket mutatnak, jelezve a piac pesszimizmusát a konfliktus és a gázhiány rövid távú rendezésével kapcsolatosan.
A gázár csúcs nem járt egyedül. 1 MWh villamos energia day-ahead ára az európai villamos energia piacok túlnyomó részén legutóbb 500 és 750 EUR között mozgott (ami alól üdítő kivétel a spanyol és portugál piac, ahol az ár 130 és 200 EUR között mozgott).
A kőszén folytatja év eleje óta tartó menetelését felfelé, 370 USD feletti árral (a januári 120 USD kezdő ár helyett).
Mindezt tovább súlyosbítja az euró gyengélkedése a dollárral szemben, amely folytatja lejtmenetét. Az év eleji közel 1,15 USD/EUR árfolyam mostanra már a paritás alá esett, a dollár évtizedek óta először értékesebb az eurónál.

A súlyos helyzetet látva az EU soros elnöki tisztét ellátó Csehország soron kívüli tanácskozásra összehívta a tagországok energetikai minisztereit.

A potenciális támadó szemszögéből nézve a sorolt, eddig még soha nem volt energiapiaci extrémitások a már említett csapásmérés elsődleges „eredménytermékei”.

A másodlagos „eredménytermékek”
ennél is sokkolóbbak:

Az extrém magas földgáz árak roppant terhet rónak a földgáz tárolóikat megfeszített ütemben töltő európai országokra. Mivel a villamosenergia árak jórészt együtt mozognak a földgáz árakkal és így vagy úgy, de mindenhez szükség van villamosenergiára, ezért ezek az árak tovagyűrűznek, beépülnek minden termék, szolgáltatás árába, gerjesztve az inflációt, visszavetve a gazdaságokat.
A munkavállalók többségét foglalkoztató kis- és középvállalkozások lényegesen kisebb tőkével és rugalmassággal rendelkeznek. Különösen az energiahatékonyság olyan terület, ahol ezek a vállalkozások hátrányból indulnak, így egy olyan energetikai ársokk, amit esetleg a nagyvállalatok képesek áthidalni, számukra a fizetésképtelenséget és a tevékenység beszüntetését jelenti, ezáltal aránytalanul több ember veszíti el a megélhetését. Ez az egyik fő mozgatója lehet a romló életfeltételek miatt éleződő társadalmi elégedetlenségnek, amely szélső esetben megmozdulásokat is eredményezhet, főleg, ha szítják is azokat.
Az EU egyik deklarált alapértéke a szolidaritás. Ennek egyik elemeként földgáz vészhelyzet esetén az egyes országoknak a közöttük létrejövő szolidaritási megállapodások alapján kellene kölcsönös kisegítést nyújtaniuk egymásnak. A jelenlegi energiahelyzet úgy érte az EU tagországokat, hogy e megállapodásoknak csak töredéke készült el, miközben előkészületi szakban is csak néhány van. Ilyen rossz peremfeltételek közepette csak idő kérdése volt, hogy valamely ország, vagy országok elkezdik korlátozni az energiaexportjukat, így védve saját gazdaságuk és lakosságuk energiafedezetét.
Az első repedés a skandináv országok között kezd kialakulni, miután Norvégia bejelentette a határkeresztező távvezetékeken továbbítható villamosenergia mennyiség korlátozását (konkrétan tehát a villamosenergia export korlátozását), amelyre az érintett finn, svéd és dán átviteli hálózati rendszer-üzemeltetők közös nyilatkozatban reagáltak. Amennyiben a feltételezett APT támadónak célja volt az európai országok közötti feszültség keltése, akkor sikerrel járt.
A német kormány által már korábban elfogadott vészhelyzeti gázterv („Notfallplan Gas”) tartalmazza az exportkorlátozás lehetőségét, de annak harmadik, veszélyhelyzeti szintjét mindeddig nem hirdették ki, és az exportkorlátozást a Bundesnetzagentur – mint ilyen esetben döntő hatóság – mindeddig nem alkalmazta.
Az EU a kialakult energetikai krízishelyzetre többlépcsős – energetikai elemeket is tartalmazó – szankciókkal, továbbá a REPowerEU néven ismert intézkedéscsomaggal reagált.
A REPowerEU a (kényszer)helyzetből fakadóan rendkívüli gyorsasággal készült, így egyaránt találhatók benne szakmailag megalapozott és kevésbé meggyőző kitörési pontok is.
Az értékelések visszatérő eleme, hogy az energetikai szankciókkal és a REPowerEU csomaggal az EU „lábon lövi” magát.
A szankciók miatti ellátási lánc zavarok és az energia-krízis együttes hatására az euróövezet már enyhe recesszióba került. Ez súlyosbodhat, ha esetleges energiahiány esetén tényleges ellátási korlátozásokat kellene bevezetni. Az extrém magas energiaárak miatt leálló gyárak, szaporodó csődök hatására a legrosszabb forgatókönyv szerint Európa az év végére mély recesszióba zuhanhat. A bizonytalan energiaellátás hatása várhatóan még 2023 telén is érezhető lesz.
A romló életfeltételek társadalmi elégedetlenséget, szélső esetben megmozdulásokat eredményezhetnek, főleg, ha szítják is azokat. Ennek lehetőségére már több német tartomány és a szövetségi kormány is figyelmeztetett.

Ilyen időtávú pozíció építésre, majd

ilyen csapások mérésére és hatások elérésére csak
egy – jellemzően állami hátterű –
APT (Advanced Persistent Threat)
támadó képes.

Néhány korábbi, energetikai vonatkozású, feltételezhetően APT művelet:

STUXNET (2009-2010) (forrás)
Az ukrán villamosenergia-rendszer elleni 2015. december 23-ai kibertámadás (forrás)
A Kijev melletti Pivnichna-i alállomás elleni 2016. december 17-ei kibertámadás (forrás)

Ukrajna megszállása nyomán a világban megszaporodtak az energetikai célpontok elleni támadások. Az alábbi listában zárójelben szerepelnek a „gyanús” esetek. A többi tétel esetében bizonyítottnak tekinthető a kiber eredet.

Február

(Garyville finomító robbanás?) (forrás)
VIASAT KA-SAT, modemek, szélerőművi felügyelet vesztés (forrás forrás forrás)

Március

Rompetrol, ransomware támadás (forrás)

Április

Sakhatransneftegaz, Urengoy-Center-2 földgáz csővezeték repedés, robbanás (forrás)
Ukrán villamosenergia-rendszer, INDUSTROYER2, meghiúsítva (forrás forrás)
Két német szélturbina cég, zsarolóvírus-támadás (forrás forrás forrás)
Támadás Omron, SCHNEIDER stb. PLC-k ellen, PIPEDREAM, meghiúsítva (forrás forrás forrás)

Június

(Schwechati finomító robbanás?) (forrás)
Freeport LNG terminál robbanás (forrás)

Július

(Medford földgázüzem robbanás?) (forrás)

Augusztus:

Szentpétervár, Rosetti Lenenergo, 110 kV alállomás SCADA, UPS (forrás)
Hanti-Manszijszk, földgáz SCADA leállítás, erőmű, reptér áramszünet (forrás forrás)

A sorolt támadások közül egyesek bizonyosan APT támadókhoz köthetők.

Ha egy APT támadó hosszú évek munkájával a megtapasztalt kontinentális léptékű – sőt azon is túlmutató – hatásokat képes kiváltani, akkor logikusan akár arra is törekedhet, hogy kritikus infrastruktúrák üzemét megzavarva váltson ki társadalmi szintű elégedetlenséget.

Lehetséges módozatok kritikus infrastruktúrák üzemének megzavarására, a REPowerEU csomag elemeinek értékelésével:

Fokozott digitális kitettség kihasználása (gyorsan, nagy tömegben változnak meg, ill. kerülnek üzembe rendszerelemek ill. rendszerek, a feszített ütemből fakadó hibalehetőségekkel együtt).
„Kifeszített” üzemállapot kihasználása (kisebb redundanciával, korlátozottabb erőművi kapacitásokkal rendelkező, kevésbé reziliens rendszerben esélyesebben okozható ellátási zavar).
Ellátási lánc zavar okozása, kihasználása (gyorsan „összetákolt”, nem becsiszolódott, működésében támadó által megzavart energetikai ellátási lánccal akár súlyos áramkorlátozás, közszolgáltatás stb. zavar idézhető elő).
Energiaátviteli hálózat mennyiségi, minőségi elégtelensége (a korábban kialakult átviteli és elosztóhálózatok alkalmatlanok a megváltozó irányú és mennyiségű energiaáramok átvitelére. A paradigmaváltó villamosenergia-rendszer csökkenő inerciája rontja annak stabilitását. Az elégtelen hálózati reziliencia kihasználása kiterjedt ellátási zavarokat okozhat).
Forrásoldali zavar okozása (energiatermelő egységek üzemének megzavarása).
Egyes stakeholderek támadása (REPowerEU egyes végrehajtási folyamatainak megzavarása).

Az energetikai kritikus infrastruktúra elemek közül a kiváltható hatás nagysága miatt elsősorban az európai földgáz csővezetékek, föld alatti tárolók, kompresszor állomások, az LNG terminálok (Európán kívül is), az LNG tankerek, az alaperőművek, az átviteli hálózati alállomások lehetnek célpontok.

A kritikus infrastruktúrák elleni támadások elemzése azt mutatja, hogy a támadók egyre mélyebb ismeretekkel rendelkeznek a célpont technológiai sajátosságairól. Főleg APT támadó esetében tehát veszélyes azt feltételezni, hogy a REPowerEU szerinti, számos elemében alapvetően megváltozó energetikai folyamatok, ellátási láncok gondos elemzésével ne lenne képes azok gyenge pontjainak azonosítására.

Fontos azt felismerni, hogy az az ország, amely kiépítette – és használni sem volt rest – energetikai csapásmérő képességét, abban sem lesz érdekelt, hogy a hatásokat enyhíteni hivatott intézkedések (konkrétan a REPowerEU csomag elemei) sikeresek legyenek.

Súlyos tévedés lehet azt feltételezni, hogy
a REPowerEU csomag nyomán elinduló folyamatok ne lennének veszélynek kitéve.

Ebből kiindulva egyetlen ország sem hibázhat azzal, ha fokozott figyelmet fordít a módosult ill. módosuló energetikai folyamatok elemzésére, az azok megzavarására alkalmas potenciális célpontok azonosítására és a célszerű védelmi intézkedések kidolgozására, majd sürgős bevezetésére.

Logikus kérdésként tehető fel, hogy mindez megelőzhető lett volna-e?

A válasz: igen, az esély megvolt rá.

Az elsődleges előfeltétel annak felismerése lett volna, hogy az energia mint fegyver és az energetika, mint hadszintér is integráns részei a Geraszimov orosz vezérkari főnök által 2013-ban írt cikkben megfogalmazott hibrid hadviselésnek. De e doktrína megfogalmazása előtt is lett volna mód megelőző lépéseket tenni, ha a kormányok helyesen értékelték volna a geopolitikai folyamatokat és ezekből következően komolyan vették és elismerték volna országaik energetikai diverzifikálásának elvét.

A mostani súlyos helyzet közvetlen oka
a világ – de főleg az EU – súlyos vaksága
a Krím 2014. évi annektálása utáni helyzet és
a lehetséges következmények értékelésében.

Az EU-nak 8 éve lett volna az energiafüggőség lazítására irányuló azon munka elvégzésére, amelyet most hónapok alatt kellene teljesíteni. Ehelyett volt ország, amely új gázcsővezeték építésével éppen, hogy növelte is az energetikai függőséget.

És mit lehet tenni a jövőben?

Először is Európának „ki kell innia a keserű poharat”, minden részletre kiterjedően elemeznie kell a történteket, majd le kell vonnia azok tanulságait. Olyan intézményi kereteket kell teremtenie, amelyek egyfajta watchdog funkció révén garantálják, hogy a veszélyek időben és kellő súllyal jussanak el az EB és ET elé.

Alapvető feltétel lehet az EU szintű energiabeszerzésekre vonatkozó – a REPowerEU-ban megfogalmazott – szándék következetes bevezetése és működtetése. Ez lehet az ellenszere az országonként megkötött energiaszállítási szerződések révén a szállító által érvényesíthető „Oszd meg és uralkodj!” elv gyakorlati alkalmazhatóságának. Ez lehetne az első érdemi lépés a hibrid hadviselés energetikai fegyvere erejének csökkentése érdekében.

Igen, jelenleg ehhez tagországi hatáskörben lévő jogok feladása szükséges.