A közösségi média információs hadszínterei - nagyelemzés
Dezinformáció, propaganda és a magyar "Harcosok Klubja" jelenség nemzetközi kontextusban
Az információs hadviselés, dezinformáció és propaganda kora a közösségi médiában
A 21. század információs környezetét alapvetően határozza meg a közösségi média térnyerése, amely az információáramlás és a véleményformálás elsődleges színterévé vált. Ez a digitális átalakulás új dimenziókat nyitott az információs hadviselés, a dezinformáció és a propaganda számára. Az internet és különösen a közösségi média platformok megjelenése forradalmasította a befolyásolás sebességét és hatókörét. Míg a hagyományos tömegmédia, például a televízió, jellemzően passzív befogadókhoz szólt, a közösségi média interaktív természete – elég csak a "megosztás" gomb egyszerűségére gondolni – exponenciálisan felgyorsította a tartalmak és ezzel együtt a szándékosan félrevezető információk terjedését is.
Globálisan a közösségi médiát használók száma meghaladja a 4,95 milliárdot, és egy átlagos felhasználó 6,7 különböző platformon van jelen, ami egyértelműen jelzi ezen csatornák központi szerepét a mindennapi információszerzésben és tájékozódásban. Ebben a kontextusban a közösségi média nem csupán egy újabb csatornát biztosít a hagyományos propaganda számára, hanem alapjaiban alakítja át annak természetét, létrehozva egy állandó, globális és nehezen szabályozható információs "csatateret". A propaganda klasszikusan ellenőrzött, hierarchikus üzenetközvetítést jelentett, ezzel szemben a közösségi média bárki számára lehetővé teszi a tartalomkészítést és -terjesztést. Ez a decentralizáció és a felhasználók aktív részvétele (megosztások, kommentek formájában) alapvetően változtatja meg a propaganda dinamikáját: a terjesztés organikusnak tűnhet és a felhasználók maguk válnak a propaganda aktív, ám gyakran tudatlan terjesztőivé.
Az algoritmikus tartalomajánló rendszerek tovább bonyolítják a helyzetet, mivel ezek elsősorban nem az információk igazságtartalmát, hanem a felhasználói elköteleződést (engagement) priorizálják. Ennek következtében a sokkoló, érzelmekre erősen ható dezinformáció gyakran nagyobb láthatóságot kap. Így a közösségi média nemcsak felgyorsítja a propaganda terjedését, hanem annak észlelését és az ellene való védekezést is jelentősen megnehezíti, mivel a források elmosódnak és a terjedés participatívvá, közösségi élménnyé válik.
A közösségi médiában zajló információs műveletek anatómiája
Definíciók és kulcsfogalmak
Az információs térben zajló összetett jelenségek megértéséhez elengedhetetlen a kulcsfogalmak pontos definiálása.
Információs hadviselés: Az információs hadviselés célja az információs fölény, illetve ennek birtoklását követően a vezetési fölény megszerzése, a saját oldali vezetési folyamat számára az időcsökkentés, míg az ellenfél számára az időnövelés. Tevékenységi körébe soroljuk a műveleti biztonságot, a dezinformációt, a lélektani műveleteket, az információs célpontok fizikai pusztítását, az elektronikai hadviselést és a számítógép-hálózati műveleteket. A közösségi média, azáltal, hogy képes gyorsan terjeszteni grafikus képeket és ötleteket a nyilvános narratíva formálására, stratégiai fegyverré válik terroristák, felkelő csoportok vagy konfliktusban álló kormányok kezében. A modern információs háború a hagyományos eszközök (nyomtatott sajtó, rádió) mellett a legújabb technológiákat, így a televíziót, az internetet és a közösségi hálózatokat is felhasználja, jelentősen kibővítve a propaganda és a tömeges tudatmanipuláció lehetőségeit. Ennek megértése azért kulcsfontosságú, mert rávilágít, hogy az információs hadviselés messze túlmutat a technikai jellegű támadásokon; komplex stratégiákat foglal magában, amelyek a közvélemény és a döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányulnak és amelyekben a közösségi média platformok központi szerepet játszanak.
Dezinformáció: A dezinformáció szándékosan létrehozott és terjesztett hamis vagy félrevezető információ, amelynek célja a megtévesztés. Bár a jelenség egyidős az emberiséggel, a modern technológia, különösen az internet és a közösségi média, drámaian felgyorsította terjedésének sebességét és növelte hatókörét. A dezinformáció nem korlátozódik politikai vagy katonai célokra; anyagi érdek vagy egy versenytárs lejáratásának szándéka is motiválhatja. Az Európai Unió álláspontja szerint a dezinformáció jellemzően úgy terjed az online platformokon, hogy a felhasználók maguk osztanak meg hamis információkat, amelyeket aztán a platformok algoritmusai kiemelt helyen jelenítenek meg. A dezinformáció fogalmának megértésében a szándékosság a kulcs, ez különbözteti meg a téves információtól (misinformation), amely nem feltétlenül rossz szándékú. A jelenkori dezinformációs jelenségek megértéséhez elengedhetetlen a technológiai kontextus és az algoritmikus erősítés szerepének felismerése.
Propaganda: A propaganda célja az attitűdök, vélemények és a magatartás befolyásolása. Lehet jótékony vagy ártalmas és felhasználhat igazságot, féligazságot vagy akár teljes hazugságot is. A siker érdekében a propaganda gyakran a legmélyebb emberi értékekre, félelmekre, reményekre és álmokra apellál. A közösségi média korában az átlagemberek számára is jelentősen megkönnyebbült a propaganda létrehozása és terjesztése. Egyik fő jellemzője, hogy szándékosan elmulasztja a tárgyalt téma különböző oldalainak bemutatását, a pluralizmust. A propagandista célja nem a mérlegelés vagy a reflektálás ösztönzése, hanem kizárólag a saját céljának elérése, ennek érdekében szelektíven használja a tényeket és információkat. Fontos felismerni, hogy a propaganda nem mindig egyértelműen hazugságokon alapul, ami megnehezíti annak azonosítását. A közösségi média demokratizálta a propaganda eszközét, mindenki számára elérhetővé téve azt, ami új és komplex kihívásokat teremt a társadalmak számára.
A dezinformáció és propaganda terjesztésének mechanizmusai és taktikái
A dezinformáció és propaganda hatékony terjedése a közösségi médiában számos, egymással összefüggő mechanizmuson és taktikán alapul.
Algoritmusok szerepe: A közösségi média platformok algoritmusai központi szerepet játszanak a tartalmak láthatóságának alakításában. Ezeket az algoritmusokat elsősorban a felhasználói elköteleződés (engagement) maximalizálására tervezték, így hiper-perszonalizált tartalmakat nyújtanak. Ez a működési elv azonban akaratlanul is hozzájárulhat a félretájékoztatás és a polarizáló tartalmak gyors terjedéséhez. Az algoritmusok gyakran előnyben részesítik azokat a tartalmakat, amelyek erős érzelmi reakciókat váltanak ki, sokak figyelmét felkeltik és leegyszerűsítő üzeneteket közvetítenek, még akkor is, ha azok hamisak vagy manipulatívak. Kutatások kimutatták, hogy például a YouTube ajánló algoritmusai extrémista tartalmak felé terelhetik a felhasználókat. A Facebook 2018-as algoritmus-módosítása, amely a csökkenő felhasználói aktivitásra reagált, azt eredményezte, hogy a felháborító és szenzációhajhász tartalmak gyakrabban váltak virálissá. Az algoritmusok tehát nem tekinthetők semleges közvetítőknek; aktívan formálják az információs környezetet és működésük gyakran a dezinformáció malmára hajtja a vizet.
Hamis fiókok, botok és trollok: A hamis felhasználói fiókok, az automatizált szoftverek (botok) és az emberi erőforrást igénylő troll-tevékenységek jelentősen hozzájárulnak a hamis információk terjesztéséhez. Oroszország például aktívan használja ezeket az eszközöket (botokat, trollokat, álhíreket) a hibrid hadviselés részeként, többek között Ukrajna ellen. A botok automatikusan hoznak létre és kezelnek hamis profilokat és nagy mennyiségben terjesztenek előre meghatározott üzeneteket. Ezzel szemben a trollok valós felhasználók, akik szándékosan provokatív, manipulatív és gyakran agresszív tartalmakat hoznak létre és terjesztenek, vitákat szítanak és igyekeznek ellehetetleníteni a konstruktív párbeszédet. Ezen eszközök segítségével mesterségesen lehet felerősíteni bizonyos narratívákat, elnyomni az ellenvéleményeket és manipulálni a közvéleményt, gyakran látszólagos tömegtámogatást generálva egy-egy ügy vagy személy mellett (ezt a jelenséget nevezik astroturfingnak).
Visszhangkamrák és szűrőbuborékok: Az algoritmusok hajlamosak megerősíteni a felhasználók meglévő preferenciáit és választásait, ami oda vezethet, hogy a felhasználók egyre inkább extrém és polarizáló tartalmakkal találkoznak. Ez növeli annak esélyét, hogy dezinformációval kerüljenek kapcsolatba. Ennek eredményeként kialakulhatnak úgynevezett visszhangkamrák (echo chambers) és szűrőbuborékok (filter bubbles), ahol a felhasználók szinte kizárólag olyan információkkal és véleményekkel találkoznak, amelyek megerősítik saját, már meglévő nézeteiket. Ezek a jelenségek jelentősen csökkentik a kritikus gondolkodás képességét és növelik az egyének manipulációval szembeni sebezhetőségét.
Deepfake és manipulált média: A technológiai fejlődés új eszközt adott a dezinformáció-terjesztők kezébe a "deepfake" és más, mesterséges intelligencián alapuló képi és hangi manipulációs technológiák formájában. A deepfake-ek olyan, mesterséges intelligencia segítségével létrehozott hamisított videók vagy hangfelvételek, amelyek rendkívül valósághűen képesek utánozni valós személyek megjelenését és hangját. A nagy platformok, mint például a Meta, igyekeznek eltávolítani azokat a félrevezető, manipulált médiatartalmakat, amelyek mesterséges intelligencia vagy gépi tanulás termékei és valószínűsíthetően félrevezetnék az embereket. E technológiák fejlődésével azonban egyre nehezebbé válik a valós és a manipulált tartalmak megkülönböztetése, ami új és komoly kihívásokat jelent a dezinformáció elleni küzdelemben.
Propaganda technikák: A közösségi médiában terjedő propaganda gyakran alkalmaz klasszikus, jól bevált technikákat, modern köntösben. Ilyen például az igazságok, féligazságok és hazugságok ügyes keverése; az információk közötti szelektálás és azok egyoldalú értelmezése; komplex problémák túlzott leegyszerűsítése; az érzelmekre (félelem, düh, remény, büszkeség) való erőteljes hatás; ellenségkép-alkotás és annak démonizálása; egy adott "Ügy" vagy ideológia népszerűsítése; egy specifikus befogadói közeg megcélzása; valamint a közönség meglévő igényeire és értékeire való rájátszás. E technikák ismerete elengedhetetlen a propaganda felismeréséhez és a kritikus médiafogyasztás kialakításához.
A dezinformáció terjesztési mechanizmusai – az algoritmusok, a botok és trollok, valamint a visszhangkamrák – egyfajta öngerjesztő rendszert alkotnak. Ebben a rendszerben a technológia és az emberi pszichológia (például a megerősítési torzítás, vagyis az a hajlamunk, hogy azokat az információkat keressük és fogadjuk el, amelyek megerősítik meglévő nézeteinket) kölcsönhatása felerősíti a problémát. Az algoritmusok, a felhasználói elköteleződés maximalizálása érdekében, gyakran az érzelmileg túlfűtött, szenzációhajhász tartalmakat részesítik előnyben. Az emberek pedig hajlamosak az előítéleteikhez igazodó narratívákat ellenőrizetlenül elhinni.
A botok és trollok nagy mennyiségű, gyakran polarizáló tartalmat generálnak és terjesztenek, kihasználva mind az algoritmusok működését, mind az emberi pszichológiai sebezhetőségeket. Mindez visszhangkamrák és szűrőbuborékok kialakulásához vezet, ahol a felhasználók egyre inkább csak a saját nézeteiket megerősítő tartalmakkal találkoznak és egyre kevésbé vannak kitéve ellentétes véleményeknek. Ennek eredményeként egy ördögi kör alakul ki: az algoritmusok által preferált és a botok által terjesztett polarizáló tartalmak megerősítik a felhasználók előítéleteit, ami további elköteleződést generál ezekhez a tartalmakhoz, amit az algoritmusok tovább erősítenek. Így a dezinformáció egyre mélyebben beágyazódik az információs ökoszisztémába.
A "deepfake" és más mesterséges intelligencián alapuló manipulációs technológiák megjelenése minőségi ugrást jelent a dezinformáció gyártásában. Ez a hagyományos tényellenőrzési módszereket egyre nagyobb kihívás elé állítja és a bizalom általános eróziójához vezethet még a vizuális bizonyítékokkal szemben is. A deepfake technológia lehetővé teszi valósághű, de hamis videó- és hanganyagok létrehozását. Ezek a manipulált tartalmak rendkívül meggyőzőek lehetnek és nehezen különböztethetők meg az autentikus anyagoktól. A hagyományos tényellenőrzés, amely gyakran dokumentumok vagy szemtanúk ellenőrzésén alapul, nehezebben alkalmazható a kifinomult audiovizuális hamisítványok esetében.
Amennyiben a felhasználók egyre gyakrabban találkoznak hihetőnek tűnő, de hamis vizuális tartalmakkal, általános bizalmatlanság alakulhat ki minden online látott és hallott információval szemben, beleértve a valós híreket és bizonyítékokat is. Ezért a deepfake-ek nemcsak egy újabb dezinformációs eszközt jelentenek, hanem potenciálisan alááshatják a vizuális bizonyítékokba vetett alapvető bizalmat. Ez a "liar's dividend" (a hazugok haszna) jelenséghez vezethet, ahol a valós események is könnyebben tagadhatóvá válnak a mindenütt jelenlévő hamisítványok árnyékában.
Társadalmi hatások és sebezhetőségek
Az információs hadviselés, a dezinformáció és a propaganda közösségi médián keresztüli terjedése mélyreható és sokrétű társadalmi következményekkel jár, amelyek érintik a politikai folyamatokat, a közbizalmat, a közbeszéd minőségét és a társadalmi kohéziót.
A politikai folyamatokra és a demokratikus intézményekbe vetett bizalomra gyakorolt hatás
A dezinformáció jelentős fenyegetést jelent a demokratikus társadalmak működésére. Aláássa az intézményekbe és a médiába vetett bizalmat, veszélyezteti a választások tisztaságát és integritását, valamint akadályozza a polgárokat abban, hogy tájékozott, megalapozott döntéseket hozzanak. A külföldi szereplők általi beavatkozás a kulcsfontosságú politikai folyamatokba, mint például a választások, egzisztenciális kockázatot jelenthet a demokratikus államok számára.
A dezinformáció egyik legközvetlenebb politikai hatása a "helyes szavazás" (correct voting) esélyének csökkenése. Ez azt jelenti, hogy a választópolgárok kisebb valószínűséggel szavaznak saját valós érdekeiknek megfelelően, ha manipulatív vagy hamis információk alapján döntenek. Ez hosszú távon a teljes kormányzati apparátus legitimitását is megkérdőjelezheti. Továbbá, a dezinformáció csökkentheti a politikai részvételi hajlandóságot azáltal, hogy általános bizalmatlanságot szül a politikai szereplőkkel és a kormányzati eljárások méltányosságával szemben.
Különösen káros, amikor a dezinformációt politikai ellenfelek célzott támadására használják. Ez növelheti a politikai ellenségeskedést és az extrémizmus térnyerését, ami végső soron a demokratikus rendszer egészének stabilitását veszélyezteti. A koronavírus-járvány idején tapasztalt jelenségek, mint az összeesküvés-elméletek és álhírek terjedése, jól példázzák, hogyan rendülhet meg a kormányba, tudósokba és újságírókba vetett bizalom ilyen információs zavarok közepette. A kibernetikai hadviselés részeként alkalmazott információs hadviselés és dezinformációs kampányok képesek manipulálni a közvéleményt, aláásni a nemzetközi szövetségeket és belső megosztottságot teremteni egy országon belül. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a dezinformáció nem csupán hamis információk ártalmatlan terjesztése, hanem aktív és hatékony eszköz a demokratikus folyamatok és intézmények destabilizálására.
A közbeszéd minőségének romlása és a társadalmi kohézió eróziója
Az álhírek és a dezinformáció térnyerése jelentősen rontja a közbeszéd minőségét. Az álhírek a politikai kommunikáció mindennapos eszközévé váltak, amelyek egyik fő célja a hagyományos, tényfeltáró hírmédia delegitimálása. Az álhírvádak gyakran a populista politikusok elitellenes retorikájának részét képezik, akik így próbálják hitelteleníteni a velük szemben kritikus médiumokat. Az Európa Tanács jelentése szerint az álhírek "rongálják az újságírás minőségét" és hozzájárulhatnak olyan káros társadalmi nézetek terjedéséhez is, mint például az oltásellenesség.
Krízishelyzetekben, mint amilyen egy világjárvány vagy egy politikai válság, a dezinformáció (fake news) hatása különösen súlyos lehet: felerősítheti a pánikot, polarizálhatja a közösségeket és alááshatja a legitim, megbízható információforrásokba vetett bizalmat. A kultúra és a kulturális értékek alapvető fontosságúak a társadalmi kohézió megteremtésében, a konfliktusok megelőzésében és megoldásában. A dezinformáció által táplált populizmus és radikalizálódás komoly fenyegetést jelent erre a kohézióra.
A félretájékoztatás (misinformation), ezen belül különösen az álhírek és a kiberpropaganda, közösségi szintű bizalmatlanságot okozhat, ami társadalmi fragmentációhoz és kirekesztéshez vezethet, messzemenő negatív következményekkel. A bizalom csökkenése akadályozza az állampolgárok közötti együttműködést és a társadalmi problémák hatékony megoldását. Az online dezinformáció továbbá felerősítheti az attitűdpolarizációt (a vélemények szélsőségesebbé válását) és az affektív polarizációt (az ellentétes politikai oldalon állókkal szembeni ellenszenv növekedését), valamint elősegítheti a szélsőséges nézetek terjedését a társadalomban. Összességében a dezinformáció rombolja a társadalmi párbeszéd alapjait, megnehezíti a konszenzuskeresést és hozzájárul a társadalmi megosztottság mélyüléséhez.
A dezinformáció politikai és társadalmi hatásai szorosan összefüggnek: a politikai intézményekbe vetett bizalom eróziója és a közbeszéd minőségének romlása kölcsönösen erősítik egymást, ami a demokratikus kultúra általános gyengüléséhez vezet. A politikai dezinformáció gyakran a politikai ellenfelek lejáratását és a választói döntések manipulálását célozza, ami csökkenti a politikai szereplőkbe és intézményekbe vetett bizalmat. Ezzel párhuzamosan a közbeszédben elterjedő álhírek és propaganda rontják a vita minőségét, polarizálnak és delegitimálják a tényeken alapuló tájékoztatást. A bizalomvesztés és a polarizált közbeszéd megnehezíti a társadalmi problémákról való konstruktív párbeszédet és a közös megoldások keresését, ami tovább gyengíti a társadalmi kohéziót. Ez a folyamat egy negatív spirált indíthat el, ahol a politikai bizalomvesztés és a közbeszéd lezüllése egymást erősítve általános apátiához, cinizmushoz és a demokratikus részvételtől való elforduláshoz vezethet, megkönnyítve ezzel az autoriter tendenciák térnyerését.
Fontos felismerni, hogy a dezinformáció által okozott társadalmi fragmentáció nemcsak a politikai törésvonalak mentén jelentkezik, hanem olyan alapvető kérdésekben is, mint a közegészségügy vagy a tudományos konszenzus. Ez a jelenség a társadalom egészének problémamegoldó képességét veszélyezteti. A dezinformáció gyakran céloz meg érzékeny, érzelmekkel telített témákat, mint az egészségügy. Az ilyen témákban terjesztett álhírek aláássák a szakértői intézményekbe (például orvosokba, tudósokba) vetett bizalmat. Ez nemcsak az egyéni döntéseket befolyásolja (például ha valaki a tévhitek miatt nem oltatja be magát ), hanem szélesebb körű társadalmi következményekkel is jár, mint a járványok könnyebb terjedése vagy a közegészségügyi védekezés hatékonyságának csökkenése. Így a dezinformáció túlmutat a politikai véleménykülönbségeken; képes megbontani a társadalmi konszenzust alapvető, a közjót érintő kérdésekben, ami gátolja a kollektív cselekvést és a tudományos bizonyítékokon alapuló szakpolitikák elfogadását és végrehajtását.
Gyermekvédelmi aspektusok: Kiskorúak az információs hadviselés célkeresztjében
A gyermekek és fiatalkorúak különösen sérülékeny célcsoportot jelentenek az online térben terjedő dezinformáció és propaganda számára, tekintettel fejlődésben lévő kognitív és érzelmi képességeikre, valamint az online platformok sajátos működésére.
A gyermekek és fiatalkorúak online sebezhetősége a dezinformációval és propagandával szemben
A gyermekek különösen sebezhetők a félrevezető információkkal szemben, mivel érettségük és kognitív képességeik még fejlődésben vannak. Gyakran hiányzik belőlük az a kritikus ítélőképesség, amely szükséges a megbízható és megbízhatatlan információk megkülönböztetéséhez az online tér komplex és gyakran manipulatív környezetében. Egy UNICEF által végzett felmérés szerint a gyermekek akár háromnegyede is úgy érzi, hogy képtelen megítélni az online talált információk valódiságát. Bár a gyermekek rendelkeznek egyfajta természetes szkeptikus képességgel, ez az online kontextusban könnyen felülírható egy megbízhatónak tűnő forrás (például egy népszerű influencer vagy egy professzionálisan megszerkesztett weboldal) vagy egy erős társadalmi jelzés (például ha egy kortárscsoport elfogad egy adott információt) által. Az online tartalmakat gyakran ellenőrzött tényként prezentálják, nem pedig hipotetikus lehetőségekként, amelyekről a gyermekek kritikusan gondolkodhatnának és elutasíthatnának.
A fiatalok információikat ma már elsősorban a közösségi médiából szerzik. Az olyan platformokon, mint a TikTok, ahol a tartalmakat nagyrészt maguk a felhasználók generálják, gyakran hiányzik a szakértelem és a tényellenőrzés. Ezeket a tartalmakat az algoritmusok gyakran kritikátlanul felerősítik, ami a dezinformáció gyors és széles körű terjedéséhez vezet a fiatalok körében. A serdülők médiaértési és információellenőrzési készségei jellemzően korlátozottak, ami tovább növeli sebezhetőségüket. A kommunikációelméletek, mint a Használat és Kielégülés Elmélete (Uses and Gratification Theory - UGT) és a Médiarendszer-függőség Elmélete (Media System Dependency Theory - MSD), segítenek megérteni, hogy a serdülők miért és hogyan használják a közösségi médiát és miért lehetnek különösen fogékonyak a félretájékoztatásra, főleg krízishelyzetekben vagy bizonytalanság idején. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a történelmi propaganda is célzottan használta a gyermekeket (például plakátok, gyerekkönyvek, játékok, iskolai feladatok révén) saját üzeneteinek terjesztésére és az online térben hasonló, csak sokkal kifinomultabb és személyre szabottabb befolyásolási kísérletek lehetségesek. A gyermekek tehát nem csupán passzív elszenvedői, hanem az információs műveletek potenciális célpontjai és akaratlan terjesztői is lehetnek, fejlődő kognitív képességeik és az online környezet sajátosságai pedig együttesen növelik ezt a sebezhetőséget.
A dezinformáció és propaganda hatása a gyermekek kognitív és érzelmi fejlődésére, szociális interakcióira
A dezinformációnak és propagandának való kitettség súlyos és sokrétű negatív hatással lehet a gyermekek és fiatalkorúak fejlődésére. Torzíthatja a gyermekek valóságérzékelését, megnehezítve számukra a tények és a fikció közötti különbségtételt és akadályozhatja kritikai gondolkodási készségeik kialakulását. Ez zavart és kognitív disszonanciát (a meglévő hiedelmek és az új információk közötti belső feszültséget) okozhat.
Az online félretájékoztatás befolyásolhatja a gyermekek társas interakcióit is, félreértésekhez, konfliktusokhoz és a kortársak közötti bizalmatlanság kialakulásához vezetve. Érzelmi szinten szorongást kelthet, károsíthatja az önértékelést, negatívan formálhatja a kialakulóban lévő meggyőződéseket és eltorzíthatja a világképet. A serdülőkre gyakorolt specifikus hatások közé tartozik a kritikai gondolkodási készségek általános romlása, a manipulációval szembeni fokozott sebezhetőség, a társadalmi és politikai polarizáció irányába való elmozdulás lehetősége, valamint negatív hatások a mentális egészségre és az önértékelésre.
Az online térben terjedő gyűlöletkeltő anyagoknak való kitettség szoros összefüggést mutat az online eltöltött idő mennyiségével, esetenként a tanulmányi teljesítménnyel (bár ennek iránya vitatott lehet) és az úgynevezett online gátlástalansággal (benign online disinhibition), ami a visszafogottság csökkenését és a nyíltabb önkifejezést jelenti az online térben. Hosszú távon az ilyen tartalmaknak való kitettség megerősítheti a diszkriminatív nézeteket és védekező, túlzottan éber (hipervigiláns) attitűdökhöz vezethet. Az online radikalizáció veszélye is valós, ahol extrémista csoportok tudatosan célozzák meg a fiatalokat online platformokon, kihasználva pszichológiai sérülékenységüket, mint például a korábbi traumákat, az elszigeteltséget, vagy az erős kapcsolódási vágyat. A radikalizálódás súlyos negatív életeredményekhez, bűnözéshez való sodródáshoz és a társas kapcsolatokból való további elszigetelődéshez vezethet. Mindezek alapján látható, hogy a dezinformációnak és propagandának kitett gyermekeknél nem csupán átmeneti félreértésekről van szó, hanem potenciálisan hosszan tartó negatív hatásokról a kognitív fejlődésre, a mentális egészségre, a társas kapcsolatokra és a világkép alakulására.
A gyermekek online dezinformációval szembeni sebezhetősége nem kizárólag a kritikai gondolkodás fejletlenségéből fakad, hanem abból is, ahogyan az online platformok, különösen a felhasználók által generált tartalomra épülők (mint a TikTok), és a mesterséges intelligencián alapuló eszközök működnek. Ezek a rendszerek gyakran ellenőrizetlen és elfogult információkat terjesztenek, amelyeket a gyermekek könnyen hitelesnek fogadhatnak el. A gyermekek természetes szkepticizmusa az online környezetben könnyen felülíródik, mivel az online tartalmakat gyakran tényként prezentálják és a források nehezen ellenőrizhetők. A fiatalok elsődleges információforrása a közösségi média, ahol a tartalmakat gyakran nem szakértők, hanem más felhasználók (akár kortársak) hozzák létre. Az algoritmusok ezeket a felhasználók által generált, gyakran ellenőrizetlen tartalmakat felerősítik. A generatív MI eszközök további kihívást jelentenek, mivel nagy mennyiségű, szűretlen és elfogult adaton tanulnak és ennek megfelelő, pontatlan kimeneteket generálhatnak, amelyeket a gyermekek szintén hitelesnek fogadhatnak el. Következésképpen a gyermekvédelmi stratégiáknak nemcsak a kritikai gondolkodás fejlesztésére kell összpontosítaniuk, hanem specifikusan foglalkozniuk kell az online platformok és az MI működéséből adódó kockázatokkal, valamint azzal, hogyan tudják a gyermekek felismerni a felhasználók által generált tartalmak és az MI-kimenetek potenciális torzításait és megbízhatatlanságát.
Az online térben zajló propaganda és radikalizációs kísérletek nemcsak közvetlen veszélyt jelentenek a gyermekekre, hanem hozzájárulnak egy olyan normalizált online gyűlöletbeszéd-kultúra kialakulásához, amely tovább erodálja a gyermekek biztonságérzetét és torzíthatja társadalmi normáik alakulását. Extrémista csoportok és propagandisták aktívan használják az online tereket (például játékplatformokat, közösségi médiát) fiatalok elérésére és radikalizálására. Ezek a csoportok gyakran alkalmaznak a fiatalok számára vonzó kommunikációs stratégiákat, mint például mémeket, videókat, online játékokat. Az ilyen tartalmaknak való kitettség nemcsak az adott ideológia elfogadásához vezethet, hanem általánosabb szinten hozzájárulhat a gyűlöletbeszéd, a diszkrimináció és az erőszakos narratívák normalizálódásához az online térben. Ha a gyermekek folyamatosan ilyen tartalmakkal találkoznak, az befolyásolhatja értékrendjüket, empátiájukat és azt, hogy mit tartanak elfogadható viselkedésnek az online és offline interakciókban. Ennek eredményeképpen a gyermekvédelemnek túl kell lépnie az egyedi káros tartalmak elleni védekezésen, és foglalkoznia kell az online környezet általános toxicitásának csökkentésével, valamint a gyermekek rezilienciájának erősítésével a gyűlöletkeltő és radikalizáló narratívákkal szemben, elősegítve a pozitív online normák kialakulását.
A "Harcosok Klubja" jelenség Magyarországon
A "Harcosok Klubja" egy a közelmúltban Magyarországon megjelent, jelentős figyelmet kapott online kezdeményezés, amely jól illusztrálja a politikai kommunikáció és a közösségi média összefonódásának kortárs dinamikáit.
A jelenség háttere, céljai és megjelenési formái az online térben
A "Harcosok Klubja" egy Orbán Viktor miniszterelnök által bejelentett és létrehozott online csoport, illetve közösség. A kezdeményezés deklarált célja a digitális térben való aktívabb politikai szerepvállalás, a Fidesz online jelenlétének megerősítése és annak elérése, hogy a párt Európában is a "legerősebb politikai közösség" legyen az online platformokon. Az elnevezés, bár utalhat a közismert filmre, a politikai mozgósítás kontextusában értelmezendő. A kezdeményezéshez kapcsolódó rendezvényeken magas rangú kormánypárti politikusok is felszólaltak.
A "Harcosok Klubja" elsősorban az online térben nyilvánul meg. Létrejött hozzá kapcsolódó Facebook-csoport és a témához köthető tartalmak, videók és kommentek jelentek meg a TikTok platformon is. Bár a Telegram csatornák konkrét létezését a források nem minden esetben erősítik meg egyértelműen, a Telegram mint potenciális platform általánosságban említésre kerül a hasonló online mozgósítások kapcsán. A kezdeményezés egyik kimondott célja a Fidesz szavazótáborának "felrázása", az online tér "meghódítása", az ellenzéki hangok ellensúlyozása és a kormányzati narratívák hatékonyabb terjesztése. Ez a jelenség rávilágít a digitális platformok növekvő fontosságára a magyar politikai kommunikációban és a pártok közötti versengésben.
A "Harcosok Klubja" által alkalmazott kommunikációs stratégiák és narratívák elemzése
A "Harcosok Klubja" kommunikációjában markáns retorikai elemek és visszatérő narratívák figyelhetők meg. A használt nyelvezet harcias, mozgósító jellegű: olyan kifejezések dominálnak, mint "harcosok", "csata", "Magyarország támadás alatt áll" és "meg kell védeni". Az ellenfeleket gyakran "arc nélkül és sunyin harcolóknak" festik le, a kezdeményezés egészét pedig egyfajta "digitális szabadságharcként" pozicionálják.
A főbb terjesztett narratívák közé tartozik a nemzeti szuverenitás védelme, az erős Brüsszel-ellenesség, a "gender-ideológia" elleni küzdelem (ennek részeként az az állítás, hogy "őrültek ne menjenek az iskolákba"), a háborúból való kimaradás fontosságának hangsúlyozása, valamint a rezsivédelem mint kormányzati eredmény. Az ellenzéket gyakran "háborúpártinak" bélyegzik.
A mobilizációs taktika egyik központi eleme a személyes toborzás: "egy héten belül mindenki hozzon még egy embert. Hozzatok még egy harcost" – hangzott el a felhívás. A stratégia célja a közösségi média algoritmusainak befolyásolása nagyszámú komment, lájk és megosztás generálásával. Egyes elemzések szerint a kommunikáció elsődleges célja nem a meggyőzés, hanem a digitális térfoglalás, a vita leuralása és az ellenzéki hangok elnyomása a puszta zajjal. A Lakmusz tényellenőrző portál elemzése szerint Orbán Viktor gyakran ismételt, de soha nem igazolt állításokkal indította útjára a kezdeményezést. Ezek a kommunikációs stratégiák az érzelmekre (félelem, büszkeség), az identitásra (magyarság, "harcos" attitűd) és a társadalmi polarizációra építenek, ami jellemző a modern politikai propaganda eszköztárára.
Társadalmi és politikai visszhangok, vélemények
A "Harcosok Klubja" kezdeményezés élénk és erősen polarizált vitát váltott ki a magyar közéletben és a médiában. A finanszírozással kapcsolatban komoly kritikák merültek fel: többen aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a pártrendezvényt esetleg közpénzből finanszírozzák, és hogy a kormány hivatalos kommunikációs csatornái pártpropagandát terjesztenek. Online fórumokon, például a Reddit-en, kommentelők úgy vélekedtek, hogy az erre fordított összegeket inkább az egészségügyre vagy az oktatásra kellene költeni.
A célokat és módszereket illetően is megoszlottak a vélemények. Egyes értékelések szerint a kezdeményezés a "kommentháború korszakának" eljövetelét jelzi, egyfajta "digitális megszállást", ahol a cél a racionális gondolkodás feltételeinek felszámolása. Más elemzők úgy látják, hogy ez a Fidesz válasza a digitális térben tapasztalt relatív lemaradására, és a cél az online közvélemény hatékonyabb befolyásolása, hasonlóan a Megafon nevű, kormányközeli szervezet tevékenységéhez. Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője szerint a kezdeményezés "felkavarta az állóvizet, lendületet adott a jobboldalnak".
A médiavisszhang rendkívül széleskörű volt: számos magyarországi hírportál – köztük az Index, a Telex, a 444, a Mandiner, a HVG, a Lakmusz, a Pesti Bulvár, az Okoshír, a Zaol és a Pécs Aktuál – foglalkozott a jelenséggel, bemutatva a rendezvényt, Orbán Viktor beszédét és különböző elemzéseket, véleményeket közölve. A TikTok-on és a Reddit-en is élénk, gyakran kritikus vita alakult ki a témában. Nemzetközi szinten is voltak reakciók, például Daniel Freund német európai parlamenti képviselő kritikája. A "Harcosok Klubja" tehát egyértelműen a figyelem középpontjába került, rávilágítva a politikai kommunikáció új eszközeivel és az online térben zajló véleményformálással kapcsolatos aggodalmakra és az eltérő értékelésekre.
A "Harcosok Klubja" elnevezése és a hozzá kapcsolódó militáns retorika tudatos stratégiai választásnak tűnik, amelynek célja a támogatói bázis aktivizálása és egyfajta "ostrommentalitás" erősítése. A "Harcosok Klubja" név és a használt nyelvezet – mint a "harcosok", "csata", "támadás alatt állunk" – egyértelműen a küzdelem, a konfliktus képzetét idézi. Ez a retorika alkalmas lehet a támogatók érzelmi bevonására, a közös ellenségkép (például Brüsszel, "őrültek", háborúpártiak ) elleni összefogás mozgósítására. Érdekes paradoxon, hogy a kezdeményezés egy olyan filmre utal, amely eredeti kontextusában a fogyasztói társadalommal és a fennálló renddel szembeni lázadást, sőt anarchiát ábrázol. Egy kormányzó párt által használt ilyen elnevezés értelmezhető úgy, mint kísérlet a lázadó, nonkonformista imázs kisajátítására, vagy a "kívülállóként" való pozicionálásra a nemzetközi (például EU-s) vitákban. Következésképpen a "Harcosok Klubja" nem csupán egy online csoport neve, hanem egy komplex kommunikációs eszköz, amely egyszerre próbálja energizálni a saját tábort egy harcias, összetartó narratívával és egyúttal egy kulturálisan beágyazott, de eredetileg rendszerkritikus szimbólumot igyekszik újraértelmezni a saját politikai céljainak megfelelően. Ez a kettősség azonban feszültségeket és kritikákat is generál, amint azt a társadalmi visszhangok is mutatják.
A "Harcosok Klubja" kezdeményezés a Fidesz részéről egy adaptív válaszként is értelmezhető a megváltozott médiakörnyezetre és az online térben, különösen a közösségi médiában tapasztalható új kihívásokra. A Fidesz korábban is jelentős erőforrásokat fordított online jelenlétére, például a Megafon nevű szervezeten keresztül. Azonban a közösségi média algoritmusai és a felhasználói interakciók dinamikája újfajta kommunikációs stratégiákat igényelnek a hatékony véleményformáláshoz. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője szerint a párt egyik problémája a digitális térben az, hogy nem tudnak olyan elérést produkálni, mint például Magyar Péter, aki személyes profilját használja hatékonyan a kommunikációra. A "Harcosok Klubja" célja a "digitális térfoglalás", a kommentmezők és hírfolyamok "megszállása", ami arra utal, hogy a párt a közvetlen felhasználói interakciók szintjén kívánja erősíteni jelenlétét és narratíváit. Ezért a "Harcosok Klubja" egy olyan kísérletként is értékelhető, amely a párt kommunikációs stratégiáját igyekszik hozzáigazítani a közösségi média korának "alulról" (vagy annak látszó) építkező, interaktív és algoritmikusan vezérelt logikájához, felismerve, hogy a pusztán felülről sugárzott üzenetek már nem elegendőek a digitális nyilvánosság hatékony alakításához.
Nemzetközi kitekintés: Államilag támogatott online mobilizációs kampányok és ellenintézkedések
A magyarországi "Harcosok Klubja" jelenség nem egyedülálló; számos országban figyelhetők meg államilag támogatott vagy pártokhoz köthető online mobilizációs és befolyásolási kísérletek. Ezek összehasonlítása, valamint a dezinformáció elleni nemzetközi és hazai stratégiák vizsgálata szélesebb kontextusba helyezi a problémát.
Példák kormányzati online propaganda- és trollhadseregekre (nemzetközi összehasonlítás)
Az államilag irányított vagy támogatott online véleményformálás és mobilizáció globális jelenség, amelynek számos formája és módszere létezik. Az alábbi táblázat néhány kiemelt nemzetközi példát mutat be, lehetővé téve az összehasonlítást és a közös mintázatok azonosítását.
Ezek a nemzetközi példák rávilágítanak arra, hogy az államilag irányított vagy támogatott online véleményformálás és mobilizáció globális jelenség, amelynek számos formája és módszere létezik. A magyarországi "Harcosok Klubja" ezen nemzetközi kontextusban értelmezhető, mint egy helyi adaptációja azoknak a stratégiáknak, amelyek a digitális teret politikai célokra használják.
A dezinformáció elleni küzdelem nemzetközi és hazai stratégiái
A dezinformáció jelentette kihívásra válaszul nemzetközi és nemzeti szinten is számos stratégia és intézkedés született, amelyek célja a hamis információk terjedésének megakadályozása és a társadalmi ellenállóképesség növelése.
Európai Uniós szintű intézkedések: Az Európai Unió aktív szerepet vállal a dezinformáció elleni küzdelemben, többek között az alábbi eszközökkel:
EU Gyakorlati Kódex a Dezinformáció Ellen: Ez egy önszabályozó eszköz, amelynek célja az online platformok átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése a dezinformáció terjesztésével kapcsolatban. A 2022-ben megerősített kódex konkrét kötelezettségvállalásokat ír elő az aláírók – köztük a nagy technológiai platformok – számára. Ilyen kötelezettségvállalás például a dezinformáció démonetizálása (azaz a hamis hírekből származó bevételek elzárása), a politikai hirdetések átláthatóságának növelése, a manipulatív magatartásformák (például botok, hamis fiókok) átfogó feltérképezése és az ellenük való fellépés, valamint a tényellenőrzési kapacitások kiterjesztése az EU minden tagállamára és nyelvére.
Digitális Szolgáltatásokról Szóló Rendelet (DSA): Ez a jogszabály célja, hogy egyértelmű felelősségi köröket és elszámoltathatóságot határozzon meg az online platformok számára méretük és az online ökoszisztémában betöltött szerepük alapján, különös tekintettel a káros és illegális tartalmak terjedésének megakadályozására.
Európai Demokrácia Cselekvési Terv és Demokráciavédelmi Csomag: Ezek a kezdeményezések a szabad és tisztességes választások előmozdítását, a nyilvános viták védelmét, valamint az információmanipuláció és a külföldi beavatkozás elleni küzdelmet célozzák.
Tényellenőrzők és civil társadalom támogatása: Az EU jelentős forrásokat biztosít a független tényellenőrző szervezetek (mint az Európai Digitális Média Megfigyelőközpont – EDMO, és az Európai Tényellenőrzési Szabványügyi Hálózat – EFCSN) és civil társadalmi szervezetek támogatására. Olyan projektek is támogatást kapnak, mint az AI4TRUST (mesterséges intelligencia alapú dezinformáció-felderítés), az EU-HYBNET (hibrid fenyegetések elleni hálózat) és a FERMI (álhírek felderítése és nyomon követése), amelyek a dezinformáció elleni küzdelmet és a médiaműveltség előmozdítását szolgálják.
Médiaműveltség fejlesztése: Az EU stratégiai célként kezeli a társadalom információmanipulációval szembeni ellenálló képességének növelését a médiaműveltség javítása révén, oktatási segédanyagok biztosításával és kampányokkal.
Magyarországi válaszok és kezdeményezések: Magyarországon a dezinformáció elleni küzdelem képe összetett és ellentmondásos.
Kormányzati megközelítés és kritikák: Miközben a kormányzat hangsúlyozza a nemzeti szuverenitás védelmét a külföldi befolyásolási kísérletekkel szemben, számos kritika éri amiatt, hogy az állami média és a kormányközeli médiumok maguk is gyakran terjesztenek dezinformációt és propagandát. A Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozása és a kapcsolódó törvények heves vitákat váltottak ki, mivel egyes vélemények szerint ezek az intézkedések valójában a független média és a civil szervezetek ellehetetlenítését célozzák, nem pedig a valódi dezinformáció elleni küzdelmet. Több elemzés szerint a magyar dezinformációellenes politika messze nem funkcionális és hatékony.
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH): Az NMHH többek között tanulmányokat publikál a dezinformáció témakörében. Fontos kezdeményezése a Bűvösvölgy Médiaértés-oktató Központok hálózata, amely 9-16 éves diákok számára kínál élményalapú foglalkozásokat a tudatos médiahasználat és a médiaértés fejlesztése érdekében. A programok olyan témákat ölelnek fel, mint a filmkészítés, a hírszerkesztés, a képi és hangi manipulációk felismerése, a reklámok kritikája, valamint az internetes biztonság és adatvédelem kérdései.
Digitális Jólét Program (DJP) (megszűnt 2022-ben): A program egyik célkitűzése volt a magyar internetes infrastruktúra fejlesztése és a lakosság digitális kompetenciáinak növelése. A DJP Fogalomtárában szerepelt a dezinformáció definíciója is, jelezve a téma iránti (legalábbis elméleti) figyelmet.
Tényellenőrző szervezetek Magyarországon:
Lakmusz: Jelenleg az egyetlen jelentős, önálló tényellenőrző projekt Magyarországon. A Magyar Jeti Zrt. kiadásában, az Agence France-Presse (AFP) és az Európai Bizottság támogatásával indult 2022 januárjában. A Lakmusz nemcsak általános dezinformációs narratívákat, hanem például választási kampányok során elhangzó állításokat is ellenőriz. Aktívan részt vesz a Hungarian Digital Media Observatory (HDMO) munkájában és konferenciákat szervez a dezinformáció aktuális kérdéseiről.
Telex: Ez a független hírportál rendszeresen publikál tényellenőrző cikkeket és működteti a Telex Akadémia nevű médiaértési projektet, amelynek célja a fiatalok médiaműveltségének fejlesztése.
Political Capital: Ez a független politikai elemző intézet (think tank) az egyik fő kutatási területeként foglalkozik a dezinformációval és az összeesküvés-elméletekkel. Rendszeresen publikál kutatásokat, elemzéseket és útmutatókat a manipulatív narratívák azonosítására és ellensúlyozására.
AFP (Agence France-Presse): A nemzetközi hírügynökség Magyarországon is működtet tényellenőröket, akik többek között a Facebook számára végeznek tartalomellenőrzést.
Civil szervezetek és médiaértési programok:
Televele Médiaértés Egyesület: Célja a fiatal gyermekek médiaértésének javítása és a médiaoktatás népszerűsítése Magyarországon, szoros kapcsolatban a demokratikus értékek oktatásával. DRON (Digitális Rendhagyó Órák Napjainkban) projektjük kifejezetten a társadalmilag hátrányos helyzetű gyermekekre és fiatalokra fókuszált.
Idea Alapítvány: Aktívan részt vesz a Lakmusz-HDMO konferencia médiatudatossági programjának szervezésében és közreműködik "Az év InfoGrund tanára díj" átadásában, amely a kiemelkedő médiaoktatói munkát ismeri el.
Nonprofit.hu: Online tudástárat működtet, amely cikkeket és útmutatókat kínál a félretájékoztatás felismeréséről és a dezinformáció elleni küzdelemről. Emellett online kurzust is ajánl a témában érdeklődőknek.
SALTO-YOUTH "Media Literacy for Change": Bár nem kizárólag magyar kezdeményezés, ez a nemzetközi tréningkurzus magyar ifjúságsegítők számára is elérhető és a médiaértés, valamint a kritikus gondolkodás fejlesztését célozza a médiával kapcsolatban.
Technológiai megoldások: Az EUCINF, AI4TRUST projektek jó példák arra, hogyan próbálnak technológiai eszközökkel is fellépni a dezinformáció és az információs hadviselés ellen.
A dezinformáció elleni küzdelem tehát komplex, többszintű (EU, nemzeti, civil társadalmi) és több eszközt (szabályozás, tényellenőrzés, oktatás, technológia) igénylő feladat. Magyarországon a helyzetet különösen bonyolítja az állami szerepvállalás ellentmondásossága és a független intézmények korlátozott mozgástere.
Miközben nemzetközi és uniós szinten egyre nagyobb hangsúlyt kap a platformok felelősségre vonása és a tényellenőrzés támogatása, Magyarországon a kormányzati kommunikáció és az állami média gyakran maga is a dezinformáció terjesztőjeként jelenik meg. Ez egy paradox helyzetet teremt, amely aláássa a dezinformáció elleni küzdelem általános hitelességét és hatékonyságát az országban. Az EU és más nemzetközi szereplők a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódexekkel, jogszabályokkal (mint a DSA) és a tényellenőrzés anyagi és szakmai támogatásával próbálják növelni az online platformok felelősségét. Ezzel szemben Magyarországon a Political Capital kutatása szerint a dezinformáció leginkább az állami médiában terjedt a 2022-es választási kampány során és a közmédia több alkalommal is terjesztett például orosz háborús propagandát.
A magyar kormány általánosságban is egy dezinformációval erősen terhelt médiateret tart fenn és az olyan jelenségek, mint a "Harcosok Klubja", szintén egy felülről irányított online véleményformálási kísérletként értelmezhetők. A Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozása és a kapcsolódó törvények, amelyeket a kormány a külföldi beavatkozás elleni védekezésként pozicionál, kritikusok szerint éppen a független hangokat és a dezinformációval szemben fellépő civil szervezeteket fenyegetik. Következésképpen Magyarországon a dezinformáció elleni küzdelem egy olyan kettős valóságban zajlik, ahol miközben léteznek civil és uniós támogatású kezdeményezések a probléma kezelésére (például a Lakmusz tényellenőrző portál vagy különböző médiaértési programok), addig az állami szereplők és a kormányközeli média maguk is aktív részesei lehetnek a dezinformációs ökoszisztémának. Ez jelentősen csökkenti a hivatalos dezinformációellenes narratívák hitelét és megnehezíti egy egységes, hatékony nemzeti stratégia kialakítását.
A nemzetközi példák (Oroszország, Kína, Törökország stb.) azt mutatják, hogy az államilag támogatott online befolyásolási műveletek gyakran nem a "nyugati" értelemben vett demokratikus meggyőzésre, hanem a közbeszéd ellehetetlenítésére, a kritikus hangok elhallgattatására, a társadalmi megosztottság mélyítésére és a fennálló hatalom kritikátlan elfogadtatására irányulnak. Ez a célrendszer eltérhet a klasszikus propaganda céljaitól. Az orosz web brigades célja Peter Pomerantsev szerint gyakran a közönség összezavarása, a viták "szemetelése" összeesküvés-elméletekkel, nem pedig a meggyőzés. A kínai 50 Cent Party fő célja a figyelemelterelés és a témaváltás, nem a kritika megvédése. A török AK Trollok célja az ellenzék hiteltelenítése, karaktergyilkosság, fenyegetés, ami öncenzúrához és a közéleti vitából való visszavonuláshoz vezethet.
A "Harcosok Klubja" esetében is felmerül, hogy a cél nem a meggyőzés, hanem a térfoglalás, a vita leuralása, az ellenzéki hangok elnyomása zajjal. Ezek a példák arra utalnak, hogy az államilag vezérelt online "hadseregek" működése egyfajta "zaj-stratégiát" (noise strategy) vagy "kaotikus kommunikációt" alkalmazhat, ahol a cél nem feltétlenül egy koherens alternatív valóság felépítése, hanem a tények relativizálása, a kritikus gondolkodás ellehetetlenítése és a célközönség passzivitásba vagy apátiába süllyesztése. Ez a megközelítés különösen hatékony lehet olyan környezetekben, ahol a független média korlátozott és a hivatalos narratívákkal szembeni bizalmatlanság már eleve magas.
Következtetések és ajánlások
A közösségi médiában zajló információs hadviselés, dezinformáció és propaganda korunk egyik legjelentősebb társadalmi és politikai kihívása. A jelenség komplexitása – amely technológiai, pszichológiai és politikai tényezők bonyolult szövevényén alapul – átfogó és adaptív válaszokat igényel.
A dezinformáció elleni küzdelem és a társadalmi ellenállóképesség növelésének lehetőségei
A legfontosabb tanulság, hogy a dezinformációval szemben nincs egyetlen, mindenre megoldást nyújtó "ezüstgolyó". Ehelyett egy diverzifikált, portfólió-megközelítésre van szükség, amely több területen egyszerre igyekszik kezelni a problémát. Ez magában foglalja a technológiai megoldások fejlesztését és alkalmazását, mint például a mesterséges intelligencián alapuló dezinformáció-felderítő rendszerek és a felhasználókat segítő chatbotok. Kulcsfontosságú az online platformok felelősségre vonása a káros tartalmak terjedéséért és annak biztosítása, hogy aktívan hozzájáruljanak egy biztonságosabb online környezet kialakításához. A független tényellenőrző szervezetek munkájának megerősítése és támogatása elengedhetetlen a hamis információk azonosításában és cáfolásában.
Hosszú távon a legígéretesebb stratégiák közé tartozik a médiaműveltség és a kritikai gondolkodás fejlesztése minden korosztályban, amely képessé teszi az állampolgárokat az információk tudatosabb befogadására és értékelésére. Ezzel párhuzamosan a független, minőségi újságírás támogatása is létfontosságú, mivel ez biztosítja a hiteles és ellenőrzött információkhoz való hozzáférést. A hosszú távú, strukturális reformok, mint az oktatási rendszerek modernizálása és a helyi, közösségi újságírás fenntarthatóvá tétele, különös figyelmet érdemelnek.
A dezinformáció globális jellegéből adódóan a nemzetközi együttműködés elkerülhetetlen a hatékony fellépés érdekében. Ugyanakkor számos kihívással kell szembenézni: a dezinformációs taktikák gyorsan fejlődnek, a jelenség hatásainak mérése nehézkes és a politikai akarat hiánya vagy ellentmondásossága gyakran akadályozza a hatékony intézkedéseket.
A dezinformáció elleni küzdelem hatékonysága jelentős mértékben függ az adott társadalom demokratikus intézményrendszerének erősségétől és a média függetlenségének mértékétől. Olyan országokban, ahol ezek az intézmények gyengék vagy politikai befolyás alatt állnak, a felülről jövő, államilag támogatott dezinformáció elleni fellépés különösen nehézkes. Ilyen esetekben a civil társadalomra, a független szakértőkre és a nemzetközi szereplőkre hárulhat nagyobb felelősség a probléma kezelésében. A hatékony fellépéshez megbízható intézményekre, független médiára és a tények tiszteletére épülő közbeszédre van szükség. Magyarországon és más, hasonló modelleket követő országokban az állam maga is aktív szereplője lehet a dezinformációs térnek és a média jelentős része kormányzati kontroll alatt állhat. Ilyen körülmények között a hivatalos dezinformációellenes stratégiák hitelessége megkérdőjeleződik és a kormányzati intézkedések akár a független hangok elnyomását is szolgálhatják. Ebben a kontextusban a független tényellenőrző szervezetek, a kritikus média, a civil társadalmi kezdeményezések és a nemzetközi együttműködés (például EU-s programok) szerepe felértékelődik, mint a dezinformáció elleni küzdelem és a társadalmi ellenállóképesség növelésének potenciális motorjai. Következésképpen a dezinformáció elleni küzdelem stratégiáit mindig az adott ország specifikus politikai és médiakörnyezetéhez kell igazítani. Ahol az állami szerepvállalás problematikus, ott az "alulról jövő" (grassroots) és a nemzetközi szintű beavatkozások, valamint a független intézmények megerősítése lehet a leghatékonyabb út.
Javaslatok a gyermekvédelem erősítésére az online térben
A gyermekek és fiatalkorúak különleges védelmet igényelnek az online térben terjedő dezinformációval és propagandával szemben. A megelőzés és az ellenálló képesség növelése kulcsfontosságú.
Médiaértés-oktatás kiterjesztése és modernizálása: Az oktatási programoknak kiemelten kell foglalkozniuk az online platformok specifikus kockázataival, az algoritmikus befolyásolás természetével, a felhasználók által generált tartalmak és a mesterséges intelligencia által előállított kimenetek kritikus értékelésének módszereivel.
"Prebunking" és "debunking" technikák tanítása: Fontos, hogy a fiatalok elsajátítsák azokat a készségeket, amelyekkel előre felismerhetik a manipulatív technikákat (prebunking), illetve hatékonyan cáfolhatják a már terjedő álhíreket (debunking).
Szülők és pedagógusok képzése: A felnőtteknek – szülőknek és pedagógusoknak egyaránt – szükségük van megfelelő tudásra és eszközökre ahhoz, hogy hatékonyan tudják támogatni a gyermekeket a digitális nevelésben és az online veszélyekkel szembeni védekezésben.
Platformok felelősségének növelése: Az online platformoknak aktívabban kell hozzájárulniuk a gyermekbarát online környezetek kialakításához és hatékonyabban kell fellépniük a káros, manipulatív tartalmak eltávolítása érdekében.
Gyermekek bevonása: Fontos a gyermekek aktív bevonása a megoldások kidolgozásába, koruknak és érettségüknek megfelelő módon, hogy saját perspektívájuk is érvényesülhessen.
Mentális egészségügyi támogatás: Biztosítani kell a megfelelő mentális egészségügyi támogatást azoknak a gyermekeknek és fiataloknak, akiket online ártalmak, zaklatás vagy manipulatív kampányok értek.
A gyermekvédelmi stratégiáknak a digitális írástudás és a kritikai gondolkodás fejlesztésén túlmenően kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az érzelmi intelligencia és a reziliencia (lelki ellenállóképesség) erősítésére is. A dezinformáció és a propaganda ugyanis gyakran az érzelmek manipulálásán keresztül fejti ki hatását, különösen a sérülékenyebb fiatal korosztályoknál. A dezinformáció és propaganda gyakran használ érzelmekre ható technikákat. A gyermekek és serdülők kognitív és érzelmi fejlődésük miatt különösen fogékonyak lehetnek az érzelmi manipulációra. Az online gyűlöletbeszédnek és radikalizációnak való kitettség szintén erős érzelmi hatásokkal jár, mint a szorongás, düh, elszigeteltség. A pusztán kognitív készségekre (például tények ellenőrzése) fókuszáló médiaértés-oktatás nem feltétlenül elegendő az érzelmileg megterhelő vagy manipulatív tartalmakkal szembeni védekezéshez. Ezért a hatékony gyermekvédelmi programoknak integrálniuk kell az érzelmi intelligencia fejlesztését, a stresszkezelési technikák tanítását és a reziliencia építését, hogy a fiatalok ne csak felismerjék a manipulatív tartalmakat, hanem képesek legyenek kezelni az általuk kiváltott érzelmi reakciókat is és megőrizzék mentális jóllétüket az online tér kihívásai közepette.
Összefoglalva, a közösségi médiában zajló információs hadviselés, dezinformáció és propaganda elleni küzdelem folyamatos éberséget, adaptív stratégiákat és széles körű társadalmi összefogást igényel. A magyarországi "Harcosok Klubja" jelenség rávilágít arra, hogy a politikai szereplők egyre tudatosabban használják az online teret saját céljaikra, ami tovább bonyolítja a már amúgy is kihívásokkal teli információs környezetet és különös felelősséget ró a független intézményekre, a civil társadalomra és magukra a tájékozott állampolgárokra.