A 2026-os magyarországi parlamenti választások kiberbiztonsági kihívásai
Kockázatelemzés és információs hadviselési forgatókönyv
TL;DR
A 2026-os magyarországi parlamenti választások információs környezetét várhatóan négy fő kockázati tényező fogja meghatározni:
A belföldi kormányzati és a külföldi (elsősorban orosz, amerikai és kínai) dezinformáció szinergiája, amely egy összehangolt, egymást erősítő narratív teret hoz létre.
A fizetett politikai hirdetések tilalmát megkerülő, nehezen követhető hálózati propaganda, amely a "Digitális Polgári Körökhöz" hasonló, ál-civil struktúrákon keresztül, személyes kapcsolatokra építve terjed.
A generatív mesterséges intelligencia (deepfake) bevetése, amely a kampányhajrában egy-egy jól időzített, nehezen cáfolható hamisítvánnyal képes lehet a választói döntések érdemi befolyásolására.
A választási folyamatba és annak intézményeibe vetett bizalom szisztematikus eróziója, amely a választás napján és azt követően a demokratikus eredmények megkérdőjelezésére és a társadalmi feszültségek szítására irányul.
/ TL;DR
A 2026-os választások digitális hadszíntere
A 2026-os magyarországi parlamenti választásokra való felkészülés egy olyan digitális és politikai környezetben zajlik, amely alapvetően különbözik a korábbiaktól. A helyzetet egyszerre jellemzi a mélyen gyökerező belpolitikai polarizáció, a technológiai platformok szabályozásának átalakulása, valamint az információs hadviselés eszköztárának rohamos fejlődése. Megpróbáljuk egy tapasztalatokon alapuló, idővonal-alapú kockázati modell keretében feltárni azokat a kiberbiztonsági és információs fenyegetéseket, amelyek a következő választási ciklust meghatározhatják. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az elemzés nem jóslat, hanem egy valószínűségi alapon nyugvó veszélyforgatókönyv, amely a múltbeli eseményekből és a jelenlegi trendekből építkezik.
A magyar politikai és médiakörnyezet sajátosságai
Magyarország politikai klímáját a kutatások egyöntetűen a mély és tartós polarizációval írják le. A Policy Solutions és a Political Capital elemzései rámutatnak, hogy a társadalom szekértáborokra szakadt, ami alacsony szintű általános és intézményi bizalommal párosul. Ez a környezet rendkívül fogékonnyá teszi a választókat a dezinformációs kampányokra, mivel a politikai identitás és a csoporthoz való tartozás gyakran felülírja a tényalapú tájékozódás iránti igényt.
Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja a magyar médiapiac rendkívüli aszimmetriája. A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) mintegy 500 médiumot tömörítő konglomerátumként, az állami médiával (MTVA) kiegészülve, domináns pozíciót foglal el, különösen a vidéki és az idősebb korosztályok elérésében. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 2022-es választási megfigyelői jelentése is kiemelte, hogy a kormányoldal médiafölénye, az állami és pártkommunikáció összemosódása, valamint az átláthatatlan kampányfinanszírozás sértették az esélyegyenlőség elvét.
A digitális kampányolás új korszaka
A digitális hadszínteret alapvetően rajzolja át a legnagyobb technológiai platformok, a Meta (Facebook) és a Google döntése, amely szerint 2025 őszétől korlátozzák, illetve megszüntetik a politikai témájú fizetett hirdetések megjelenítését az Európai Unióban. Ez a lépés látszólag csökkenti a pénzügyi erőfölény szerepét, a valóságban azonban a kifinomultabb, hálózati alapú befolyásolási technikák felértékelődéséhez vezet. A nyers hirdetési költések helyett a hangsúly az organikus elérésre, a közösségszervezésre, az adatbázis-építésre és a mikromobilizációra helyeződik át. Ebben a megváltozott környezetben a jobban szervezett, mélyebb aktivistahálózattal rendelkező szereplők kerülhetnek előnybe.
Ezzel párhuzamosan a generatív mesterséges intelligencia (AI) elterjedése forradalmasítja a dezinformáció-készítést. A deepfake videók és hangfelvételek előállítása nagyságrendekkel vált olcsóbbá és egyszerűbbé, ami lehetővé teszi a rosszindulatú szereplők számára, hogy rendkívül hihető, nehezen cáfolható hamisítványokat hozzanak létre és terjesszenek. A 2023-as szlovákiai választásokon már megfigyelhető volt e technológia kampánycélú bevetése, ami intő példaként szolgál a jövőre nézve.
A magyar politikai környezet további sajátossága, hogy a külföldi – elsősorban orosz és kínai – dezinformációs törekvések nem klasszikus külső beavatkozásként, hanem a meglévő kormányzati narratívák szimbiotikus megerősítéseként jelennek meg. A Kreml stratégiai céljaival (a nyugati egység megbontása, Ukrajna támogatásának gyengítése) tökéletesen egybevág a magyar kormány "békepárti" retorikája. A magyar közmédia és a kormányközeli sajtó rendszeresen teret ad a Kreml-barát narratíváknak, míg a kínai állami médiával kötött hírcsere-egyezmények révén a kínai propaganda is megjelenik a hazai nyilvánosságban. Az amerikai kormányzati kommunikációs elemek magyar kormányzati narratívaként lépnek be a hazai információs térbe, kormánytagok, influenszerek erősítik fel az üzeneteket. Így nem is külső támadásokról, hanem egy belső-külső információs koalícióról beszélhetünk, ahol a határok elmosódnak, a közvélemény befolyásolása, félrevezetése közvetlen kormányzati, vagy kormány közeli kommunikációs panelekben valósul meg.
A hazai információs hadviselés ökoszisztémája
A 2026-os választások digitális küzdelmeit egy komplex, több szinten működő és központilag koordinált információs ökoszisztéma fogja meghatározni. Ennek elemei a kormánypárt legújabb hálózati kezdeményezéseitől a masszív médiabirodalmon át a közösségi médiában működő, átláthatatlan finanszírozású "szürke zónás" szereplőkig terjednek, melyeket egy közös, félelemkeltésre épülő keretnarratíva fog össze.
A "Digitális Polgári Körök" (DPK): A hirdetési tilalom megkerülésének és a mikromobilizációnak új eszköze
Orbán Viktor miniszterelnök 2025 júliusában, a tusványosi szabadegyetemen jelentette be a Digitális Polgári Körök (DPK) elindítását, azzal a céllal, hogy a jobboldali, konzervatív közösség megerősödjön az általa "ellenséges területnek" minősített online térben. Bár a kezdeményezés felszínen egyszerű Facebook-csoportok hálózatának tűnik, a mögöttes stratégia ennél jóval kifinomultabb. A DPK egy többfunkciós rendszer, amely egyszerre szolgálja az adatbázis-építést, a hírlevél-alapú közvetlen kommunikációt és a hirdetési korlátozások megkerülését, visszhang kamraként szolgálva a politikai narratívát.
A rendszer a referral (ajánlói) marketing logikájára épül: a tagokat arra ösztönzik, hogy saját ismerősi körükben, személyes üzenetek formájában terjesszék a kormánypárti tartalmakat. Ez a módszer három szempontból is hatékonyabb a hagyományos hirdetéseknél. Egyrészt megkerüli a Meta és a Google politikai hirdetésekre vonatkozó tilalmát, hiszen a tartalmakat nem a párt, hanem magánszemélyek osztják meg. Másrészt a személyes ajánlás révén az üzenetek hitelesebbnek tűnnek, és nagyobb eséllyel érik el azokat a felhasználókat is, akik egyébként elutasítanák a direkt politikai kommunikációt. A legnagyobb előnyt az jelenti, hogy tökéletesen elfedik a bot hálózatok, trollfarmok kampányidőszakra időzített működését. Ez a gyakorlat, amikor egy központilag vezérelt kampányt alulról jövő, civil kezdeményezésnek álcáznak, az astroturfing klasszikus esete.
Az astroturfing egy megtévesztő marketing vagy propaganda technika, melynek során egy szervezet vagy egyén egy látszólag spontán, alulról jövő társadalmi mozgalmat szimulál, hogy befolyásolja a közvéleményt. A cél, hogy elhitesse az emberekkel, egy adott termék, szolgáltatás vagy politikai álláspont széles körben támogatott, miközben valójában egy szervezett, gyakran fizetett kampányról van szó. Az astroturfing kifejezés az AstroTurf műfű márkára utal, ami a "grassroots" (alulról jövő) mozgalmak hamisítására utal.
Az astroturfing jellemzői:
Hamis spontaneitás:
A látszólag spontán akciók mögött valójában szervezett erők állnak.
Célzott befolyásolás:
A cél a közvélemény manipulálása egy adott termék, szolgáltatás vagy politikai álláspont javára.
Széleskörű eszköztár:
Különböző online és offline technikákat alkalmaznak, mint például álprofilok létrehozása, hamis vélemények írása, online petíciók kezdeményezése vagy akár tiltakozó gyűlések szervezése.
A "grassroots" mozgalmak utánzása:
Az astroturfing kampányok gyakran úgy néznek ki, mint a valódi, spontán mozgalmak, de valójában ezeket egy központi irányítás alatt álló erő hozza létre és tartja fenn.
Például egy cég, mely egy terméket reklámoz, astroturfing segítségével hamis véleményeket és pozitív értékeléseket generálhat, hogy a vásárlók azt higgyék, hogy a termék népszerű és jó minőségű. Hasonlóképpen, politikai pártok is használhatják az astroturfingot, hogy egy adott jelölt vagy álláspont támogatottságát növeljék.
Az astroturfing célja tehát egyfajta illúzió keltése: hogy egy adott termék, szolgáltatás vagy politikai álláspont népszerűbb, mint amilyen valójában, és hogy ezt a nézetet a közvélemény spontán módon támogatja.
A kormányzati kommunikációs gépezet: A KESMA, a közmédia és a "szürke zónás" szereplők összehangolt működése
A magyarországi információs tér egy funkcionálisan differenciált, háromszintű modell szerint működik, amely lehetővé teszi a kormányzati narratívák hatékony és széleskörű terjesztését, miközben minimalizálja a politikai és jogi kockázatokat.
Hivatalos szint: A kormányzati kommunikáció és a közmédia (MTVA) feladata a pozitív, építkező narratívák (pl. gazdasági sikerek, családtámogatások, nyugdíjemelés) és a mérsékeltebb politikai üzenetek közvetítése. A közmédia, amely nyílt kormánypropagandát folytat, legitimációs bázist teremt a rendszer számára.
Fősodratú kormánypárti média: A KESMA-birodalom, amely több száz médiumot foglal magában, felerősíti a kormányzati üzeneteket, és megkezdi az ellenségképek (Brüsszel, Soros György, hazai ellenzék) felvázolását és tematizálását. Ezt a hatalmas médiaholdingot jelentős részben az átláthatatlanul elosztott állami hirdetési pénzek tartják fenn, ami az Európai Bizottság szerint is piactorzító hatású.
A "szürke zóna": Olyan, formálisan független, de valójában közpénzből vagy átláthatatlan forrásokból finanszírozott szereplők, mint a Megafon Központ és a hozzá köthető influenszerek, végzik a "piszkos munkát". Ők felelősek a legagresszívabb, személyes lejáratásokra és nyílt dezinformációra épülő kampányokért a közösségi médiában. A Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatásai kimutatták, hogy a Fidesz és holdudvara nagyságrendekkel többet költ online hirdetésekre, mint az ellenzék összesen, és ezen költések jelentős része a negatív, ellenségképző narratívák terjesztésére irányul. Ez a háromszintű munkamegosztás lehetővé teszi, hogy a kormányzat formálisan elhatárolódjon a legdurvább támadásoktól, miközben azok maximálisan szolgálják politikai érdekeit.
A módszer egyszerű, a szürke zónából származó dezinformációt a kormányzati szereplők felkapják, idézik, hivatkozzák Ez bekerül a fősodrú médiatérbe, ezzel hitelesítve, felemelve az álhírt és a forrását, súlytalanná, nevetségessé téve a tartalommal szemben megfogalmazott kritikákat, sokszor a kritikusokat is lejáratva. Végül a hivatalos szint attól függően emeli be azt a saját kommunikációjába, hogy mennyire rezonálnak az adott témára a választók.
Megjegyzés: Magyar sajátosságként az is megfigyelhető, hogy kormánypárti politikusok a vélt, vagy valós hitelességüket felhasználva, maguk generálják a szürke zónás témákat, álhíreket.
Az alábbi táblázat összefoglalja a magyarországi dezinformációs ökoszisztéma főbb szereplőit és jellemzőiket.
A "béke vs. háború" keretnarratíva: Pszichológiai hatásmechanizmusok és stratégiai célok
A kormányzati kommunikáció központi eleme a "béke és háború" dichotómiájára épülő keretnarratíva, amely a 2022-es választási kampány során már bizonyította hatékonyságát. A stratégia lényege, hogy a kormányt a "béke egyetlen képviselőjeként" pozicionálja, míg politikai ellenfeleit – a hazai ellenzéket és a nyugati szövetségeseket egyaránt – felelőtlen, "háborúpárti" szereplőkként állítja be, akik belesodornák az országot a fegyveres konfliktusba.
Ez a kommunikáció a félelemkeltésre mint politikai eszközre épül. Bizonytalan, válságokkal terhelt időkben a választók fogékonyabbak az egyszerű, világos üzenetekre és egy erős vezető képére, aki megvédi őket a külső fenyegetésektől. A narratíva egy komplex geopolitikai helyzetet egy leegyszerűsített morális választásra redukál ("aki nincs velünk, az a háborúval van"), kihasználva az emberek kognitív torzításait és a bonyolultságtól való irtózását.
A stratégia hatékonyságát növeli, hogy mélyen rezonál a magyar nemzeti identitásban gyökerező történelmi sérelmekkel és traumákkal, különösen a Trianon-szindrómával. A "magára hagyott nemzet", a "brüsszeli diktátumok" és a "külső hatalmak által fenyegetett szuverenitás" toposzai olyan kulturális kódok, amelyek könnyen aktiválhatók, és a "béke" narratívájával összekapcsolva erős érzelmi reakciókat váltanak ki a választók jelentős részéből.
A digitális hadszínterek jellemzői: Platformspecifikus stratégiák és kockázatok
A 2025-től életbe lépő, politikai hirdetéseket korlátozó szabályozások alapvetően alakítják át a politikai kommunikáció csatorna-ökológiáját. A fizetett hirdetések helyett az organikus elérés, a hálózatépítés és a platformspecifikus tartalomgyártás kerül előtérbe. Az egyes közösségi média felületek eltérő felhasználói bázissal, működési logikával és moderálási gyakorlattal rendelkeznek, ezért a politikai szereplőknek differenciált stratégiákat kell alkalmazniuk rajtuk.
Facebook / Instagram: A Hálózati Mozgósítás Központja
Taktikák: A Meta platformjai továbbra is a legnépszerűbbek Magyarországon, a felnőtt lakosság 68%-a napi szinten használja a Facebookot. A politikai kommunikáció itt a közösségszervezésre és a hálózati terjesztésre fókuszál. Ennek leglátványosabb eszközei a
csoportvezérelt terjesztési modellek, mint például a "Digitális Polgári Körök". Ezek a látszólag alulról jövő, de valójában központilag koordinált csoportok az
astroturfing eszközével kerülik meg a hirdetési tilalmakat, mivel a tartalmakat magánszemélyek osztják tovább, személyes ajánlásként hitelesítve azokat. Emellett az
élő bejelentkezések a közvetlen, szűretlen kommunikáció látszatát keltik, a mémkampányok pedig a gyors, érzelmi alapú, nehezen cáfolható üzenetek hatékony terjesztését szolgálják.
Előny: A platform legnagyobb előnye a hatalmas, már meglévő felhasználói bázis és a gyors reagálás lehetősége. Egy-egy politikai eseményre vagy hírre órákon belül képesek összehangolt reakciót generálni, dominálva a hírfolyamokat.
Kockázat: A legnagyobb kockázatot a nehezen ellenőrizhető organikus terjesztés jelenti. A zárt csoportokban és a privát üzenetekben terjedő dezinformáció szinte láthatatlan a tényellenőrzők számára, és mire a nyilvános térbe is kikerül, már jelentős károkat okozhatott.
TikTok: A Fiatalok Megszólítása és a Virális Potenciál
Taktikák: A TikTok a legfiatalabb választói rétegek elérésének kulcsfontosságú platformja. A politikai szereplők itt
rövid, videós narratívákban kommunikálnak, gyakran szórakoztató vagy életmód-tartalmakba csomagolva az üzeneteiket. Kiemelt szerepet kapnak az influenszer együttműködések, ahol ismert véleményvezérek népszerűsítik a politikai agendát, sokszor rejtett szponzoráció formájában.
Előny: A platform algoritmus-vezérelt működése gyors virális potenciált rejt magában, egy-egy jól sikerült videó rövid idő alatt milliós elérést produkálhat anélkül, hogy a felhasználónak követnie kellene a politikust.
Kockázat: A TikTok kisebb tényellenőrző kapacitással rendelkezik, mint a Meta platformjai, és a gyorsan változó trendek miatt a dezinformáció követése és cáfolata is nehezebb. A politikai üzenetek és a szórakoztató tartalmak összemosódása megnehezíti a propaganda azonosítását.
YouTube: A Hitelesség Látszata és a Tartós Hatás
Taktikák: A YouTube a hosszabb, elmélyültebb tartalmak platformja. A politikai szereplők itt dokumentumfilmes stílusú narratívákkal és magyarázó videókkal építenek imázst. Ezek a videók alkalmasak komplexebb ellenségképek felépítésére vagy politikai programok részletesebb bemutatására.
Előny: A professzionálisabb kivitelezés és a hosszabb formátum magasabb hitelességi érzetet kelthet a nézőben, mint egy gyors TikTok-videó vagy egy Facebook-mém. A tartalmak ráadásul tartósan elérhetők és kereshetők maradnak, így hosszú távon is befolyásolhatják a közvéleményt.
Kockázat: A YouTube-videók terjedése lassabb, és nagyobb erőforrást igényel az előállításuk. Ugyanakkor a tartós hatásuk miatt egy-egy jól sikerült dezinformációs anyag évekig keringhet a platformon, folyamatosan mérgezve a diskurzust.
Telegram / WhatsApp: A Zárt Csatornás Pánikkeltés
Taktikák: A titkosított üzenetküldő alkalmazások a legzártabb információs ökoszisztémát alkotják. Itt a fő taktika a zárt csoportos pánikkeltés és a "bizalmas", belső információknak álcázott álhírek terjesztése. A tartalmakat gyakran kontextus nélküli képernyőfotókként vagy továbbított üzenetekként ("forward-láncok") terjesztik, ami lehetetlenné teszi a forrás azonosítását.
Előny: A terjesztés ellenőrizhetetlen, és rendkívül gyorsan ér el nagy tömegeket anélkül, hogy bármilyen moderáció vagy tényellenőrzés szűrné.
Kockázat: Ezek a csatornák kívülről szinte teljesen felderíthetetlenek. A 2023-as szlovákiai választások előtt terjesztett deepfake hangfelvétel is ilyen zárt csoportokban kezdett el terjedni, megmutatva a platformok veszélyességét a választások integritására nézve.
X (Twitter): Az Elit- és Nemzetközi Diskurzus Formálása
Taktikák: Bár Magyarországon a felhasználói bázisa korlátozottabb, az X (korábban Twitter) kulcsszerepet játszik az újságírók, politikai elemzők és a nemzetközi közvélemény megszólításában. A fő taktikák a hashtag-kampányok és a trending témák manipulálása, amellyel mesterségesen lehet napirendre tűzni egy-egy ügyet.
Előny: A platform nyitott jellege könnyű nemzetközi láthatóságot biztosít, így alkalmas arra, hogy a belpolitikai üzeneteket a külföldi sajtó és a nemzetközi szervezetek felé is közvetítsék.
Kockázat: A mérsékelt magyar közönség miatt a platform kevésbé alkalmas a széles körű belföldi mozgósításra, de a véleményformáló elitekre gyakorolt hatása miatt továbbra is fontos hadszíntér.
Információs támadási forgatókönyv a 2026-os választásokra: Idővonal-alapú kockázati modell
Vázoljunk fel egy idővonal-alapú, valószínűsíthető kockázati modellt, amely a 2026-os magyarországi választásokkal kapcsolatos információs támadások lehetséges forgatókönyveit mutatja be.
A modell a korábbi választási tapasztalatokra, a nemzetközi példákra és a jelenlegi technológiai, valamint politikai trendekre épül. A forgatókönyv nem lineáris, hanem egymást erősítő, egymásra épülő fázisokból áll, ahol az egyes szakaszokban végrehajtott műveletek előkészítik és támogatják a későbbieket.
Előkészítő szakasz (2025 vége – 2026. január): A narratívák megalapozása
Ebben a szakaszban a cél a közvélemény hosszú távú formálása és az információs műveletekhez szükséges infrastruktúra kiépítése. A tevékenységek kevésbé látványosak, de stratégiai jelentőségűek.
Narratíva-foglalás: A támadók nem feltétlenül hoznak létre teljesen új narratívákat, hanem a már meglévő, mélyen beágyazott társadalmi és politikai törésvonalakra csatlakoznak rá, azokat erősítik fel. Az orosz dezinformációs csatornák felerősíthetik az EU-val és a NATO-val szembeni kritikus hangokat, a migrációellenes érzelmeket és az ukrajnai háborúval kapcsolatos "békepárti" álláspontot, amely egybevág a kormányzati kommunikációval. A kínai befolyásolás a magyar közmédiával kötött együttműködéseken keresztül a pozitív Kína-kép építésére és a nyugati kritikák tompítására fókuszálhat. Az amerikai kormányzati propaganda kommunikáció hivatkozási alapként, mankóként szolgál a magyar kormányzati álláspontok kommunikációjában. A legfőbb cél az, hogy megfigyeljék, milyen témákra rezonálnak a választók, valamint hogy nagy mennyiségben árasszák el a hazai információs teret hamis hírekkel, csúsztatásokkal, hogy a választók már ne tudják, végül ne is akarják megkülönböztetni a valódit a hamistól. Végső cél, a kritikus gondolkodás eltompítása.
Infrastruktúra-építés: Létrejöhetnek olyan magyar nyelvű, de külföldről, külföldön üzemeltetett "hírportálok" és közösségi média oldalak, amelyek a kampányidőszak előtt semleges, szórakoztató vagy kattintásvadász tartalmakkal építenek ki jelentős követőtábort. Ezek az oldalak a kampány élesedésével fokozatosan váltanak át politikai tartalmak és dezinformáció terjesztésére.
Influenszer-hálózatok beépítése: Különösen a fiatalokat célzó platformokon (TikTok, YouTube, Telegram) aktivizálódhatnak olyan véleményvezérek, akik helyi arcként, hitelesnek tűnő forrásként terjesztenek politikai üzeneteket. Finanszírozásuk átláthatatlan hazai (pl. közpénzből működő alapítványok) vagy külföldi forrásokból történhet.
Kampányrajt (2026. február – március): A politikai tér destabilizálása
A hivatalos kampányidőszak kezdetével a műveletek intenzívebbé és célzottabbá válnak. A cél a politikai versenytársak hiteltelenítése és a választói csoportok elbizonytalanítása.
Célzott dezinformáció: A rendelkezésre álló adatbázisok és a közösségi média profilozási lehetőségei alapján specifikus demográfiai csoportokat céloznak meg testreszabott álhírekkel.
Nyugdíjasok: A már bejáratott "Brüsszel elveszi a 13. havi nyugdíjat" narratíva mellett megjelenhetnek álhírek az EU által tervezett "nyugdíj-racionalizálásról" vagy egy közelgő gazdasági összeomlásról, amely ellen egyedül a jelenlegi kormány nyújt védelmet.
Fiatalok: A "háborús" narratíva részeként felerősödhet a kényszersorozás veszélyének lebegtetése, amennyiben az ellenzék kerül hatalomra. A kormánypárti média által már most is tematizált ukrajnai kényszersorozásról szóló hírek könnyen átfordíthatók belpolitikai fegyverré.
Bot- és trollhálózat aktiválása: A Facebookon és az X-en (korábban Twitter) koordinált bot- és trollhadseregek aktivizálódnak, amelyek mesterségesen felerősítenek bizonyos témákat, elárasztják a kommentszekciókat, és hiteltelenítik a kritikus hangokat.
Adathalász támadások: Célzott phishing kampányok indulnak politikai pártok, kampánystábok, újságírók és civil szervezetek ellen. A cél belső kommunikáció, stratégiai tervek vagy személyes, kompromittáló adatok megszerzése, amelyeket a kampány későbbi, intenzívebb szakaszában lehet felhasználni.
Kampányhajrá (2026. április – május): A választói döntések aktív befolyásolása
A választások előtti utolsó 3-4 hétben a támadások a maximális hatás elérésére törekednek, gyakran olyan eszközökkel, amelyeket rövid idő alatt nehéz vagy lehetetlen cáfolni.
Deepfake-videók/hangfelvételek: A kampánycsend előtti utolsó 48-72 óra a legkritikusabb időszak. Egy ekkor közzétett, mesterséges intelligenciával generált, hihetőnek tűnő hang- vagy videófelvétel – amelyen egy politikus botrányos kijelentést tesz vagy kompromittáló helyzetbe kerül – jelentősen befolyásolhatja a bizonytalan szavazókat. A 2023-as szlovákiai választásokon a kampánycsend alatt terjesztett, a Progresszív Szlovákia elnökét és egy újságírót lejáratni próbáló deepfake hangfelvétel intő példa egy ilyen művelet potenciális hatására.
"Leak & spin" taktika: A korábban adathalászattal megszerzett információk időzített kiszivárogtatása. Az anyagok lehetnek manipuláltak, kontextusból kiragadottak, vagy akár valósak, de a tálalásuk (spin) a politikai ellenfél maximális lejáratását célozza. A 2019-es önkormányzati választások előtt kirobbant Borkai-ügy megmutatta, hogy egy valós alapokon nyugvó, de célzottan időzített és tálalt botrány hogyan képes dominálni a közbeszédet és politikai károkat okozni.
Zárt csatornás pánikkeltés: A tényellenőrzés számára szinte láthatatlan WhatsApp, Telegram és privát Facebook-csoportokban pánikkeltő, ellenőrizhetetlen üzenetek terjedhetnek el. Ilyenek lehetnek például a választási csalásról szóló "belső információk", hamisított fotók szavazólapokról, vagy hírek a "provokációra készülő ellenzéki aktivistákról".
A választás napja és az azt követő 72 óra: A folyamat delegitimálása
A választás napján és közvetlenül utána a műveletek célja már nem a választói döntés befolyásolása, hanem a választási folyamatba és annak eredményébe vetett bizalom megingatása.
Választási rendszer elleni DDoS támadás: A Nemzeti Választási Iroda (NVI) online rendszereinek (valasztas.hu) túlterheléses (Distributed Denial of Service) támadása. Bár a 2018-as választásnapi honlapleállást hivatalosan nem kibertámadásnak, hanem belső konfigurációs hibának minősítették, az eset rávilágított a rendszer sérülékenységére. Egy ilyen incidens, még ha a szavazatok papíralapú feldolgozását nem is érinti, a káosz érzetét keltheti és táptalajt adhat a csalásról szóló híreszteléseknek.
Hamis exit poll adatok és "bizonyítékok": Az urnazárás előtti órákban a közösségi médiában terjesztett, manipulált exit poll eredmények célja a részvételi hajlandóság befolyásolása. Ezzel párhuzamosan elterjedhetnek a "választási csalásról" szóló, hamisított fotókkal és videókkal "alátámasztott" posztok, amelyek a választás utáni delegitimációs kampányt készítik elő.
Eredmény utáni destabilizáció (1–4 hét): A bizalomvesztés elmélyítése
A választási eredmények kihirdetése után a dezinformációs kampányok célja a politikai instabilitás fenntartása és a demokratikus intézményekbe vetett bizalom hosszú távú erodálása.
Kettős narratíva-fenntartás: A vesztes oldal számára a "meglopták a választást" narratíva fenntartása, alternatív valóság építése, amely hosszú távon kérdőjelezi meg a győztes legitimitását. A 2020-as amerikai választásokat követő #StopTheSteal mozgalom és a Capitolium ostroma mutatja ennek a stratégiának a legsúlyosabb következményeit. Ezzel egy időben a nyertes oldallal szemben nemzetközi lejárató kampány indulhat, amely a választás tisztaságát kérdőjelezi meg, aláásva az ország nemzetközi pozícióit.
Társadalmi feszültség gerjesztése: A választási csalás narratívájára építve tüntetések szervezése és azok radikalizálása a közösségi médián keresztül, a politikai polarizáció további mélyítése.
Megelőzési és ellenállóképességet növelő stratégiák
A vázolt, komplex és többszintű fenyegetésekkel szembeni védekezés összehangolt, több területet érintő stratégiát igényel, amely egyszerre fókuszál az intézményi felkészülésre, a technológiai platformok szabályozására és a társadalmi ellenállóképesség növelésére. A magyarországi helyzetet azonban bonyolítja, hogy a védekezésre hivatott intézmények egy része maga is a politikai küzdelem aktív szereplője. Mindezeket figyelembe véve a Magyar kormány felelőssége, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) és a Nemzeti Kibervédelmi Intézet (NKI) szerepe, hatékonysága és független működése kritikusabbá vált, mint az előző parlamenti választások során valaha.
Intézményi szintű védekezés
Valós idejű dezinformációs monitoring: A határokon átnyúló dezinformációs kampányok elleni hatékony fellépés alapja a nemzetközi együttműködés. Elengedhetetlen a Nemzeti Kibervédelmi Intézet (NKI) és az Európai Unió Gyorsreagálási Rendszere (Rapid Alert System - RAS) közötti szorosabb, napi szintű információmegosztás. A RAS egy tagállamok közötti riasztási rendszer, amely lehetővé teszi a dezinformációs trendek korai felismerését és a koordinált válaszlépéseket. Az NKI-nak nemcsak fogadnia kell ezeket az információkat, hanem aktívan hozzá is kell járulnia a rendszer működéséhez a hazai tapasztalatok megosztásával.
Kampánystábok kiberbiztonsági felkészítése: A politikai pártok és kampánystábjaik kiemelt célpontjai az adathalász és egyéb kibertámadásoknak. Az NKI-nak vagy független kiberbiztonsági cégeknek proaktívan kellene képzéseket, sérülékenységvizsgálatokat és tanácsadást nyújtaniuk minden politikai szereplő számára. Ennek ki kell terjednie a biztonságos kommunikációs csatornák használatára, a munkatársak adathalászat elleni felkészítésére és a kríziskommunikációs tervek kidolgozására.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SzvH) szerepének kritikai elemzése: Bár a 2024 februárjában felállított hivatal deklarált célja a nemzeti szuverenitás védelme és a külföldi beavatkozási kísérletek feltárása, eddigi tevékenysége komoly aggályokat vet fel. A hivatal első vizsgálatai nem a bizonyítottan külföldi (pl. orosz) dezinformációt terjesztő hálózatok, hanem a kormánykritikus, külföldi (pl. EU-s) forrásokból is működő oknyomozó portálok (Átlátszó) és civil szervezetek (Transparency International), vagy közvélemény kutatók ellen indultak. Ez felveti a gyanút, hogy az SzvH a jelenlegi formájában nem a dezinformáció elleni küzdelem eszköze, hanem a hatalom kritikusainak megfélemlítésére és megbélyegzésére szolgáló politikai fegyver.
Szabályozási környezet és technológiai platformok felelőssége
Az Európai Unió Digitális Szolgáltatásokról szóló törvénye (Digital Services Act - DSA), amely 2024 februárjától teljes körűen hatályos, új kötelezettségeket ró a nagy online platformokra a dezinformáció és az illegális tartalmak terjedésének megakadályozása érdekében. A rendelet előírja a platformok számára, hogy végezzenek kockázatértékelést a szolgáltatásaik választásokra gyakorolt hatásáról, tegyék átláthatóbbá algoritmusaik működését, és biztosítsanak hozzáférést az adatokhoz a független kutatók számára.
A DSA magyarországi hatékonyságát azonban több tényező is gyengítheti. Egyrészt az államilag finanszírozott, dezinformációt terjesztő tartalmakat nehéz "illegálisnak" minősíteni, mivel azok gyakran a véleménynyilvánítás szabadságának határán mozognak. Másrészt a rendelet végrehajtása a nemzeti hatóságok, az úgynevezett Digitális Szolgáltatási Koordinátorok (DSC) feladata lesz. Egy olyan politikai környezetben, ahol az állami intézmények függetlensége megkérdőjeleződik, fennáll a veszélye, hogy a DSC nem lép fel kellő eréllyel a kormányzati dezinformációval szemben. A kritikusok szerint a DSA végrehajtása lassú és nehézkes lehet az állami szintű, koordinált dezinformációs kampányokkal szemben, ami "végrehajtási deficithez" vezethet.
Társadalmi reziliencia növelése
Független tényellenőrzés (Fact-checking): Az olyan műhelyek, mint a Lakmusz, amely a Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO) projekt részeként működik, kulcsfontosságúak a hamis információk gyors azonosításában és cáfolatában. Nemzetközi kutatások igazolják, hogy a tényellenőrző cikkek és a hamis tartalmak megcímkézése a közösségi médiában mérhetően csökkenti azok továbbosztását. A tényellenőrzés hatékonyságát Magyarországon azonban több tényező korlátozza: az erőforráshiány, a kormánypárti médiabirodalom elsöprő elérése, valamint a mély politikai polarizáció. Egy olyan társadalomban, ahol a szekértábor-identitás felülírja a tények elfogadását, a tényellenőrzés gyakran csak a már eleve szkeptikus rétegeket éri el, míg az elkötelezett hívek "ellenzéki propagandaként" utasítják el a cáfolatokat.
Digitális írástudás erősítése: Hosszú távon a leghatékonyabb védekezés a társadalom kritikai gondolkodásának és médiaértési képességeinek fejlesztése. Az iskolai oktatási programok, mint a Digitális Témahét, és a felnőtteket célzó kezdeményezések, mint a Digitális Jólét Program, fontos lépések ebbe az irányba. Ugyanakkor a kutatások rámutatnak a magyar lakosság digitális kompetenciáinak jelentős hiányosságaira, különösen az álhírek felismerése terén. A jövőben kiemelt figyelmet kell fordítani a generatív AI által keltett új típusú fenyegetések, különösen a deepfake-ek felismerésére irányuló képzésekre. A probléma gyökere azonban nem pusztán információs, hanem politikai-pszichológiai: a tényellenőrzés és a digitális írástudás szükséges, de nem elégséges feltétele a dezinformáció elleni küzdelemnek egy olyan országban, ahol a társadalmi bizalom szintje rendkívül alacsony, és a politikai identitás mindent felülíró tényezővé vált.
A választások integritásának védelme ebben a hibrid hadviselési környezetben komplex, a társadalom egészét érintő feladat. A sikeres védekezéshez a technikai (NKI), szabályozói (DSA végrehajtása), civil (tényellenőrző műhelyek) és oktatási (digitális írástudás) szintek összehangolt, proaktív és folyamatosan adaptálódó együttműködésére van szükség.
A legnagyobb kihívást azonban a mélyen polarizált politikai környezet jelenti, amelyben a védekezésre, tájékoztatásra hivatott intézmények, hatóságok (pl. Szuverenitásvédelmi Hivatal) maguk is a politikai küzdelem részévé válhatnak, és ahelyett, hogy a dezinformáció ellen lépnének fel, a hatalom kritikusainak elhallgattatására használhatják fel eszközeiket. Ebben a kontextusban a független média, a civil társadalom és a nemzetközi partnerekkel való szoros együttműködés szerepe felértékelődik, mint a demokratikus nyilvánosság és a választások tisztaságának utolsó védőbástyái.
Melléklet: 2026-os választási támadási mátrix
Kapcsolódó:
A közösségi média és a dezinformáció Magyarországon
A közösségi média ma a magyar lakosság egyik fő hírforrása, ami egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt. A 2024–2025-ös időszak platformhasználati trendjei azt mutatják, hogy a magyarok információfogyasztása tovább tolódik az online terek felé, különösen a fiatalabb generációknál.
Nagyon Szuper Feri! Ezt a TISZA-nak kell továbbítani. 🤔