A megfigyelés politikája: kormányzati kommunikációs stratégiák a Budapest Büszkeség körül

A konfrontáció színtere – Jog, technológia és politika és a 2025-ös Budapest Büszkeség

Generated with AI by Ferenc Frész

A 2025-ös Budapest Büszkeség rendezvény messze túlmutat egy LMBTQ-közösségi rendezvény keretein, egy komplex politikai, jogi és immár technológiai csatatérré válva. Ezen a színtéren a magyar kormány szuverenitási narratívája, a civil társadalom és a politikai ellenzék ellenállása, valamint az Európai Unió alapjogi és technológiai normarendszere feszül egymásnak. A konfliktus gyökere a 2021-ben elfogadott, nemzetközileg széles körben elítélt, úgynevezett „gyermekvédelmi törvény”, amely a pedofíliát a homoszexualitás és a nemváltás „népszerűsítésével” mossa össze. Ezt az ideológiai alapot a kormány 2025-ben a gyülekezési törvény módosításával és az Alaptörvény tizenötödik módosításával egy operatív, a Budapest Pride betiltására és a résztvevők szankcionálására alkalmas fegyverré élesítette.

A jelen bejegyzés központi tézise, hogy a kormányzat várható kommunikációja a Budapest Büszkeség résztvevőinek kamerás megfigyelésével és arcfelismerő technológiával történő azonosításával kapcsolatban egy tudatosan felépített, többfrontos stratégia része. Ennek célja nem merül ki a rendezvény ellehetetlenítésében, hanem kiterjed a következőkre:

1. a hazai konzervatív választói bázis mobilizálása egy mesterségesen szított kulturális háború mentén,

2. erődemonstráció és elrettentés a politikai ellenzékkel, különösen a Fővárosi Önkormányzattal, valamint a kritikus civil szférával szemben,

3. egy nyílt, precedensértékű ütközés kiprovokálása az Európai Unióval a nemzeti szuverenitás zászlaja alatt, különös tekintettel a frissen hatályba lépett, mérföldkőnek számító Mesterséges Intelligencia Törvényre (AI Act).

A kormányzat lépései egy gondosan megtervezett folyamat állomásai. A 2021-es „gyermekvédelmi” törvénnyel a parlament megteremtette az ideológiai alapot. A 2025-ös gyülekezési törvény módosításával ez az alap operatív jogi eszközzé vált a Budapest Pride betiltására. Ezzel párhuzamosan, és ez a stratégia kulcseleme, explicite engedélyezték a tiltott gyűlésen résztvevők arcfelismerő technológiával történő azonosítását. Ez a lépés tudatosan egybeesik az EU mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály azon rendelkezéseinek hatálybalépésével, amelyek az ilyen típusú, nyilvános helyen történő valós idejű biometrikus megfigyelést „elfogadhatatlan kockázatként” szigorúan tiltják. A kormány tehát szándékosan hoz létre egy olyan helyzetet, ahol egy új, nagy horderejű uniós jogszabályt nyíltan megsérthet. Ez a lépés nem csupán az LMBTQ-közösség elleni támadás, hanem egy kísérlet egy precedens megteremtésére: a tagállami értékvédelmi és nemzetbiztonsági érdekek felülírhatják az EU közös technológiai és alapjogi szabályozását. A Pride-konfliktus így a kormány szuverén technológiai kontroll modelljének tesztpályájává válik, ahol a magyar vezetés azt méri fel, meddig mehet el a digitális autoriter rendszer működésének kiépítésében az Európai Unión belül.

Célunk az, hogy végiggondoljuk a várható kormányzati kommunikációt, tárjuk fel annak jogi hivatkozási alapjait, stratégiai narratíváit, és vizsgáljuk meg, hogyan illeszkedik a megfigyelés mint politikai eszköz a Fidesz-kormány eddigi gyakorlatába, és hogyan ütközik az uniós joggal.

A kormányzati kommunikáció hivatkozási alapjai

A kormányzati kommunikáció egy gondosan felépített jogi-ideológiai keretrendszerre támaszkodik, amelynek célja, hogy a vitatott intézkedéseket a törvényesség és a nemzeti érdekek védelmének látszatával ruházza fel.

A „gyermekvédelmi” narratíva mint elsődleges pajzs

A kormányzati érvelés sarokköve a 2021. évi LXXIX. törvény, amelyet a kommunikáció következetesen gyermekvédelmi törvényként emleget. Ez a jogszabály képezi azt az ideológiai alapot, amelyre a későbbi korlátozások épülnek. A kormányzati szereplők, mint például Varga Judit volt igazságügyi miniszter vagy Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter kommunikációjukban hangsúlyozzák, hogy a törvény nem LMBTQ-ellenes, hanem kizárólag a gyermekek védelmét szolgálja „bármifajta szexualitással szemben”, és a szülők neveléshez való kizárólagos jogát hivatott védeni. E narratíva szerint a jogszabály nem diszkriminatív, mivel a felnőtt állampolgárok jogait nem érinti.

Ezt az érvelést erősíti az Alaptörvény tizenötödik módosítása, amely a gyermekek „megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez való jogát” gyakorlatilag minden más alapjog fölé emeli, az élethez való jog kivételével. Sulyok Tamás köztársasági elnök is erre a rendelkezésre hivatkozva írta alá a gyülekezési törvény módosítását, két alapjog – a gyülekezési jog és a gyermekek védelméhez való jog – ütközéseként keretezve a helyzetet, amelyben az utóbbi élvez elsőbbséget.

A gyülekezési törvény mint végrehajtó eszköz

A gyermekvédelmi ideológiai alap operatív végrehajtását a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 2025-ös módosítása teszi lehetővé. Ez a módosítás kimondja, hogy tilos olyan gyűlést tartani, amely a gyermekvédelmi törvényben meghatározott tilalmakat sérti. Ez a jogszabályi összekapcsolás adja a rendőrség kezébe a jogi eszközt ahhoz, hogy a Budapest Pride felvonulás megtartását megtiltsa. Ezzel jogalapot teremt nemcsak a rendezvény betiltására, hanem a résztvevők szabálysértési bírsággal való szankcionálására és a szervezők potenciális büntetőjogi felelősségrevonására is, ami akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is járhat.

A rendőrség mint hatósági kommunikátor

A kormányzati stratégia fontos eleme, hogy a politikai döntést technikai, jogalkalmazói kérdésként tüntesse fel. Ebben a folyamatban a rendőrség kulcsszerepet játszik. Hivatalos közleményeik következetesen a gyülekezési törvényre hivatkoznak, a Pride-ot „megtiltott gyűlésnek” minősítik, és a felelősséget – beleértve az esetleges károkért valót is – egyértelműen a szervezőkre hárítják. A rendőrség kommunikációja explicit fenyegetést is tartalmaz, miszerint a szervezésben részt vevő valamennyi személy büntetőjogi felelősségét vizsgálni fogják.

A Kúria döntése, amely jogszerűnek ítélte a rendőrségi tiltást, a kormányzati kommunikáció fontos legitimációs pillérévé válik. Ezzel a kormány azt demonstrálja, hogy a hatóságok a magyar jogrend keretein belül a bírósági felülvizsgálat próbáját is kiállva jártak el, figyelmen kívül hagyva azokat a nemzetközi és uniós jogi aggályokat, amelyek magát az alapul szolgáló törvényt kérdőjelezik meg.

A várható kormányzati kommunikációs stratégia dekonstrukciója

A kormány a Budapest Pride és a Budapest Büszkeség (mely a Fővárosi Önkormányzat által szervezett felvonulás) körüli konfliktus kezelésére egy többszintű, a hazai és nemzetközi közvéleményt egyaránt célzó kommunikációs stratégiát alkalmaz, amely a szuverenitásvédelmi harc, a rendpártiság és a technológiai megfélemlítés elemeit ötvözi.

Elsődleges narratíva: szuverenitásharc a „brüsszeli genderpropaganda” ellen

A kormány a Pride-ügyet nem egy hazai kisebbségi rendezvény körüli vitaként, hanem a nemzeti szuverenitás és a hagyományos családi értékek védelmében vívott harcként mutatja be. Az ellenfelek ebben a narratívában a „brüsszeli birodalmi központ”, a „globális LMBTQ-lobbi” és a velük kollaboráló hazai „Soros-hálózat”. Ez a keretezés lehetővé teszi, hogy a kormány minden kritikát külső támadásként állítson be. A kommunikációban a kulcsszereplőknek világos feladatuk van:

• Orbán Viktor miniszterelnök adja az ideológiai iránymutatást, kijelölve a harc irányát olyan kijelentésekkel, mint hogy a szervezők „ne is bajlódjanak” a felvonulással, vagy hogy „Magyarország egy civilizált ország, mi nem bántjuk egymást”, ami a konfliktus relativizálását szolgálja a szigorú jogi keretek ellenére,

• Tuzson Bence igazságügyi miniszter a jogi érvelést szállítja, a szülői jogokra, az Alaptörvényre és a tagállami hatáskörre hivatkozva védi a törvényt az EU-s kritikákkal szemben, és nyíltan figyelmezteti a nemzetközi szereplőket - például a nagykövetségeket - a magyar törvények megsértésének következményeire.

• Kocsis Máté a Fidesz frakcióvezetője a belpolitikai kommunikáció agresszív arca, aki a pedofilellenes harc fontosságát hangsúlyozza és a baloldalt a „genderaktivisták” védelmével vádolja.

Ennek a narratívának az elsődleges célközönsége a hazai, kormánypárti szavazói bázis, amelynek mobilizálása a kulturális törésvonalak mentén a leghatékonyabb.

Másodlagos narratíva: a törvény és rend védelme a provokátorokkal szemben

A szélesebb közvélemény számára a kormány rendpárti narratívát közvetít. Ebben a keretezésben a Pride és a Budapest Büszkeség szervezői és résztvevői tudatos provokátorok, akik szándékosan szegik meg a törvényt a botránykeltés céljából. A fővárosi vezetés, élén Karácsony Gergellyel, olyan szereplőként jelenik meg, amely „jogi trükközéssel” próbálja kijátszani a szabályokat.

• Gulyás Gergely miniszter a kormányinfókon a higgadt, de határozott jogalkalmazó álláspontját képviseli. Hangsúlyozza, hogy a törvény mindenkire vonatkozik, és a kérdés az, hogy a szervezők „a törvényes kereteket vagy a provokációt” választják-e. A vita morális alapjait elutasítva a végrehajtás technikai kérdéseire tereli a szót.

• A rendőrség hivatalos közleményei a „megtiltott gyűlés” tényét és a szervezői felelősséget ismétlik, fenntartva a törvényesség látszatát.

A megfigyelési technológia kommunikációja: a Pegasus-ügy visszhangja

A kamerás megfigyeléssel és arcfelismeréssel kapcsolatos kritikákra a kormány valószínűleg a Pegasus-botrány során már bevált kommunikációs panelekkel fog reagálni, amelyek a tagadás, a relativizálás és a kritika delegitimálásának elemeire épülnek. A várható kommunikációs lépések a következők:

1. Relativizálás és normalizálás: a kormányzat azzal érvel, hogy „minden modern állam használ ilyen technikai eszközöket a bűnüldözés és a rendfenntartás érdekében”, a megfigyelést a normális állami működés részeként beállítva.

2. Tagadás és felelősséghárítás: a kormány nem fogja megerősíteni a konkrét technológia (pl. szállító, szoftver) beszerzését vagy használatát. A kérdéseket nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosítják, a felelősséget pedig a végrehajtó szervekre (titkosszolgálatok, rendőrség) hárítják, azzal az indokkal, hogy „nem a kormány dönt a technikai eszközökről”.

3. A kritikus gondolkodás jelentőségének degradálása: a megfigyelést firtató újságírói kérdéseket és civil aggodalmakat „politikailag motivált hisztériakeltésnek”, a baloldali sajtó és a „Soros-hálózat” támadásának minősítik, ahogyan azt a Pegasus-ügyben is tették.

4. A parlamenti kontroll blokkolása: a Nemzetbiztonsági Bizottság vonatkozó üléseit a kormánypárti képviselők várhatóan bojkottálni fogják. Alternatív megoldásként parlamenti bizottsági meghallgatások érdemi részét titkosítják, megakadályozva a nyilvános elszámoltatást, ismételve a Pegasus-ügyben látott mintázatot.

Az EU mesterséges intelligenciáról szóló jogszabálya és a magyar valóság ütközése: a kommunikációs frontvonal

A magyar kormány Pride-ellenes törvénycsomagja, különösen a megfigyelési technológiák engedélyezése nyílt és tudatos konfrontációt jelent az Európai Unió új, mérföldkőnek számító mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályával (AI Act).

A nyílt jogsértés: Magyarország vs. EU AI Act

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1689 rendelete, közismert nevén az AI Act, egy kockázatalapú megközelítést alkalmaz. Az 5. cikk az „elfogadhatatlan kockázatú” gyakorlatokat tételesen tiltja. Ebbe a kategóriába tartozik a „nyilvánosan hozzáférhető helyeken a bűnüldöző szervek által végzett, valós idejű távoli biometrikus azonosító rendszerek használata”. A jogszabály ez alól csak rendkívül kevés esetben, súlyos bűncselekmények (pl. terrorizmus, emberrablás) esetén, előzetes bírói engedélyhez kötve tesz kivételt.

Ezzel szemben a magyar gyülekezési törvény módosítása általánosan engedélyezi az arcfelismerő technológia használatát egy szabálysértés – a tiltott gyűlésen való részvétel – elkövetőinek azonosítására. Ez a rendelkezés frontálisan ütközik az AI Act egyértelmű tilalmával. Az uniós jogszabály továbbá tiltja a biometrikus adatok alapján történő kategorizálást olyan érzékeny adatok szerint mint a szexuális irányultság, ami szintén releváns lehet a Pride-felvonulás vagy a Budapest Büszkeség rendezvény kontextusában.

Az EU AI Act előírásai a megfigyelési technológiákra

Az Európai Unió mesterséges intelligenciára vonatkozó jogszabálya szigorú kereteket szab a kormányzati szervek, különösen a bűnüldöző hatóságok számára a mesterséges intelligencia alapú vagy azt felhasználó technológiák alkalmazására vonatkozóan, különösen olyan helyzetekben, mint egy tüntetés vagy felvonulás. A szabályozás alapvető célja az alapvető jogok, köztük a magánélethez és a gyülekezési szabadsághoz való jog védelme.

A valós idejű biometrikus azonosítás általános tilalma

Az AI Act a legmagasabb, elfogadhatatlan kockázati kategóriába sorolja és főszabály szerint tiltja a valós idejű távoli biometrikus azonosító rendszerek (mint például a valós idejű arcfelismerés) bűnüldözési célú alkalmazását nyilvánosan hozzáférhető helyeken. Ez azt jelenti, hogy egy kormány vagy rendőri szerv általában nem használhat ilyen technológiát egy tüntetés résztvevőinek tömeges, valós idejű megfigyelésére és azonosítására.

A tilalom alá esnek továbbá más, a tüntetésekkel összefüggésben releváns technológiák is, mint az alábbiak.

• Társadalmi pontozás: olyan rendszerek, amelyek az egyéneket viselkedésük alapján értékelik, ami hátrányos megkülönböztetéshez vezethet.

• Prediktív rendfenntartás: olyan rendszerek, amelyek kizárólag személyes jellemzők vagy profilalkotás alapján próbálják előre jelezni, hogy egy személy bűncselekményt fog elkövetni.

• Célhozkötöttség vagy válogatás nélküli nélküli arcképgyűjtés: arcképek tömeges gyűjtése az internetről vagy térfigyelő kamerákon keresztül arcfelismerő adatbázisok létrehozására.

• Érzelemfelismerés: tiltott az érzelmeket felismerő rendszerek alkalmazása a munkahelyen és az oktatásban, ami analógia alapján a békés gyülekezés kontextusában is érvényes.

Szigorúan korlátozott kivételek

A valós idejű távoli biometrikus azonosítás általános tilalma alól a jogszabály nagyon szűk körű, taxatívan felsorolt kivételeket engedélyez a bűnüldöző szervek számára. Ezeket a kivételeket kizárólag súlyos bűncselekményekkel kapcsolatban, szigorú feltételek mellett lehet alkalmazni, így egy tüntetés önmagában nem ad alapot ezen kivételek alkalmazására. A kormány csak az alábbi, konkrét célokra hivatkozva folyamodhatna ilyen technológiához:

• súlyos bűncselekmények áldozatainak célzott felkutatása, például emberrablás, emberkereskedelem vagy szexuális kizsákmányolás áldozatainak, illetve eltűnt személyeknek keresése esetén,

• közvetlen fenyegetés elhárítása, úgy mint az életet vagy a testi épséget fenyegető konkrét, jelentős és közvetlen veszély (pl. terrortámadás) megelőzése vagy elhárítása,

• súlyos bűncselekmények gyanúsítottjainak azonosítása, mely a jogszabály mellékletében felsorolt súlyos bűncselekmények (terrorizmus, emberkereskedelem, gyilkosság, fegyveres rablás) elkövetőjének vagy gyanúsítottjának azonosítását és felkutatását jelenti,

Az alkalmazás feltételei

A jogszabály még a fenti kivételes esetekben is rendkívül szigorú eljárási garanciákhoz kötik a technológia használatát, úgy mint:

• előzetes bírói engedély, ami azt jelenti, hogy az alkalmazáshoz minden esetben egy független bíróság vagy más igazságügyi hatóság előzetes engedélye szükséges, és

• időbeli és földrajzi korlátozás, miszerint az engedély csak szigorúan meghatározott időtartamra és földrajzi területre szólhat.

Fontos különbséget tenni a valós idejű és az utólagos azonosítás között. Míg a valós idejű megfigyelésre a legszigorúbb szabályok vonatkoznak, az utólagos azonosítás (pl. egy tüntetés után a felvételek elemzése) szintén korlátozott, és csak súlyos bűncselekmények felderítése érdekében, bírósági engedéllyel lehetséges.

A nemzetbiztonsági kivétel

Kulcsfontosságú megjegyezni, hogy az AI Act hatálya nem terjed ki azokra a rendszerekre, amelyeket kizárólag katonai, védelmi vagy nemzetbiztonsági célokra használnak. A nemzetbiztonság a tagállamok kizárólagos hatásköre marad. Ez lehetőséget ad az uniós tagállamok kormányainak, hogy nemzetbiztonsági indokokra hivatkozva – az AI Act keretein kívül, a nemzeti jogszabályok alapján – alkalmazzanak megfigyelési technológiákat.

---

---

Összefoglalva,

alapértelmezésben az EU AI Act jelentősen korlátozza a kormányok lehetőségeit a tüntetők MI-alapú megfigyelésére. A valós idejű arcfelismerés általánosan tilos, és csak rendkívül súlyos, konkrét bűncselekményekhez köthető, szigorúan szabályozott és bírói engedélyhez kötött esetekben alkalmazható. A nemzetbiztonsági felhasználás azonban egy olyan terület, amelyre a jogszabály korlátozásai és tiltásai csak részben terjednek ki.

A megfélemlítés mint kommunikációs eszköz

A kormány elsődleges célja a technológia bevetésével való fenyegetéssel nem a tényleges, minden résztvevőre kiterjedő azonosítás – aminek komoly technikai és erőforrásbeli korlátai vannak – hanem a chilling effect, azaz a visszatartó, megfélemlítő hatás elérése. A kommunikáció kulcseleme maga a fenyegetés, amely bizonytalanságot kelt a potenciális résztvevőkben. A kormányzat és a rendőrség kommunikációja szándékosan homályban hagyja a technológia pontos működését (valós idejű vs. utólagos), hogy maximalizálja a bizonytalanságot és a félelmet. Az utólagos azonosítás is szigorú uniós szabályok alá esik (GDPR, bűnügyi adatvédelmi irányelv és az AI Act magas kockázatú kategóriája), de a kormány ezt a megkülönböztetést a kommunikációban tudatosan elmossa.

Várható kormányzati érvelés az EU-s kritikákkal szemben

Az uniós kritikákra és a várható kötelezettségszegési eljárásra a kormány egy többrétegű védekezési stratégiával készül.

• Tagállami hatáskör: a kormány érvelésének központi eleme lesz, hogy a közrend és a nemzetbiztonság fenntartása kizárólagos tagállami hatáskör, amelybe az EU-nak nincs beleszólása. Az érvelés az AI Act nemzetbiztonsági célú felhasználásra vonatkozó kivételeit fogja hangsúlyozni, figyelmen kívül hagyva, hogy egy békés demonstráció felügyelete nem minősül nemzetbiztonsági kérdésnek.

• Jogi csűrés-csavarás: az érvelés meghatározó eleme vélhetően az lesz, hogy a Magyarországon használt rendszer nem valós idejű hanem utólagos azonosítást végez, így nem esik a tiltás hatálya alá. Ezzel azonban figyelmen kívül hagyják, hogy utőlagos megfigyelés esetén a rendszer a magas kockázatú kategóriába tartozik, amelynek szigorú felhasználási követelményei (pl. alapjogi hatásvizsgálati kötelezettség) szintén nem teljesülnek.

• Politikai támadás: a jogi érvelés végső soron átadja a helyét a politikai támadásnak. A Bizottság várható eljárását a kormány a gyermekvédelmi törvény miatti bosszúnak, politikai nyomásgyakorlásnak és a „dollárbaloldal” által gerjesztett kampánynak fogja beállítani, ahogyan az a korábbi viták során is történt.

Ez a stratégia egy olyan modellt vázol fel, ahol egy EU tagállam a közös digitális piac és jogrendszer keretein belül egy párhuzamos, a saját politikai céljait szolgáló, autoriter digitális kontrollmechanizmust működtet. A kormány a technológiai szuverenitás álcája alatt gyakorlatilag egy „digitális vasfüggönyt” épít az EU-n belül, ahol a közös szabályok – mint az AI Act – a magyar határon „megtörnek”, és helyüket a nemzeti-ideológiai alapú szabályozás veszi át. A Pride-ügy ennek a modellnek a leglátványosabb kísérleti terepe.

Szereplők, színterek és várható forgatókönyvek

A kormányzati kommunikáció egy jól koordinált gépezet, amelyben minden szereplőnek megvan a maga funkciója, és a különböző kommunikációs színtereken eltérő üzeneteket közvetítenek.

A kormányzati kommunikációs gépezet szereposztása

Az alábbi táblázat összefoglalja a kulcsszereplők várható kommunikációs feladatait és üzeneteit a Pride-ügy kapcsán.

Kommunikációs színterek

A kormányzati üzenetek terjesztése két fő színtéren zajlik.

• Hazai: a kormányinfó, a közmédia (M1, Kossuth Rádió), a kormánypárti sajtóbirodalom (Magyar Nemzet, Origo, Hír TV), valamint a politikusok közösségi média oldalai alkotják a fő csatornákat. A cél a saját tábor információs buborékjának folyamatos megerősítése és a kormányzati narratíva hegemóniájának fenntartása.

• Nemzetközi: a kommunikáció defenzívebb és célzottabb. Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár blogja (abouthungary.hu), célzott interjúk szimpatizáns külföldi médiumoknak, valamint hivatalos levelek (mint Tuzson Bence levele a nagykövetségeknek) szolgálnak a kormányzati álláspont védelmére és a kritikák semlegesítésére.

Várható forgatókönyvek és kommunikációs fordulatok

1. A Budapest Büszkeség előtti napokban a hatósági és politikai kommunikációban a fenyegetés eszkalálódik, hangsúlyozva a jogi következményeket (bírság, büntetőeljárás). Eközben a Mi Hazánk Mozgalom által bejelentett ellentüntetéseket a rendőrség jóváhagyja, ezzel is jelezve, hogy melyik vélemény számít legitimnek.

2. A Budapest Büszkeség napján a rendőrség hivatalos kommunikációja a közrend fenntartására és a rendezvény biztosítására fog fókuszálni, a kamerás rögzítést pedig a bizonyítékgyűjtés szükséges és jogszerű eszközeként mutatja be. Bármilyen atrocitásért (akár ellentüntetők részéről, akár a tömeg és a rendőrség közötti összetűzésből fakadóan) a felelősséget a „provokatív, illegális gyűlés” szervezőire és résztvevőire fogják hárítani.

3. A Budapest Büszkeség után a kormány kommunikációja a részvételi adatoktól függően alakul. Az alacsony részvételt a felelős magyar társadalom győzelmeként fogják értékelni, amely nem ült fel a provokációnak. Magas részvétel esetén a rendezvényt külföldről szervezett, a magyar törvényeket semmibe vevő akcióként fogják keretezni, kiemelve a külföldi résztvevők, különösen az EP-képviselők arányát. A kiszabott bírságokról és az elindított eljárásokról a kormánymédia szelektíven, elrettentő példaként fog beszámolni, tovább erősítve a megfélemlítő hatást.

Következtetések

A magyar kormány kommunikációja a Budapest Pride betiltása és a résztvevők technológiai megfigyelése kapcsán egy tudatosan felépített, proaktív és többrétegű stratégia. Nem csupán egy ad hoc reakcióról van szó, hanem egy olyan, a Pegasus-ügy tanulságaira is építő politikai hadműveletről, amely a jogi-ideológiai páncélzat előzetes kiépítésével a védekezés helyett a támadó pozícióját veszi fel, minden kritikát a nemzeti szuverenitás elleni támadásként keretezve.

A konfliktus tétje messze túlmutat az LMBTQ-jogokon. Ez egy nyílt tesztje annak, hogy egy EU tagállam meddig mehet el az alapvető jogok (gyülekezés szabadsága, magánszféra védelme) korlátozásában és az uniós jog (különösen az AI Act) nyílt figyelmen kívül hagyásában, egy kulturális háborús narratíva leple alatt. A kormány a technológiai megfigyelést nyíltan politikai fegyelmező eszközként veti be, normalizálva annak használatát a politikai ellenfelekkel és a kritikus állampolgárokkal szemben. Ez egy minőségi ugrás a korábbi, titkosabb megfigyelési gyakorlatokhoz képest, amely egy autoriter digitális kontrollmodell kiépítését vetíti előre az Európai Unión belül.