A tegnapra virradó éjjel megjelent „413/2022. kormányrendelet a veszélyhelyzet idején a háztartási méretű kiserőművek közcélú hálózatba történő feltáplálásának kérdéseiről” kevesebb figyelmet kapott a „414/2022. kormányrendelet a veszélyhelyzet idején a naperőművek hálózati csatlakozásának gyorsításához szükséges intézkedésekről és a mikrogridek létrehozásáról”. Pedig ez is megérdemli a figyelmet.
Először is nyugtázzuk: új magyar (?) szó született. A mikrogrid.
Angol nyelvű előzménye a „microgrid” kifejezés. Úgy tűnik, hogy ez is egyike azon szakkifejezéseknek, amelyekre végképp nem sikerül magyar nyelvű megfelelőt találni. A „mikrogrid” kifejezés egyre nagyobb eséllyel a „hardver”, „fájl” stb. szavakhoz hasonlóan fonetikusan írva kerül be a magyar nyelv szókészletébe.
De a 414/2022. sz. kormányrendelet amiatt is ritkaság, hogy a címe olyan kifejezést – mikrogrid – tartalmaz, ami aztán magának a rendeletnek a szövegében meg sem jelenik. Ez sem könnyíti meg az egyébként igen rövid rendelet értelmezését.
A rendelet érdemi részének áttekintése előtt fontos rögzíteni a microgrid – avagy immár magyarosan: mikrogrid – fogalmát. A mikrogrid definíciója az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) szerint:
„Egymással összekapcsolt fogyasztók és elosztott energiaforrások csoportja, amely világosan meghatározott elektromos határok között egyetlen, a hálózathoz képest szabályozható egységként működik.”
Ugyanakkor a fogyasztók és elosztott energiaforrások mellett egyre inkább a villamosenergia-tárolókat is mikrogrid komponensnek kell tekinteni.
A mikrogrideknek vannak teljes egészében, részben vagy egyáltalán nem szabályozható komponensei. A változó fogyasztói, termelési, időjárási feltételek közepette is cél a mikrogriden belül villamosenergia egyensúly folyamatos biztosítása. Ez a mikrogrid energia menedzsment rendszerének a feladata. Termelési hiány esetén a tárolt energia igénybevétele lehet megoldás, ennek hiánya esetén pedig a közcélú villamos hálózatból történő vételezés.
Egy mikrogrid kialakítása akkor optimális, ha az abban működő termelő kapacitások alapvetően képesek fedezni a mikrogrid részét képező fogyasztók igényeit, továbbá a biztonságos üzemhez szükséges betárolandó villamosenergia-igényt. Így a mikrogrid a közcélú hálózatból csak a termeléssel és tárolással éppen le nem fedezhető villamosenergia-mennyiséget vásárolja meg, avagy üzemzavari esetben vesz igénybe kisegítést. Végül a mikrogridben keletkező esetleges energiafelesleget felajánlja átvételre, a közcélú hálózatba történő betáplálásra.
Kialakításuktól függően a mikrogridek különféle kategóriákba sorolhatók. Az alapvető különbséget a közcélú villamos hálózattal való kapcsolat léte vagy hiánya jelenti. Az utóbbi esetben szigetüzemű mikrogridről kell beszélni. Ugyancsak külön-külön kategóriát képeznek az egyen-, váltakozóáramú és hibrid mikrogridek. Elszámolási szempontok alapján is lehetséges kategorizálás az alábbiak szerint:
- visszatápláló rendszer, szaldó elszámolással,
- visszatápláló rendszer, szaldó elszámolás nélkül,
- a közcélú hálózatról vételező, de vissza nem tápláló rendszer,
- szigetüzemű rendszer.
Maga a rendelet laikus számára nem könnyen értelmezhető.
A lényeg az 1. §, amely „a közcélú hálózatra közvetlenül csatlakozó aktív felhasználók” számára engedélyezi az általa termelt villamosenergiát más felhasználóval vagy vételezővel megosztó ún. magánvezeték létesítését. E paragrafus egyrészt lehetővé teszi a villamosenergia megosztását a magánvezetéken, másrészt megengedi e magánvezeték kapcsolatát a közcélú hálózattal.
A rendelet az eddigi 50 kVA-es HMKE teljesítményhatár helyett 10,8 kVA-t állapít meg. Ezzel hallgatólagosan egy új – jelenleg még külön név nélküli – kategóriát hoz létre a 10,8 és 50 kVA közötti kapacitások számára. Az előbbi kategóriába kifejezetten a háztartások, míg az utóbbi kisebb KKV-k, intézmények termelési/fogyasztási igénye eshet, azaz őket látszik ösztönözni mikrogridek létesítésére.
A 414/2022. sz. kormányrendeletben foglaltak az általános szigorítás mellett lényeges előrelépés lehetőségét teremtik meg. A rendelet egyfajta paradigmaváltást jelent, mert ez az első lépés abba az irányba, hogy a közcélú hálózat mellett jogszerűen létezhessenek termelőket, fogyasztókat és tárolókat is tartalmazó, önállóan és belső elszámolással működő „helyi hálózatok”, azaz mikrogridek.
A szabályozási környezet eddig nem támogatta ilyen „helyi hálózatok” létrehozását. A lehetőség megteremtése fontos lépés a reziliensebb – azaz nagyobb rugalmassággal és ellenállóképességgel rendelkező – villamosenergia-rendszer kialakításának irányába. A rendelettel a politika érzékelhetően abba az irányba kívánja terelni a piacot, hogy a termelők és a fogyasztók „önszerveződése” révén csökkenjen a villamosenergia-rendszerre a megújuló alapú villamosenergia-termelők részéről egyre inkább növekvő – és biztonsággal csak részben kielégíthető – nyomás.
Végül érdekes a 414/2022. kormányrendelet időzítése. Az egyértelmű és jelentős szigorítást jelentő 413/2022. sz. rendelet ellenpontjaként a mikrogridek létesítését kifejezetten „barátságos” – vagy annak látszó – feltételekkel tenné lehetővé. A feltételes mód azért indokolt, mert a rendeletből vajmi kevés konkrétum derül ki. A részleteket majd az ellátási szabályzat, a hálózati engedélyes üzletszabályzata és a villamosenergia-kereskedő üzletszabályzata tartalmazza.
És mint tudjuk, az ördög a részletekben rejtezik.
