Hogyan hekkelik meg az agyunkat? – Útmutató a digitális csapdákhoz
Miért érezzük úgy, hogy mindenki megőrült az interneten?
Gyakran érezzük úgy, hogy az interneten, és különösen a Facebookon vagy a TikTokon két teljesen külön világ létezik. Az egyik oldalon “feketét” mondanak, a másikon “fehéret”, és a két tábor nemhogy nem érti egymást, de mintha nem is ugyanazon a bolygón élne. Számtalan kutatás folyik a témában, ezek alapján kijelenthető, hogy nem arról van szó, hogy az emberek hirtelen butábbak lettek, hanem arról, hogy profi módszerekkel és okos gépekkel, algoritmusokkal használják ki az agyunk működésének gyengéit.
Ebben az írásban egyszerű példákon keresztül mutatjuk meg, hogyan zárnak minket buborékokba, miért hisszük el a hazugságokat, és hogyan vernek át minket a profi propagandisták.
A buborék és a visszhangkamra
Sokan egybemossák ezt a két fogalmat, pedig van egy fontos különbség köztük, mégpedig az. hogy az egyiket kapjuk, a másikat csináljuk.
A szűrőbuborék (Filter Bubble): A túlbuzgó pincér
Képzelj el egy pincért, aki nagyon figyelmes. Észreveszi, hogy szereted a csokifagyit, ezért legközelebb a menüből csak a csokis édességeket mutatja meg neked. Azt hiszed, csak ezek léteznek, pedig van epertorta is, csak te nem látod.
Az interneten az algoritmusok pontosan ezt teszik. Megfigyelik, mire kattintasz, hol laksz, kik az ismerőseid. A céljuk, hogy minél tovább maradj az adott weboldalon, ezért csak olyat mutatnak, ami tetszeni fog neked. Ha szereted a macskás videókat, csak azt kapsz. Ha egy bizonyos párt híreit olvasod, a rendszer elrejti előled a másik oldal véleményét. Ezt hívják szűrőbuboréknak, amikor a gép dönti el helyetted, mit láss, te pedig észre sem veszed, hogy a világ egy részét kitakarták előled.
A visszhangkamra (Echo Chamber): A kocsmai törzsasztal
A visszhangkamra más. Ezt nem a gép, hanem mi magunk építjük. Olyan, mint egy kocsmai törzsasztal, ahová csak azokat engedjük oda, akik egyetértenek velünk. Ha valaki mást mond, azt kidobjuk, letiltjuk, kikövetjük.
Itt nem arról van szó, hogy nem látjuk a másik véleményét, hanem arról, hogy nem bízunk benne. Egy visszhangkamrában a saját csoportunk véleménye folyamatosan visszhangzik és erősödik. Ha száz ember mondja körülötted, hogy az ég zöld, előbb-utóbb elhiszed, és hülyének nézed azt, aki szerint kék. A veszélye az, hogy itt már nem számítanak a tények, csak az, hogy ki mondja őket. Ha az a mi emberünk, akkor igaz, ha az ellenség, akkor hazugság.,
Röviden:
Szűrőbuborék: Nem látod a másik oldalt, mert az algoritmus elrejti.
Visszhangkamra: Nem hiszel a másik oldalnak, mert bezárkóztál a sajátjaid közé.
Miért hiszünk a mesékben?
A propaganda azért működik, mert az emberi agy lusta és szereti a kényelmet. Két fő trükköt használnak ki ellenünk.
A “belső ügyvéd” (kognitív disszonancia)
Ismerős az érzés, amikor tudod, hogy a dohányzás káros, de rágyújtasz, és azt mondod magadnak: “Á, nagyapám is dohányzott, mégis 90 évig élt”? Ezt hívják a pszichológiában kognitív disszonanciának.
Az agyunk utálja az ellentmondást. Ha egy politikus, akit szeretünk, valami rosszat tesz, az fájdalmas érzés, csalódás. Hogy ezt a fájdalmat elkerüljük, az agyunk bekapcsolja a belső ügyvédet, aki elkezd kifogásokat gyártani. “Biztos nem is ő volt”, “Mások még rosszabbak”, “Csak a média fújja fel”. A propagandisták erre játszanak: olyan kényelmes hazugságokat adnak a szánkba, amivel megnyugtathatjuk a lelkiismeretünket.
Ugye megmondtam! (megerősítési torzítás)
Mindenki szereti, ha neki van igaza. Ha látsz egy hírt, ami arról szól, hogy a csoport, amit utálsz, valami rosszat tett, azonnal elhiszed ellenőrzés nélkül, mert megerősíti a véleményedet. Ha ugyanezt a hírt a saját csoportodról olvasod, azonnal gyanakodni kezdesz, hogy ez biztos álhír. Ezt hívják megerősítési torzításnak. A Facebookon a lájkokat osztogató gépünk pontosan ezt a dopamin-löketet, örömérzetet keresi:
Lám, igazam volt!
A profi átverés művészete
Hogyan használják ki ezeket a gyengeségeket a profik?
Düh = Pénz
A közösségi oldalak (Facebook, YouTube, TikTok) célja nem az igazság, hanem hogy a képernyő előtt tartsanak, mert akkor látsz reklámot. A kutatások szerint a düh és a felháborodás tartja ott legjobban az embert.
Ha látsz egy cuki kutyát, mosolyogsz és görgetsz tovább. De ha látsz valamit, ami felháborít, akkor kommentelsz, megosztod, vitatkozol. Az algoritmus azt látja, hogy ez a tartalom érdekli az embereket, és feldobja még több embernek. Így terjednek futótűzként a hergelő álhírek, míg az unalmas igazság alig jut el valakihez.
A hazugság-cunami (Firehose of Falsehood)
Régen a propaganda azt jelentette, hogy elhitettek veled egy nagy hazugságot. Ma az orosz típusú propaganda másképp működik: nem egy sztorit nyomnak, hanem ezret.
Képzeld el, hogy lezuhan egy repülő. A propaganda nem azt mondja, hogy “mi nem lőttük le”. Hanem egyszerre bedob tíz verziót:
A pilóta volt részeg.
Már a földön felrobbantották.
Nem is volt repülő, csak bábuk voltak rajta.
Az amerikaiak lőtték le.
Ezt hívják hazugság-tűzcsapnak (Firehose of Falsehood). A cél nem az, hogy elhiggy egy verziót, hanem hogy összezavarodj. A végén legyintesz: “Sosem tudjuk meg az igazat, mindenki hazudik”. Pontosanez a cél, a közöny és a bizalom lerombolása.
A válassz egy kártyát trükk (reflexív kontroll)
Ezt a módszert még a szovjetek fejlesztettek ki, de ma is használják. A lényege az, hogy úgy manipulálnak, hogy azt hidd, te döntöttél.
Olyan ez, mint amikor a bűvész azt mondja: “Húzz egy kártyát!”, de úgy tartja a paklit, hogy csak azt tudd kihúzni, amit ő akar. A politikában ez úgy néz ki, hogy szándékosan olyan információkat szivárogtatnak ki, amire az ellenfél, vagy a szavazó kiszámíthatóan reagál. Például elhitetik veled, hogy “háború lesz, ha nem ránk szavazol”. Te félelemből rájuk szavazol, és azt hiszed, ez a te szabad döntésed volt a béke érdekében, pedig valójában egy előre megírt forgatókönyvet követtél.
A magyar helyzet: Két valóság egy országban
Magyarországon ez a jelenség különösen erős. A kutatások szerint az ország szinte kettészakadt.
Vidéki “visszhangkamra”: Sok kistelepülésen az emberek főleg a kormányközeli médiából (TV2, megyei lapok) tájékozódnak. Itt egy olyan valóságot látnak, ahol minden baj forrása külső ellenség (Brüsszel, háború, migránsok), és a kormány az egyetlen védelmező.
Online buborékok: Az interneten pedig mindenki bezárkózik a saját Facebook-csoportjába. Ha egy hír nem illik bele a világképbe, azt egyszerűen fake news-nak bélyegzik.
Ezért van az, hogy ugyanazt az eseményt (pl. magas infláció) az egyik oldal a kormány hibájának látja, a másik oldal pedig “háborús inflációnak”, amit gonosz külső erők okoztak.
Hogyan védekezzünk?
A rossz hír: a tényellenőrzés, amikor utólag megmondják, hogy valami nem igaz, sajnos nem elég hatékony. A hazugság gyorsabb, és mire kiderül az igazság, az emberek már elfelejtették, vagy nem hiszik el a cáfolatot.
A jó hír: van egy új módszer, amit “prebunking”-nak (előzetes leleplezésnek vagy “beoltásnak”) hívnak. Hasonlóan működik, mint az orvosi oltás. Ha előre megmutatják neked, hogyan akarnak átverni, akkor később felismered a trükköt.
Szóval ha tudod, hogy a sokkoló szalagcímek (pl. Ezt titkolják előlünk!) általában átverések, akkor legközelebb, ha ilyet látsz, nem kattintasz rá dühből, hanem bekapcsol a vészcsengő a fejedben: “Hahó, ez csak a dühömre játszik!”
Mit tehetsz holnap reggeltől?
Számolj el tízig! Ha egy poszt dühöt vagy félelmet vált ki belőled, ne oszd meg azonnal. Pont ez a céljuk.
Nézz ki a buborékból! Néha olvasd el azt is, mit ír a másik oldal. Nem kell egyetértened velük, de tudd, mit gondolnak.
Keresd a forrást! Ha egy hírnek nincs szerzője, vagy egy sosem hallott weboldalról jön (pl. “mindenamititok.com”), legyél gyanakvó.
A propagandisták legnagyobb fegyvere nem a hazugság, hanem a mi figyelmetlenségünk és érzelmeink. Ha ismerjük a trükkjeiket, már félig nyertünk.