Az ukrán energiarendszer elleni drón- és rakétatámadások egyre súlyosabb hatásokkal járnak. A november 23-ai támadás nyomán már az ország összes atomerőművét is le kellett állítani. De a hőerőművek többsége is leállt. December 5-én délután – egy komolyabb hideghullám közepette – újabb, az immár 8. nagy támadás érte az ukrán energiarendszert. Bár a tovább erősödő légelhárítás minden eddiginél több rakétát eltalált, de például Kijevben, a Sumy régióban, Ogyesszában így is súlyos áramszünetek kezdődtek.
Először november 6-ai cikkünkben vezettük le, hogy az ukrán energiarendszer – és hangsúllyal a villamosenergia-rendszer – szisztematikus pusztítása a lakosság elleni terrornak számít. A lakosság az akadozó áram-, gáz- és vízszolgáltatás miatt, de főleg a fűtés hiányában egyre inkább kiszolgáltatottá válik a közelgő télnek, a hónak, a fagynak.
A lakosság elleni terror fokozódását aztán később, ebben és ebben a cikkünkben is bemutattuk.
Hosszabb szünet után, éppen egy komolyabb hideghullám közepette december 5-én délután megindult az ukrán energiarendszer elleni 8. nagy támadás.
Nem zárható ki, hogy
a támadás az aznap reggel két orosz repülőteret
ért dróntámadásra adott
gyors és határozott válasznak tekinthető.
De az sem zárható ki, hogy
a dróntámadás megelőző csapás volt,
amely sikerrel korlátozta a
bevethető orosz stratégiai bombázók számát,
ezzel eredőben a csapás erejét.
Az ukrán légvédelem tovább erősödő hatékonysága ellenére például Kijevben, a Sumy régióban, Ogyesszában így is súlyos áramszünetek kezdődtek. Az orosz hátterű Rybar Telegram csatornán az alábbi kép mutatja be a támadást:
Megjegyezzük, hogy az általunk elérhető nyilvános információk csak részlegesen erősítik meg a térkép tartalmát.
De a történéseket már az említett november 6-ai cikkünkben is elméleti kontextusba, a Douhet doktrína keretébe helyeztük.
Mint írtuk, Giulio Douhet tábornok az I. világháborúban az olasz légi egységek parancsnoka volt, majd a háború után, tapasztalatai alapján kidolgozta és több könyvben publikálta a légi hadviselésre vonatkozó nézeteit.
Légi háborús doktrínájának lényege a légierő olyan önálló és ütőképes haderőnemként történő kezelése, amely támadóként megszerzi a korlátlan légi fölényt, majd annak birtokában tömeges légi csapásokat mér az ellenség "létfontosságú erőközpontjaira" és településeire. Az elmélet öt alapvető célpontot határozott meg. Ezekből négy – az ipari központok, a közlekedési infrastruktúra, a kommunikáció és a kulcsfontosságú épületek – fizikailag is létező célpontok. Ám az elmélet ezekkel egyenrangú ötödik
célpontként a civil morál megtörését
– és ennek eszközeként a terrort – is kijelölte.
A Douhet doktrína értelmében a „modern háborúkban” a civil morál megtörésével a légierő önmagában is képessé tehető az ellenség legyőzésére. Így az elmélet – mint alább kifejtjük – a II. világháború szövetséges légi hadműveleteinek tervezésében, a terrorbombázásokban is szerepet kaphatott.
Az erőműveknek és a villamos alállomásoknak az Ukrajna elleni tömeges drón- és rakétatámadások célpontjaiként való kijelölése egyértelműen a lakosság elleni terror szándékát jelzi.
Az orosz haderő talán a Douhet doktrína XXI. századi alkalmazásával kívánná megtörni az ukrán ellenállást?
A válasz előtt a folytatódó rakéta- és dróncsapások tükrében vizsgáljuk meg még alaposabban a Douhet doktrínát és annak a II. világháborúban, majd az Ukrajna elleni orosz támadásokban való gyakorlati alkalmazását.
A Douhet doktrína egyik lényegi mozzanata a légi fölény támadó általi megszerzése. Ezt jelöli meg annak előfeltételeként, hogy a továbbiakban korlátlan támadásokat intézhessen a megtámadott fél katonai bázisai továbbá polgári célpontjai ellen, megtörendő az adott ország népének erkölcsi és fizikai ellenállását.
Douhet „eljátszadozott” azzal a gondolattal, hogy milyen hatásokkal járna elméletének Anglia elleni gyakorlati alkalmazása.
A levegőből uralva Anglia elveszne. Csodálatos flottája, tengeri fölénye mit sem érne. Még ha a kereskedelmi flottája el is tudná hozni az ellátmányt a kikötőibe, azt nem tudná kirakodni és továbbítani. Éhínség, pusztulás és rettegés sújtaná az országot. (forrás)
A II. világháborúban Németország tevőlegesen nekilátott az elmélet gyakorlati alkalmazásának. Kezdetben bombázó kötelékekkel, majd a V1 „robotrepülőkkel” (kezdetleges drónokkal) és V2 rakétákkal hajtott végre csapásokat, egyre nagyobb számban városok ellen is. London sorozatos bombázásának – de főleg a Coventry 1940. november 14. éjjeli támadásnak – nyilvánvaló célja a lakosság terrorizálása volt.
Bár „kényelmetlen” bevallani, de a Douhet doktrína alkalmazásával a szövetséges légierő sem maradt adós. A tengelyhatalmak országait – de főleg Németországot – rendszeres és súlyos légitámadások, szőnyegbombázások érték. A legsúlyosabb a Drezda elleni – 1945. február 13-15. között zajló, az alkalmazott gyújtóbombák miatt különösen pusztító – támadás sorozat volt.
A Douhet doktrínát az elmúlt évtizedekben számos szakértő elemezte.
Francesco Pricolo tábornok a Rivista Aeronautica 1931. októberi számában egyebek mellett ezt írta:
Ha a légierő kezdettől fogva lenyűgöző és talán döntő eredményeket akar elérni, akkor minden erejét arra kell fordítania, hogy a lehető legnagyobb erőszakkal csapjon le a legfontosabb városokra, az ipari központokra, a kormány központjaira és a parancsnoki struktúrára; egyszóval terrorista hatásokkal kell földre döngölnie az ellenséges nemzetet, és a bombázások folyamatos rémálmával kell tönkretennie az emberek idegeit.
Nicholas Morrow, a Classics of Strategy and Diplomacy oldalon megjelent cikkében Edward Warner 1941-ben megjelent, "Douhet, Mitchell, Seversky: Theories of Air Warfare" című esszéjét idézi. Ennek értelmében:
(1) A repülőgépek olyan hatalmas potenciállal rendelkező támadóeszközök, amelyek ellen nem várható hatékony védelem
(2) A polgári morált a lakossági központok bombázása fogja megtörni.
…a légierő képes a polgári morált megrendíteni a háborúhoz szükséges logisztikai kapacitás megsemmisítésével, vagy a lakossági központok terrorizálásával, ami a polgári lakosságot a konfliktus politikai befejezésének kikényszerítésére készteti.
…a stratégiai célpontok, köztük a vasútvonalak, kikötők és lakossági központok bombázása gyorsan meghozza a győzelmet.
Basilio Di Martino a Nacelles repülési és űrkutatási oldalon az alábbit írta:
Douhet logikusnak tartotta a városi központok és a nemzeti infrastruktúra célba vételét. A cél az volt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legnagyobb kárt okozzák, és az ellenséget rettegésbe és zűrzavarba taszítsák. Ez különösen akkor következett be, ha a nagy erejű robbanóanyagok mellett gyújtó- és vegyi fegyvereket is alkalmaztak, és ha ezeket úgy alkalmazták, hogy az ellenség harci kedvét megsemmisítették.
A „The School of Advanced Airpower Studies” a terjedelmes „The Paths of Heaven The Evolution of Airpower Theory” című tanulmányában két idevágó megállapítás is figyelmet érdemel:
Trenchard* kiemelte az ilyen támadások erkölcsi hatását, azt állítva, hogy "a lőszeripari munkásokat (férfiakat és nőket) terrorizálják, hogy távol maradjanak a munkától, vagy a rakodómunkásokat, hogy az érintett gyár vagy dokk elleni légitámadástól való félelmükben felhagyjanak egy hajó lőszerrel való megrakodásával." A brit légügyi politika tehát kettős természetű volt, mivel az ellenséges képességek és az ellenállási szándék megsemmisítésére összpontosított. Stratégiai bénulást akart előidézni a gazdasági zavarokból és összeomlásból eredő pszichológiai zavar és terror révén.
* Hugh Trenchard (1873-1956) brit légi marsall, kiemelkedő katonai teoretikus, a brit légierő, a RAF „atyja”
A tanulmány végül az atombomba megszületésének tükrében is értékeli a Douhet doktrínát:
Az atombomba igazolta Douhet és Mitchell** állításait a stratégiai bombázással kapcsolatban? Nos, igen és nem. Egyrészt az atombomba kétségtelenül lehetővé tette egy nemzet elpusztítását. Másrészt a nemzetek hamarosan megtanulták, hogy a terror egyensúlya – amelyet általában a kölcsönösen biztosított megsemmisítés (MAD) doktrínájaként mutattak be – okot adott a politikai és katonai vezetőknek arra, hogy a szakadék fölé tekintsenek és visszavonuljanak.
** William Mitchell dandártábornok (1879-1936), az US Air Force „atyja”
Az október 10. óta jellemzően Ukrajna energia rendszerei ellen több hullámban indított drón- és rakétatámadások azt jelzik, hogy Oroszország ma sem tekinti elavultnak a Douhet doktrínát.
Sőt.
A brit védelmi minisztérium december 1-jei hírszerzési jelentése szerint:
(A támadások) valószínűleg annak első példái, hogy Oroszország a gyakorlatban is megvalósítja a "kritikus célpontok megsemmisítésére irányuló stratégiai műveletek" elvét, amely az utóbbi években elfogadott katonai doktrínájának egyik kulcseleme.
Oroszország a "kritikus célpontok megsemmisítésére irányuló stratégiai műveleteket" úgy képzelte el, hogy a nagy hatótávolságú rakétákkal nem a katonai erőkre, hanem az ellenséges állam kritikus infrastruktúrájára mérnek csapást annak érdekében, hogy demoralizálják a lakosságot, és végül kapitulációra kényszerítsék az állam vezetőit.
Mint a London elleni V1 és V2 támadásokkal Németország tette ezt a II. világháborúban.
Mi ez, ha nem maga a Douhet doktrína?
Az ukrán energetikai infrastruktúra elleni támadások közvetlen kiváltó oka a kercsi híd elleni október 8-ai támadás. Putyin elnök a Kreml Telegram-csatornáján ennek elkövetésével az ukrán különleges erőket vádolta. Ezt mondta:
"Semmi kétség. Ez egy terrorcselekmény, amelynek célja a kritikusan fontos polgári infrastruktúra elpusztítása"
Az október 10-től zajló támadások kulcsát a vastagítva kiemelt szavak jelenthetik. Oroszország így argumentálta a történteket, egyben kijelölve az általa adott válasz kereteit is.
Utóbb más – de a lényegen nem változtató – kontextus is megjelent. Szergej Lavrov külügyminiszter egy december 1-jén tartott televíziós sajtótájékoztatón jogosnak tartotta az Ukrajna energetikai infrastruktúrája elleni orosz támadásokat. Mint mondta:
"Ez az infrastruktúra támogatja az ukrán fegyveres erők és a nacionalista zászlóaljak harci képességét"
Az orosz eljárást alátámasztandó Lavrov korábbi esetet is említett:
"Hasonlítsuk össze a nyugati médiában most elszabadult hisztériát azzal, ami akkor történt, amikor az USA bombázta Irakot"
Az orosz külügyminiszter interpretációjában a támadások célja, hogy
"kiüssék azokat az energetikai létesítményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy továbbra is halálos fegyvereket pumpáljanak Ukrajnába, hogy megöljék az oroszokat".
Lavrov külügyminiszter álláspontja szerint
Moszkva akciói valójában a civil áldozatok számának minimalizálását célozzák.
Ezt a szándékot nem feltétlenül igazolja, hogy a legutóbbi támadás éppen egy Ukrajnát sújtó hideghullám napjaiban történt. Ez a leálló fűtés miatt éppen a civil lakosságra hoz újabb szenvedést.
Az átlagosnál hosszabb szünet utáni újabb csapás azt jelzi, hogy Oroszország egyes elemzők várakozása ellenére még nem fogyott ki drón- és rakétakészleteiből. Sőt, talán tudatos döntés volt megvárni a téli fagyok beköszöntését. Ukrajnában immár nappal sem nagyon emelkedik a hómérséklet fagypont felé. Márpedig ez további, kevésbé közismert, ám elkerülhetetlen hatásokkal jár:
- Ha nincs villamosenergia, akkor nem tudnak működni a fűtési keringtető szivattyúk.
- Ha nem tudnak működni a fűtési keringtető szivattyúk, akkor nincs fűtés.
- Ha nincs fűtés, akkor előbb-utóbb elfagynak a falakban lévő ivóvíz vezetékek.
- De fűtés hiányában a szennyvízrendszerekben pangó vizek is szétfagyasztják a csöveket, szerelvényeket. Ilyenek lehetnek tipikusan a WC csészék és a mosdó szifonok.
- Víztelenítés hiányában szétfagyhatnak a bojlerek is.
- Hasonló sors vár a radiátorokra is.
A közművek szétfagyása a tavaszi olvadáskor okozhat tömeges, alig kezelhető problémát. Tömegével kellhet a szétfagyott berendezéseket, szerelvényeket cserélni. Tehát a tavaszi felmelegedés hiába hoz majd elviselhetőbb hőmérsékletet, hiába lehet majd megmaradni a lakásban, házban, ha a szétfagyott közművek miatt ezek továbbra is csak nehezen lesznek élhetők.
De előbb több millió embernek a telet kell túlélnie.
A lakásukat, házukat fűteni nem, vagy csak alig képes emberek számára az Ukrajna-szerte létrehozott közösségi melegedő helyek – az ukrán terminológia szerint a Legyőzhetetlenségi pontok – jelenthetik a túlélést.
A különösen súlyos helyzetű Kijevben is ilyen közösségi pontok tömege segíti a túlélést:
Ezzel együtt is december 1-én Vitalij Klicsko kijevi polgármester a Kijev belső részein élőket arra kérte, hogy az áram-, víz-, csatorna, de főleg a hőszolgáltatás elképzelhető tartós hiányára tekintettel fontolják meg a város külső területeire való átköltözést. Felhívta a figyelmet, hogy fűtés hiányában a lakások hőmérséklete akár fagypont alá is süllyedhet. Mint mondta
„tavaszig képtelenek lennénk helyreállítani a (fűtési) rendszert”
Ez súlyos mondat, mert azt jelzi, hogy újabb csapás esetén a következő minimum 3 hónapban már nincs esély a fűtés helyreállítására.
Az ukránok az eddigiekben napról napra bizonyították, hogy
Douhet – és Oroszország – téved.
Ukrajna ellenállása terrorral nem látszik megtörhetőnek.
