Az AI-vezérelt kiberhadviselés kezdete - Intelligentizált konfliktusok kora
Offenzív kiberkapacitások fejlesztése és az aktív kibervédelem
A 2025-ös esztendő a nemzetközi biztonságpolitikában egy új korszak kezdetét jelöli, amelyet a szakirodalom egyre gyakrabban az intelligentizált hadviselés1 koraként definiál. Ez a fogalom, amely eredetileg a kínai katonai gondolkodásból származik, mára globális realitássá vált: a mesterséges intelligencia nem csupán egy kiegészítő technológia a kibertérben, hanem a műveleti tempó, a skálázhatóság és a stratégiai döntéshozatal elsődleges motorja. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, át kell tekintenünk az offenzív kiberkapacitások és az aktív kibervédelem globális és európai fejlődését, különös tekintettel a generatív AI és az autonóm ágensek integrációjára.
A kibertér militarizálódása a 2010-es évek Stuxnet-támadásától a 2022-es orosz-ukrán háború hibrid műveletein át eljutott egy olyan pontra, ahol az emberi reakcióidő már nem elégséges a védekezéshez. 2015 óta magam is számos előadásban beszéltem az offenzív kiberképességek fejlesztéséről, a kibervédelmi kapacitások kibertámadási kapacitásokkal való kiegészítéséről. A területen folytatott kutatásaim egyértelműen mutatják, hogy a nagyhatalmak – az Egyesült Államok, Kína és Oroszország – doktrinális szinten is integrálták az AI-t offenzív stratégiáikba, elmosva a határt a kémkedés, a szabotázs és a kinetikus háborús előkészületek között. Ezzel párhuzamosan a középhatalmak és regionális szereplők, mint Franciaország, az Egyesült Királyság, Izrael, valamint az Öböl-menti államok, sajátos, nemzeti érdekeikhez igazított aktív védelmi és támadó képességeket fejlesztenek, gyakran feszegetve a nemzetközi jog határait.
Beszélnünk kell arról is, hogy az AI technológia ugrás szerű fejlődése és elterjedése hogyan csökkenti a belépési küszöböt a kifinomult támadásokhoz, lehetővé téve olyan szereplők, mint Észak-Korea vagy Irán számára, hogy aszimmetrikus fenyegetést jelentsenek a globális infrastruktúrára. Sajnos azzal is szembesülnünk kell, hogy Európa sajátos helyzetbe hozta magát ezen a területen is, mivel mára az EU-ban a stratégiai autonómia iránti vágy és a szigorú jogi-etikai korlátok közötti feszültség alakítja a fejlesztési irányokat. Be kell látnunk végre azt is, amiről legalább 10 éve szintén beszélünk, miszerint a passzív védekezés, tűzfalak, vírusirtók kora lejárt, és a biztonságot ma már csak a hálózatokon belüli és azokon túli proaktív fellépés, azaz az aktív kibervédelem garantálhatja.
