Várható volt, sajnos nagyon is várható volt. Ám élt a remény, hogy nem következik be. Oroszország október 10-én masszív rakétatámadásokat intézett az ukrán kritikus infrastruktúra – és ennek részeként erőművek és alállomások – ellen, kiterjedt áramszüneteket okozva. Ma ismét súlyos rakétatámadások zajlottak. És ezek mintha egy új támadási mintázat első ecsetvonásait mutatnák.
Az elmúlt 2 hónapban több cikkben (itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt) is elemeztük az Oroszország által megszállt ukrán területek villamosenergia-rendszerének helyzetét.
Ám a múlt heti – de főleg a mai – támadás azt mutatja, hogy Oroszország immár nem csak a megszállt területek villamosenergia-rendszerének megszerzéséért, hanem az ukrán területek villamosenergia-rendszerének pusztításáért is masszív erőfeszítéseket tesz.
A mai támadások egy szakmai megfontolások alapján
sajnos egy logikusan kikövetkeztethető,
de mindeddig elkerülni remélt
mintázat is kezd kirajzolódni:
egyes kritikus villamos hálózati
csomópontok céltudatos rombolása.
Az ukrán villamosenergia-rendszer pillérjeit az atomerőművek képezik. Ezek kiiktatása súlyos csapást jelentene Ukrajnára. Ugyanakkor ezek rakétákkal történő támadása beláthatatlan következményekkel járna, amelyet még Oroszország sem vállalhat be.
Ám az atomerőművekben megtermelt villamosenergia-termelés kiiktatásának van más módja is: a megtermelt villamosenergiát „kiszállító” távvezetékek és alállomások rombolása.
Távvezetéket nem könnyű rakétával hatásosan támadni, továbbá relatíve gyorsan helyre is állíthatók. De – mint azt már az egy héttel ezelőtti támadások is mutatták – az alállomások támadása különösen súlyos következményekkel járhat.
Nem is kell túl pontosan célozni.
Egy alállomásnak szinte bármely részét elég eltalálni ahhoz, hogy akár napokig üzemképtelen legyen. De szerencsétlen esetben olyan alállomási berendezés is sérülhet, amelynek pótlása jó esetben is hetekbe telhet, feltéve, hogy van máshonnan odaszállítható tartalékberendezés.
A mai támadások az atomerőművi
termelés kihozatala szempontjából
kritikus pontokat is értek.
Hiába vannak ezek akár több száz km távolságra egy-egy atomerőműtől, ezek támadásával az atomerőművek közvetlen támadása nélkül lehet azokat kiiktatni az ukrán villamosenergia-termelésből.
Az egyik mai célpont, a dnyipropetrovszki alállomás volt, amelynek támadásával Oroszország egy időre bebiztosította magát arra, hogy a Zaporizzsjai Atomerőmű még véletlenül se szállíthasson villamosenergiát ukrán fennhatóság alatt álló alállomás felé. Persze ez a „veszély” mindaddig amúgy sem fenyeget, amíg az erőmű továbbra is áll. Ám önmagában a támadás ténye egyben azt is felvetheti, hogy az oroszok az erőmű – amúgy a tél közeledtével technológiai okból egyre inkább szükséges – újraindítására készülnek.
Egy atomerőművi villamosenergia-kihozatal megszűnése – azaz a fogyasztás hirtelen nullára csökkenése – esetén a védelmi berendezések vészleállítással lekapcsolják az érintett atomerőművi blokkokat. Ilyen esetben az erőművek átváltanak az áramszünetre kidolgozott üzemmódra, azaz pl. bekapcsolnak a dízelgenerátorok.
A dél-ukrajnai atomerőmű egyik 750 kV-os távvezetékének mai kiesése ugyan visszahatott az atomerőmű működésére, de szerencsére nem okozta annak kiesését.
De ettől még tény, hogy a Zaporizzsjai Atomerőmű után más atomerőművek termelése is veszélybe került.
Ez is egyfajta nukleáris zsarolás.
De atomerőmű támadása, elfoglalása nélkül.
A következő napok kritikusak lesznek.
Ha a mai támadásokat további kulcsállomások elleniek követnek, akkor Ukrajna közvetlenül a tél előtt súlyos villamosenergia-hiánnyal fog szembesülni. Ráadásul Ukrajna hiába lett az ENTSO-E tagja, mégsem számíthat arra, hogy ez érdemben segíthetne a hiány pótlásában.
Egyrészt a számos francia atomerőműben diagnosztizált korróziós jelenségek – amelyekről itt és itt írtunk – miatt kényszerűen álló, vagy csökkentett teljesítménnyel üzemelő atomerőművek miatt eleve mintegy 10.000 MW (!) teljesítmény hiányzik az európai villamosenergia-rendszerből. Éppen akkor, amikor az energiakrízis miatt eleve minden eddiginél nagyobb szükség lenne minden egyes wattra. De ha lenne is az ENTSO-E-ben szabad kapacitás, akkor is a határkeresztező távvezetéki kapacitások korlátos volta miatt csak maximum mintegy 1.000 MW mennyiségben – lehetne Ukrajnának szállítani. És ha sikerül is leszállítani, akkor is gondot jelenthet annak eljuttatása az ország belsejébe. Mint megtapasztalható volt, Oroszország aggály nélkül intéz rakétatámadást a határhoz közeli nyugat-ukrajnai célpontok ellen is. Kétség nem férhet hozzá, hogy egy esetleges nyugati energiaszállítás megakadályozása érdekében nem lesznek restek rakétacsapást mérni az érintett alállomásokra.
A történtek azt is előrevetítik, hogy a nyugati szállításoknak a fegyverek mellett egyre több aggregátort, transzformátort és egyéb nagyfeszültségű anyagot és berendezést is tartalmazniuk kell.
Jön a tél.
Villamosenergia nélkül az ukrán népre
minden eddiginél nagyobb
megpróbáltatások várhatnak.
Ez tehát az aktuális helyzet.
Semmi jóval sem kecsegtet.
Immár tényleg nem az a tét, hogy Oroszország mit visz el Ukrajna villamosenergia-rendszeréből.
Hanem hogy működőképesen mit hagy meg.
