Ha minden a tervek szerint alakul, akkor napokon belül nyilvánosságra kerülhet a még üzemelő három német atomerőmű sorsát eldöntő ún. stresszteszt eredménye. Az alapvetően szakmainak tűnő döntés átkerült a politikai térbe is, koalíciós feszültségeket is keltve. Indokolt áttekinteni a vizsgálat napvilágra kerülése előtti helyzetképet. A stresszteszt eredménye bizonyosan új feszültségek forrása lesz.
Ezekben a napokban Németország – de bizonyos szempontból egész Európa – alapvető energetikai kérdésévé vált a német atomerőművi stresszteszt eredménye.
Ennek tétje az, hogy Németországban az eredetileg tervezett határidővel, az idei év végén leállításra kerül-e a még működő utolsó három atomerőmű, az Isar 2 (Bajorország), a Neckarwestheim 2 (Baden-Württemberg) és az Emsland-i (Alsó-Szászország). E három atomerőmű Németország energiafogyasztásának 3%-át fedezi.
Az atomerőművek sorsa elvileg Németország belügye. De miért érintett Európa is?
Az elmúlt napok Európai ármozgásai szoros korrelációt mutattak a német atomerőmű-vita és a gáz- ill. villamosenergia ár között. A koalíción belüli éles nézetkülönbség kipattanása nyomán mindkét energiafajta ára új csúcsokra ugrott. Ezek az ár ugrások – de főleg az elért magas árszintek – egyrészt sokkolók a földgáztárolóikat éppen erőltetett ütemben töltő valamennyi ország számára, másrészt olajat öntenek az energiaár robbanás miatt már amúgy is körvonalazódó társadalmi elégedetlenség tüzére.
De mi az a stresszteszt?
A stresszteszt egy az energetikai stakeholderek által végzett szimuláció, modellkísérlet annak megállapítására, hogy Németországnak marad-e elegendő villamosenergia-termelő kapacitása az atomerőművek év végi leállításával, különös tekintettel a földgáz, mint erőművi üzemanyag akár minden eddiginél korlátosabb voltára.
Az Ukrajna megszállását követő hetekben Németország már végrehajtott egy stressztesztet. Annak eredménye alapján nem merült fel olyan új körülmény, amely miatt módosítani kellett volna a még működő három atomerőmű decemberi leállításának tervén. A tavaszi vizsgálat szerint az atomerőművek további működése nem lenne képes érdemben segíteni a hangsúllyal fűtési célú földgáz megtakarítását. Egyéb vizsgálatok eredményei alapján is az a vélemény alakult ki, hogy súlyos gázellátási válság esetén inkább a szenes, mintsem az atomerőműveknek lenne inkább stabilizáló hatása a villamosenergia-rendszer működésére.
Ám azóta nagyot fordult a világ,
jelentős energetikai vonzatokkal.
Például:
A béketárgyalások nemhogy eredményt nem hoztak, de meg is szakadtak. A háború elhúzódott, a vége még csak nem is látszik.
Az Északi Áramlat I. vezetéken történő gázszállítás volumene először 60, majd 30, végül 20%-ra csökkent.
Szélsőségesen meleg és aszályos nyár sújtotta a kontinens országait. A hőség, az aszály, a folyók alacsony vízszintje egyebek mellett számos erőmű működését is bekorlátozta.
A francia atomerőművi villamosenergia-termelést az időjáráson kívül a hűtőkörökben feltárt korrózió miatti kényszerű leállások is korlátozták (és jelenleg is korlátozzák).
Egyrészt a beszűkülő földgáz kínálat, másrészt az alternatív ellátási láncok és módozatok (pl. LNG) ára – és vele összefüggésben villamosenergia ára – extrém magasra emelkedett, az elmúlt napokban csúcsokat döntött. Az augusztus 22-ei 295 EUR/MWh-ás ár magasabb volt, mint a háború kitörése utáni ársokk alkalmával volt.
Kiütköztek az egyes tartományok eltérő energetikai lehetőségei és az ezekből fakadó feszültségek (hangsúllyal a földgázellátás hiányának különösen kitett Bajorországra).
Új fejlemény egyes szénerőművek újraindítása, vagy annak terve.
A fűtés lehetséges fennakadásaitól tartva az elektromos fűtőberendezések iránti kereslet ugrásszerűen megnövekedett, ezzel megugrott a télen várható villamosenergia igény.
Az EU tagországok közötti szolidaritási szerződések döntő többsége hiányzik, ezzel az energetikai vészhelyzetben elvárható kölcsönös kisegítések jórészt szabályozatlanok.
A német nagyipar szereplői egyre nyomatékosabb igényt formálnak az energiaellátás – és ezzel a termelés, a gazdaság működésének – fenntartására.
A téli energiahiány rémképének tükrében a társadalom – akár a klímacélok átmeneti hátérbe szorítása árán is – egyre nagyobb hajlandóságot mutat az energiabiztonság megerősítésére.
Az energetikai szakmai vitákhoz egyre inkább politikai indíttatású polémia is kapcsolódott. Ennek kezdeti fordulatairól korábban ebben a cikkben adtunk hírt. A polémia sarokpontja továbbra is a koalícióban meghatározó szerepet játszó Zöldeknek még a ’70-es évek atomellenes mozgalmaiból eredő merev atomenergia ellenessége. Miközben a Zöldek továbbra is elzárkóznak bárminemű üzemidő hosszabbítástól, addig a CDU/CSU akár több évvel (!) is meghosszabbítaná azt, további nukleáris üzemanyag beszerzésekkel. A legradikálisabb nézetet az FDP fogalmazta meg, amikor egyenesen a német energiastratégia módosítását javasolta úgy, hogy az ország hosszú távon is az energimix részének tekintse az atomenergiát.
Akár csak egyetlen atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása is min. az alábbi kérdéseket veti fel:
Az erőművek idei év végén lejárói engedélyei csak a német atomtörvény módosítása nyomán lennének meghosszabbíthatók.
Biztosítani kell a reaktorok, erőművek rendszeres időközönkénti ellenőrzöttségét. Ezek ütemezésekor az idei év végi leállással kalkuláltak, azaz az üzembentartás ellenőrzöttségi előfeltétele nem teljesülne.
Szükség szerint friss nukleáris üzemanyagot kellhet beszerezni.
Vizsgálandó az üzemidő hosszabbítás gazdaságossága.
A kérdések jobbára kormányzati,
törvényhozói hatáskörben rendezhetők,
feltéve, ha meglesz
az erre irányuló politikai szándék.
A stresszteszt várható eredményéről kiszivárgó hírek jelenleg azt jelzik, hogy valószínűtlen mindhárom atomerőmű további, ún. „nyújtott üzemben” tartása, de legalább egy erőmű üzemideje korlátozott időtaramban meghosszabbításra kerülhet. Ez vélhetően a bajor Isar 2 lenne, tekintettel Bajorország jelentős energetikai – különösen földgáz – kitettségére, amelyet szakértők a tartományi szélerőművi termelő kapacitások elégtelen voltára vezetnek vissza.
A „nyújtott üzem” alig jelentene többlet villamosenergiát, mivel a meglévő nukleáris üzemanyag „kíméletesebb” felhasználásával biztosítaná a további üzemet. Kétségtelen, hogy e módszerrel a várhatóan legnehezebb téli hónapokban a három atomerőmű továbbra is a német erőműpark részét képezné, ám véleményes, hogy ez mennyiben segítene egy esetleges földgáz-vészhelyzet kezelésében.
Az atomerőművek üzemeltetői a legkevésbé sem lelkesek az üzemidő hosszabbítás kapcsán. Álláspontjuk szerint amennyiben hosszabbításról születne döntés, annak 3+ év időtartamúnak kell lennie, hogy megtérülhessenek a hosszabbítás kapcsán felmerülő költségeik.
Az előzmények tükrében borítékolható, hogy
a stressztesztnek nincs jó kimenetele.
A stresszteszt eredménye bizonyosan
új feszültségek forrása lesz.
Végül felmerülhet a kérdés: az idei téli villamosenergia-ellátás kapcsán indokolt-e Magyarországon is stressztesztet végezni?
Az atomerőmű kapcsán nem. A Paksi Atomerőmű még min. 10 évig a magyar villamosenergia-termelés stabil pillére.
A kockázatot Magyarország jelentős
(30% körüli) villamosenergia-import
kitettsége jelenti.
Ez eddig is kockázat volt, ám kezelhető, hiszen bőséggel és elfogadható áron volt külföldről megvásárolható villamosenergia. Ám az árrobbanás a kínálat drasztikus beszűkülését jelzi. Szélsőséges esetben ez azt jelentheti, hogy Magyarország villamosenergia ellátásbiztonsága vagy csak extrém magas költséggel, vagy még úgy sem lenne garantálható. Természetesen léteznek fogyasztói korlátozási tervek, ám ezek aktualizálása most különösen aktuális.
Évtizedek óta nem volt akkora esélye annak, hogy a korlátozási terveket alkalmazni is kellhessen…
Források:
Explainer: Could Germany keep its nuclear plants running? | Reuters
Q&A: Why is Germany phasing out nuclear power and why now? | Clean Energy Wire
