Mint korábbi cikkünkben írtuk, négy német átviteli hálózati rendszerirányító (az 50Hertz, az Amprion, a TenneT, a TransnetBW és a Bundesnetzagentur) kiadta a villamosenergia hálózatfejlesztési terv esedékes tervezetét. Ennek alapvető célkitűzése, hogy Németország 2045-re éghajlat-semleges legyen.
Hamarosan zárul a terv március 24-én indított egyhónapos nyilvános konzultációja. Ebben mind cégek, szervezetek, mind pedig magánszemélyek is kifejthetik a véleményüket. Az észrevételek elvileg beépülnek a hálózatfejlesztési terv második tervezetébe.
A terv szerkesztőinek nem lesz egyszerű dolga. Az elmúlt hetekben számos felvetés került napvilágra, közte a tervezetben leírtakkal szöges ellentétben lévők is. Az aktivitás jól mutatja, hogy Németország energetikai szempontból sorsfordító pillanat előtt áll. Most meghozandó döntései évtizedekre meg fogják határozni a német villamosenergia-ellátás energiamixét és a szolgáltatás megbízhatóságát.
„Hab a tortán”, hogy a nyilvános konzultáció időszakába esett a még működő utolsó német atomerőművek leállítása is. A felfokozott szakmai hangulatban ez további hullámokat vetett. Míg a hálózatfejlesztési terv egyáltalán nem számol nukleáris energiával, addig a most zajló vitában számos szakember ezzel ellentétes nézeteinek adott hangot. Sőt Bajorország kifejezte azon szándékát, hogy akár önállóan, tartományi szinten is olyan döntést hozzon, amelynek értelmében Bajorország jövőbeni villamosenergia ellátásában továbbra is szerepe lenne a nukleáris energiának.
Az utolsó atomerőművek leállítása kapcsán az ARD – talán nem véletlenül – éppen most mutatott be egy a leállításig vezető folyamatot kritikusan bemutató dokumentumfilmet.
Időközben újabb közvéleménykutatás is mutatja a német társadalom megosztottságát az atomerőműveket illetően.
Az atomerőművek bezárása melletti makacs kitartás külföldön is megütközést keltett. Ezt egyebek mellett jól mutatják a témára reagáló alábbi karikatúrák is:
Úgy tűnik, hogy a jelenleg is meglehetősen zavaros helyzetet a német politikának sikerül tovább bonyolítania. Most éppen a Zöld párt két minisztere között pattant ki vita. Ennek lényege a mezőgazdasági területek naperőművek létesítésére történő felhasználhatósága. Márpedig ez a kérdés megkerülhetetlen a német hálózatfejlesztési tervben megfogalmazott megújuló alapú energiatermelési célkitűzések, de főleg azok teljesíthetősége kapcsán.
A Handelsblatt cikke szerint Robert Habeck alkancellár, egyben gazdasági és klímavédelmi miniszter, a célkitűzések teljesíthetősége érdekében jelentős mezőgazdasági területeket venne ki a művelésből naperőművek létesítésére.
Ezzel ellentétben a párttársai, Cem Özdemir és Steffi Lemke által vezetett mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztérium álláspontja szerint csak "a már lezárt területeket és az újra vízzel táplált lápréteket" lehetne energiatermelési célra igénybe venni.
A vita tétjét az adja, hogy a kormány az idei 9 GW-hoz (gigawatthoz) képest 2026-tól már évi 22 GW-nyi új naperőművi kapacitást kíván létrehozni. Ezt az ambiciózus célt egészen egyszerűen képtelenség kizárólag háztetőkre telepített napelem panelek révén teljesíteni. Éppen ezért Habeck minisztériuma szerint az új energiatermelő kapacitások mintegy felét földre kell telepíteni.
A két Zöld párti miniszter között kirobbant vita jól mutatja, hogy micsoda hallatlan nehézségekkel kell majd szembenézni a hálózatfejlesztési terv gyakorlati megvalósítása kapcsán.
Hivatkozott cikkünkben már utaltunk azokra a problémákra, amelyek az új termelőkapacitások belépésével szükségképpen együtt járó hálózatfejlesztések kapcsán fognak felmerülni.
Ezek egyike – ha nem a legfontosabbika –, hogy a megtermelendő energiát el kell juttatni a fogyasztókhoz. Ehhez viszont új távvezetékekre van szükség.
Mint írtuk, az új hálózatfejlesztési terv:
10.000 km-es nagyságrendben irányoz elő új nyomvonalas létesítményeket (villamos táv- és hidrogén csővezetékeket). Ezek létesítésének nélkülözhetetlen előfeltétele a nyomvonal és az arra kiadott ún. vezetékjog. Az elmúlt bő évtizedben pont az Észak-Németországban megtermelt megújuló alapú energiát délre szállítani hivatott távvezetékek nyomvonalkijelölési nehézségei, a zöldek ilyen irányú kemény és hathatós ellenállása mutatott rá arra, hogy a nyomvonal kijelölése még lényegesen kisebb léptékben is mekkora hátráltató körülmény lehet.
A most kirobbant vita azt mutatja, hogy a táv- és csővezetéki nyomvonalak biztosítása mellett legalább ekkora gondot fog okozni a naperőművi telephelyek helyigényének kielégítése.
