A megszállt területek annektálása után azok villamosenergia-rendszerének megszerzése érdekében Oroszország immár az érdemi tettek mezejére lépett. Az első lépések egyikeként a Zaporizzsjai Atomerőművet orosz tulajdonná minősítette. Adódik a kérdés: milyen további lépések várhatók?
Az elmúlt 2 hónapban több cikkben (itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt) is elemeztük az Oroszország által megszállt ukrán területek villamosenergia-rendszerének helyzetét.
A Zaporizzsjai Atomerőmű október 5-ei orosz tulajdonba vétele erős jelzés arra, hogy Oroszország – mint azt korábbi cikkeinkben levezettük – valóban elszánt a megszállt területek villamosenergia-infrastruktúrájának megszerzésére.
Adódik a kérdés: az atomerőmű megszerzése után milyen további lépések várhatók?
1. A villamos hálózat
Jogilag egyszerű a dolog. Oroszország a Zaporizzsjai Atomerőműhöz hasonlóan elnöki rendelettel kinyilvánítja, hogy a hálózat orosz tulajdonná válik. Ennyi.
Ám a tényleges, műszakilag korrekt leválasztás, majd az orosz rendszerrel való összekapcsolhatóság műszaki előfeltételeinek megteremtése jóval bonyolultabb, költség- és időigényesebb munka.
Ennek legfontosabb összetevőit korábbi cikkünkben vázoltuk.
Mint jeleztük, kemény egyensúlyi, üzemirányítási, irányítástechnikai, elszámolási fogyasztásmérési, villamos védelmi és automatikai feltéteket kell megteremteni. Mivel az esetleges elcsatolással érintett valamennyi rendszer az egységes ukrán villamosenergia-rendszer részeként épült ki, arra van optimalizálva, így ezek leválasztása költséges és időigényes folyamat. Ám a zaporizzsjai tulajdonba vétellel láthatón van olyan politikai akarat, amely kellő „ösztönzést” – és forrást – jelenthet a leválasztás minimális műszaki feltételeinek gyors megteremtésére.
2. A „szigetüzem” lehetősége
A megszállt területek villamos hálózata jelenleg az ENTSO-E rendszer részét képező – így azzal együtt járó – ukrán villamosenergia-rendszer szerves része. Amennyiben a Zaporizzsjai Atomerőműhöz hasonlóan a hálózat esetében is politikai akarat van annak gyors és bármi áron (!) történő leválasztására, akkor elvileg persze ez is lehetséges, ám roppant kockázatos.
Létrehozható ugyan, egy az ukrán hálózatról galvanikusan leválasztott „hálózati sziget”, ám ezen belül is folyamatosan, minden időpillanatban biztosítani kell a villamosenergia-termelés és a fogyasztás egyensúlyát. Ehhez viszont működő üzemirányításra, azt megalapozó megbízható kommunikációra, adatkapcsolatokra van szükség.
Az orosz hálózat védelme miatt csak stabil rendszer csatlakoztatható, erős villamos kapcsolattal. Az orosz villamos rendszerirányítónak nem érdeke olyan hálózatot befogadni, amely instabilitásával kockázatot jelenthet.
Ugyanakkor a stabil sziget biztosításához korábban sorolt feltételek megteremtése időigényes és költséges munka.
A vélhető politikai akarat arra szoríthatja az illetékeseket, hogy az instabilitást, a várható üzemzavarokat is vállalva, de mégis leválasszák a megszállt területek villamosenergia-rendszerét. Ugyanakkor éppen a vázolt kockázatok miatt, jelenleg nem látszik reálisnak az orosz hálózattal való összekapcsolás.
A fentiek alapján leválasztás esetén, egy huzamosabb ideig fennálló hálózati sziget létrejötte valószínűsíthető.
Egy ilyen sziget határai az előző cikk ábrája szerint így alakulhatnak:
3. Oroszország más ukrán erőműveket is nyilváníthat-e orosz tulajdonnak?
Igen. A Zaporizzsjai Atomerőmű annektálása után bármit.
Elsőként pl. Vuhlehirsk-i széntüzelésű erőművet a maga 3.600 MW-nyi termelő kapacitásával. Bár ez kisebb a Zaporizzsjai Atomerőmű 5.700 MW-jánál, ám így is jóval nagyobb a paksi atomerőmű 2.000 MW-jánál. Tehát jelentős termelő kapacitásról van szó.
De a megszállt területen lévő többi „kisebb” erőmű mintegy 7.000 MW-os összkapacitása sem elhanyagolható.
Azaz
a megszállt területek erőműveinek
termelő kapacitása mintegy 16.300 MW.
Nagyságrendileg három Magyarországé.
Hangsúlyozni kell, hogy ez maximális teljesítmény, amely meghibásodás, karbantartás miatt a valóságban sohasem teljesül. Manapság a háború miatt, az akadozó szénszállítás is korlátozhatja a termelést.
Mindezzel együtt
akkora termelő kapacitásról van szó,
amelyért Oroszországnak
már érdemes lehajolni.
Nem lenne tehát meglepő, ha a közeljövőben a zaporizzsjaihoz hasonló „tulajdonba vételekről” érkeznének hírek.
4. A Zaporizzsjai Atomerőmű és a NAÜ missziója
Előző cikkünkben az atomerőmű orosz „tulajdonba vétele” nyomán kulcsfontosságúnak neveztük a NAÜ-nek, mint az ENSZ szakosított szervezetének állásfoglalását.
Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója szeptember 6-ai kijevi tárgyalásait követően így nyilatkozott:
„Ez nemzetközi jogi kérdés… …természetesen a NAÜ álláspontja az, hogy ez a létesítmény ukrán.”
Az eredeti tervek szerint Grossi úr Kijev után Moszkvába is ellátogat.
Kérdés, hogy e nyilatkozat után fogadják-e?
Grossi úr ugyanakkor azt is bejelentette, hogy a helyszíni NAÜ szakértők eddigi 2 fős létszámát 4 főre emelik, 3-4 hetenkénti váltással.
A nyilatkozat és a bejelentés együttesen fontos lépés abba az irányba, hogy
nehogy az oroszok valami "butaságot" csináljanak...
A NAÜ közleményéből az is kiderül, hogy
"a ZNPP alkalmazottai elfogadhatatlan nyomásnak vannak kitéve, és egyre nehezebb körülmények között végzik létfontosságú feladataikat, ami súlyos következményekkel járhat a nukleáris biztonságra és védelemre nézve."
"...a személyzetnek azzal a követeléssel kell szembenéznie, hogy új munkaszerződést írjanak alá a Roszatom orosz állami vállalattal, hogy megtarthassák állásukat, miközben a nemzeti ukrán üzemeltető, az Energoatom arra ösztönzi őket, hogy ne tegyék ezt, hanem kövessék az ő utasításait."
A NAÜ közleményében nem szerepel Grossi úr esti nyilatkozatának azon része, amely szerint az atomerőmű továbbra is ukrán volna.
A NAÜ hivatalos és nem hivatalos kommunikációja
nem látszik összhangban lenni.
Talán azért mert mint Grossi úr bejelentette,
továbbra is áll az a szándéka,
hogy hamarosan Moszkvába is ellátogasson.
Grossi főigazgató úr tojáshéjon lépked. Kérdés, hogy sikerül-e neki?
Frissítés:
Zelenszkij elnök is megszólalt és egy további aspektusra hívta fel a figyelmet:
"Ha pedig a zaporizzsjai erőmű nem működik, akkor az ukrán állam olyan helyzetbe kerül, amikor az országban nincs többletáram, amit Ukrajna exportálhatna az EU országaiba."
