Az ukrán villamosenergia-rendszer elleni november 15-ei támadás egyik „mellékszálaként” két különösen kritikus létesítményt is találatok értek. Ezek megtámadásával az orosz fél különösen nagy kockázatot vállalt.
Az elmúlt hónapokban több cikkben is elemeztük az Oroszország által megszállt ukrán területek villamosenergia-rendszerének helyzetét (itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt).
Korábbi cikkünkben azt vezettük le, hogy Oroszországnak egyáltalán nem szükséges atomerőművet támadnia – ezzel nukleáris tragédiát kockáztatnia – ahhoz, hogy kiiktassa a még működő ukrán atomerőműveket.
Október 17-én ezt írtuk:
Az ukrán villamosenergia-rendszer pillérjeit az atomerőművek képezik. Ezek kiiktatása súlyos csapást jelentene Ukrajnára. Ugyanakkor ezek rakétákkal történő támadása beláthatatlan következményekkel járna, amelyet még Oroszország sem vállalhat be.
Ám az atomerőművekben megtermelt villamosenergia-termelés kiiktatásának van más módja is: a megtermelt villamosenergiát „kiszállító” távvezetékek és alállomások rombolása.
Távvezetéket nem könnyű rakétával hatásosan támadni, továbbá relatíve gyorsan helyre is állíthatók. De – mint azt már az egy héttel ezelőtti támadások is mutatták – az alállomások támadása különösen súlyos következményekkel járhat.
Nem is kell túl pontosan célozni.
Egy alállomásnak szinte bármely részét elég eltalálni ahhoz, hogy akár napokig üzemképtelen legyen. De szerencsétlen esetben olyan alállomási berendezés is sérülhet, amelynek pótlása jó esetben is hetekbe telhet, feltéve, hogy van máshonnan odaszállítható tartalékberendezés.
A mai támadások az atomerőművi termelés kihozatala szempontjából kritikus pontokat is értek.
Hiába vannak ezek akár több száz km távolságra egy-egy atomerőműtől, ezek támadásával az atomerőművek közvetlen támadása nélkül lehet azokat kiiktatni az ukrán villamosenergia-termelésből.
Az október 17-én még csak sejtett helyzet a november 15-ei rakétacsapások nyomán sajnos be is következett.
A támadás hatásairól készült gyorselemzésben adatok hiányában erről az aspektusról még nem számolhattunk be, de időközben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az alábbi nyilatkozatot adta ki:
Az ukrajnai Hmelnyickij Atomerőmű (HNPP) tegnap elvesztette minden kapcsolatát az elektromos hálózattal az országban történt katonai támadások miatt, így kénytelen volt átmenetileg dízelgenerátorokra támaszkodni a tartalék áramellátás érdekében – közölte ma Rafael Mariano Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatója az ukrán hatóságoktól kapott információkra hivatkozva.
A KhNPP hálózati kapcsolata helyi idő szerint november 15-én 18 óra 35 perckor teljesen megszűnt, miután a létesítmény négy működő áramvezetéke két és fél órán keresztül fokozatosan megszűnt az ország energetikai infrastruktúrája elleni rakétatámadások miatt – közölte Ukrajna a NAÜ-vel. Ez idő alatt az erőmű két reaktora leállt, így leállt a háztartások, gyárak és mások áramellátása.
Több mint kilenc órával később – ma hajnali 03:45-kor – az erőmű két 330 kilovoltos (kV) tartalék áramvezetéken keresztül visszanyerte a telephelyen kívüli áramellátást, és leállították a dízelgenerátorokat. Az egyik ilyen vezeték körülbelül egy órával később ismét kiesett, és csak 11:25-kor állt helyre. A két reaktorblokk továbbra is leállított üzemmódban van.
Egy másik, szintén Nyugat-Ukrajnában található atomerőmű – Rivne – tegnap délután elvesztette a kapcsolatot az egyik 750 kV-os távvezetékével. Ennek következtében az erőmű csökkentette teljesítményét, és négy blokkja közül az egyiket automatikusan lekapcsolták. Ma 04:00 órakor az erőmű növelte az egyik blokk teljesítményét, hogy továbbra is áramot szolgáltasson az ukrán hálózatba.
…
"Ez egy nagyon aggasztó fejlemény volt. Azt mutatja, hogy milyen potenciális nukleáris biztonsági és védelmi kockázatokkal kell szembenéznie Ukrajna összes nukleáris létesítményének ebben a szörnyű háborúban, nem csak a Zaporizzsjai Atomerőműnek. Bár a Hmelnyickij atomerőműben mostanra helyreállt a telephelyen kívüli áramellátás, a tegnapi áramkimaradás világosan mutatja, hogy az ukrajnai nukleáris biztonsági és védelmi helyzet hirtelen rosszabbra fordulhat, és ezzel megnő a nukleáris vészhelyzet kockázata" - mondta Grossi főigazgató.
A reaktoroknak akkor is szükségük van áramra a hűtéshez és más alapvető nukleáris biztonsági és védelmi funkciók ellátásához, amikor leállnak és már nem termelnek áramot. Külső áramkimaradás esetén rendelkeznek vészhelyzeti dízelgenerátorokkal, amelyek korlátozott ideig, általában legalább néhány napig képesek tartalék áramot biztosítani.
A Hmelnyickij Atomerőmű és 750/330 kV-os alállomásának elhelyezkedését az ábra mutatja:
Megjegyzendő, hogy a nyíllal jelzett 750 kV-os alállomás mindössze kb. 300 m-re van az atomerőműtől.
Az orosz fél meglehetősen biztos lehetett az alkalmazott rakéta megbízhatóságában és pontosságában, ha ezt bevállalta.
A másik érintett atomerőmű – a rivnei – 750/330 kV-os alállomásának elhelyezkedését az ábra mutatja:
Rivne esetében az alállomás némileg messzebb – kb. 500 m-re – van az atomerőműtől, de ez a támadás sem nevezhető (nukleáris) kockázat nélkülinek.
A támadások eredményeként a két atomerőmű termelése – Hmelnyickij: 2000 MW és Rivne: 2835 MW – a közlemény szerinti mértékben hiányzott ill. hiányzik az ukrán villamosenergia-rendszerből.
Paradox módon a november 15-ei támadás jó hírének kell tekinteni, hogy Ukrajna harmadik, még működő atomerőművének – a 3000 MW-os pivdennoukrainskajainak – alállomását nem érte rakétatámadás.
Ám a támadásokkal megtépázott alállomásai miatt az ukrán villamosenergia-rendszer így is komoly bajban van.
Mindeközben a megszállt területek villamosenergia-rendszerének helyzete lényegében változatlan. Az ISW legfrissebb összefoglalója szerint továbbra is harcok folynak a donetski térségben:
Azonban az orosz térnyerés továbbra is csekély és lassú, azaz hetek alatt is alig jutottak közelebb a korábbi cikkeinkben már többször is bemutatott, kritikus 750 kV-os távvezetékhez. Márpedig ennek birtoklása nélkül nem létesíthető megbízható és nagy teljesítményű kapcsolat a megszállt területek villamos hálózata és az orosz villamosenergia-rendszer között.
A Zaporizzsjai Atomerőmű helyzete is változatlan. A reaktorok továbbra is és annak ellenére is állnak, hogy a tél közeledtével technológiai okból egyre nagyobb szükség lenne legalább egy blokk beindítására.
A helyzet azt sejteti,
mintha az orosz fél hátrébb sorolta volna a megszállt területek energetikai lehetőségeinek kihasználását.
A herszoni fiaskó után ez nem is meglepő.
