Kína április az április 16-18. közötti időszakra, azaz három napra kiterjedt légtérzárlatot jelentett be a Tajvantól északra fekvő óceáni térségre. Utóbb a kínai Fudzsian Tengerbiztonsági Hivatal ugyanerről a területről a hajókat is kitiltotta. Akkori közlésük szerint 16-án 9 és 15 óra között a tilalmi zónába rakétatörmelék hullhat.
Tajvan élénk tiltakozása nyomán Kína a tilalmi időt jelentősen lerövidítette. A rakéta sikeres kilövését követően 16-án 10 órakor már fel is oldotta.
Ezzel együtt az elmúlt hetek kínai hadgyakorlatai tükrében a lépés aggodalmat váltott ki és tovább növelte a feszültséget. Bár mint kiderült, a légtér és hajózási zárlatot Kína „csak” egy új rakéta fellövése miatt rendelte el, ám a jelenlegi körülmények között az eset így is is elgondolkodtató.
A Tajvan körüli kínai aktivitás és az ezzel járó feszültség folyamatos növekedése azt jelezheti, hogy Kína kedvezőnek látja a feltételeket ahhoz, hogy tovább fokozza a szigetországra gyakorolt nyomást. A jelek szerint Pekingben úgy értékelhetik a helyzetet, hogy a világ – és különösen az USA – kellően elfoglalt az Ukrajnában zajló háborúval ahhoz, hogy érdemben képes legyen reagálni Kína Tajvan elleni fokozódó aktivitására.
Ráadásul egy kiterjedt – a Tajvan körüli nemzetközi légtér és vizek jelentős részét, avagy szélső esetben akár egészét érintő – zárlat egyetlen puskalövés nélkül is beláthatatlan következményekkel járhat. A helyzet kísértetiesen hasonlít 1962. októberéhez, amikor az őt közvetlenül fenyegető orosz rakétaindítók telepítése nyomán az USA Kubát vonta blokád alá. A helyzet az atomháború rémével is fenyegetett.
Ukrajna megszállása kapcsán az USA és szövetségesei egyebek mellett azért hirdettek kiterjedt és fájó szankciókat Oroszország ellen, hogy erős jelzést adjanak Kínának egy esetleges Tajvan elleni agresszió várható következményeiről.
Szigetországként és a világkereskedelemhez ezer szálon kötődő nyitott gazdaságként Tajvan – és a világ – számára kulcsfontosságúak a zavartalan tengeri és légi kapcsolatok. Márpedig Tajvan esetleges átfogó légi és tengeri blokádja éppen ezeket a kapcsolatokat blokkolná. Az ukrajnai precedens után az USA és szövetségesei nem mutathatnak gyengeséget, azaz Tajvan esetleges blokádja esetén Kínával szemben ugyanúgy szankciókat kell életbe léptetniük.
Viszont a helyzet ilyetén eszkalációja szükségképpen óriási – a COVID-19 nyomán kialakult, vagy akár azt meghaladó – zavarokat okozna a globális ellátási láncokban.
Cikkünkben egyes fejlett technológiákhoz kapcsolódó alapvető jellemzők országok közötti megoszlását mutatjuk be. E jellemzők egyben jól mutatják a globális függőségeket, ezzel az ellátási láncok sérülékenységét is.
Spoiler: Kína előnye behozhatatlannak tűnik.
Kína dominanciáját a korábbiakban magunk is vizsgáltuk (itt és itt).
A különféle online felületeken manapság leginkább a napenergia hasznosítással összefüggő technológiák kapcsán jelennek meg a kínai dominanciára – és például Európa egyre nagyobb lemaradására – figyelmeztető cikkek. A témával nemrég mi is foglalkoztunk. Cikkünkben egyebek mellett megállapítottuk, hogy
„Kína egyetlen megújuló alapú technológiai komponensből sem szorul importra”
avagy
„egyedül Kína több napelem panelt exportál, mint a világ összes többi országa együttvéve”.
A januári cikkünkben foglaltakat időközben újabb cikk is megerősítette.
Míg 2010 és 2015 között egyes napelem komponensek gyártásában némileg még csökkent is Kína dominanciája (globális fölényét ennek ellenére is megtartva), ám 2021-re ez nyomasztóvá vált (a cellák területén a 80%-os, míg az ún. ostyák esetében a 90%-os részesedést is meghaladva).
De ha egy a jövő szempontjából meghatározó technológiában ekkora a kínai dominancia, akkor indokolt megvizsgálni azt, hogy néhány más, manapság meghatározó jelentőségű technológiai területen vajon milyenek az erőviszonyok.
E vizsgálatra kitűnő lehetőséget nyújt az Australian Strategic Policy Institute (ASPI) Critical Technology Tracker szolgáltatása. Ebben országok, régiók és technológiák széles köréből lehet egyéni összehasonlító ábrákat, grafikonokat generálni.
Hidrogén és ammónia technológia
A hidrogén és ammónia technológiákban óriási fejlődési potenciál van. Európa vonatkozásában a REPowerEU terv szán a hidrogénnek különösen fontos szerepet. Ehhez képest az alábbi számok tükrében eléggé „lefutottnak tűnik a meccs”, méghozzá Kína javára.
A kínai szakemberek képzése döbbenetes arányú. A többi ország ennek még a nyomába sem tud érni.
A további vizsgálati szempontok sem mutatnak eltérő képet, arányokat.
Akkumulátor
Az alábbi ábrák szinte önmagukért beszélnek: minden tekintetben Kína brutális fölényét mutatják. Még az USA sincs abban a helyzetben, hogy érdemben megszorongathassa Kínát.
