Lezajlottak a „népszavazások”. Meglepő módon a „függetlenségre” szavaztak. Putyin elnök pedig ugyancsak meglepő módon ki is nyilvánítja azt, majd bejelenti a megszállt négy megye Oroszországhoz csatlakozását. De vajon ebben az alapvetően új – és teljességgel elfogadhatatlan – helyzetben miként alakul az immár „orosz” területek villamosenergia-rendszerének sorsa? A cikk kísérletet tesz a helyzet értelmezésére.
Az elmúlt 2 hónapban több cikkben (itt, itt, itt, itt és itt) is elemeztük az Oroszország által megszállt ukrán területek villamosenergia-rendszerének helyzetét.
A héten „lezavart” „népszavazások” „meglepő” eredménye nyomán Putyin elnök „elismerve és megerősítve a népek egyenlő jogainak és önrendelkezésének az Egyesült Nemzetek Alapokmányában rögzített elvét„ és „figyelembe véve a 2022. szeptember 27-én megtartott népszavazáson a Zaporizzsja régió népének akaratát” tegnap aláírta a Zaporizzsja megye (ukránul oblaszt) "függetlenségét" elismerő rendeletet.
Putyin mai beszédében pedig bejelentette (a megszállt) négy megye csatlakozását Oroszországhoz. Ezzel Zaporizzsja – és a vele együtt hasonlóan „függetlennek” nyilvánított Kherszon – megyék Donbashoz és Luhanskhoz hasonlóan – formálisan is orosz területté válnak.
Formáját tekintve ez nem annexió.
Tartalmát tekintve viszont az.
A szeptember 20-ai állapot szerint a megszállt megyék területei az alábbi ábrán sárgával jelölt részeken és százalékban álltak ukrán fennhatóság alatt:
Az ábra alapján érthető a legutóbbi cikkünkben kiemelt tény, amely szerint az orosz aktivitás Donetsk megyére koncentrálódik.
Ez az a terület, amelyen a megszállt területek villamosenergia-rendszerének az orosz rendszerhez való csatolása szempontjából kulcsfontosságú 750 kV-os távvezeték halad. Az orosz nyomulással e távvezetéknek is egyre nagyobb szakaszai kerülhetnek orosz kézre.
A szeptember 27-ei állapot szerint a sárgával kiemelt helyeken és irányokban zajlottak támadások:
A szeptember 29-ei állapot szerint a térségben kifejezetten erősödött az aktivitás:
A megszállt területek határvonalát tekintve az orosz aktivitás továbbra is ebben a térségben a legnagyobb. Nem kétséges, hogy ennek nem a 750 kV-os távvezeték feletti ellenőrzés megszerzése az elsődleges oka. Oroszország a maga 58%-ával Donetsk megyét tudta a legkisebb mértékben megszállni. Ugyanakkor további területek megszerzésével „automatikusan” jobb helyzetbe kerülhetnek a megszállt területek villamosenergia-rendszerének tényleges annektálhatósága szempontjából is.
Hipotetikusan az alábbiak lennének az orosz villamosenergia-rendszerhez csatlakozható hálózat határai (pirossal jelölve a leválasztással érintett távvezetékeket):
Hangsúlyozandó, hogy ez hipotézis. Ám a politikai akarat eddigi megnyilvánulásait látva nem zárható ki, hogy a műszaki akarat is ebbe az irányba fog mutatni…
Ugyanakkor a következő napok nagy kérdése a Zaporizzsjai Atomerőmű sorsa lesz. A "függetlenség" kinyilvánításával az erőmű Zaporizzsja megye Oroszországhoz csatlakozásával lényegét tekintve orosz fennhatóság alá kerül. Ezzel bekövetkezik az, ami legutóbbicikkünkben még csak hipotézis volt: olyan helyzet jött létre, amelyben gyakorlatilag értelmezhetetlenné válik az atomerőmű környékén létrehozandó demilitarizált zóna. Hiszen, ha az atomerőmű orosz fennhatóság alatt van, akkor miért kellene önmagától elválasztani? Hiszen – a vélhető orosz értelmezés szerint – egy immár orosz (fennhatóságú) atomerőmű körül felesleges ilyen zónát létrehozni, hiszen miért kéne a saját tulajdonukat elválasztani a saját hadseregüktől?
Orosz közlés szerint sor kerülhet az atomerőmű „ideiglenes bezárására.” Ennek jogalapja egy olyan orosz szövetségi törvény lenne, amely „terrorellenes intézkedések” keretében lehetőséget ad nukleáris létesítmények üzemének felfüggesztésére.
Mindezzel igazolást nyer azon korábbi vélekedésünk, hogy az atomerőmű külső villamos kapcsolatainak ellehetetlenítése révén egy nagyobb terv része volt az atomerőmű termelésének teljes leállítása.
Zaporizzsja megye – és ezzel az atomerőmű – Oroszországhoz csatlakoztatásával
az a példa nélküli eset állt elő, hogy
egy működő atomerőmű „országot vált”.
De ezzel az ellenőrei révén az atomerőműben jelenlévő NAÜ helyzete is roppant kényessé válik:
- Ha maradnak az ellenőrök – azaz a NAÜ –, azzal legitimálják az atomerőmű annektálását.
- Ha elmennek, akkor azt kockáztatják, hogy Oroszország meggátolhatja visszatérésüket. Sőt – mint erre korábban utaltunk – Oroszország esetleg a NAÜ-ből való kilépését is megfontolhatja.
Beszédes a NAÜ hallgatása. Hivatalos kommunikációjukban az elmúlt napokban egyetlen szóval sem utaltak a „népszavazásokkal” előálló új helyzet lehetséges zaporizzsjai vonatkozásaira.
Márpedig az elkövetkező napok egyik kulcskérdése lesz, hogy az új helyzetben
melyek lesznek Oroszország
első lépései az atomerőműben?
Miként alakul
a zaporizzsjai atomerőmű státusza?
És ezzel összefüggésben
mit lép a NAÜ?
Folyt. köv.
