Az orosz földgáz-fenyegetés és a közelgő tél árnyékában a kereslet és a kínálat között – különösen az orosz földgáz szállítások esetleges teljes leállása nyomán – előálló szakadék áthidalásához a földgáztárolók legalább 80%-os feltöltése mellett az EU tagországoknak gázfogyasztásukat is csökkenteniük kell. Esetleges energetikai vészhelyzet esetén a védett fogyasztók ellátását a tagországok közötti kétoldalú szolidaritási megállapodások garantálhatják. A jelen helyzetben különösen fontos tudni, hogy várhatóan mely országok lehetnek támogató ill. támogatott státuszban, továbbá hol tart a kétoldalú szolidaritási megállapodások megkötése.
A CyberThreats.Report több posztban is foglalkozott az európai energiakrízis különféle aspektusaival, azon belül az egyes országok földgáztárolóinak töltöttségi szintjeivel, ezek jelentőségével az idei tél „túlélhetősége” szempontjából.
E korábbi poszt egyik konklúziója az EB energetikai szolidaritásra vonatkozó felhívásának fontossága. A tagországok közötti szolidaritás intézménye alapesetben akkor lép működésbe, ha valamelyik tagország olyan energetikai krízishelyzetbe kerül, amelyet a rendelkezésére álló összes saját eszköz kimerítése után kizárólag külső segítséggel lehetséges kezelni. A szolidaritás jegyében egy vagy több tagország ilyenkor a bajba került ország segítségére siet. A kisegítés kétoldalú megállapodások keretei között zajlik.
A jelenlegi helyzet annyiban unikális, hogy az orosz földgáz-szállítások esetleges további csökkenése – szélső esetben teljes leállása – egyetlen helyett a tagországok döntő többségét érintheti. Azaz a létrehozandó kétoldalú megállapodások rendszerének nagyszámú tagország kiterjedt, kölcsönös energetikai kisegítésének keretét kell(ene) meghatároznia.
A földgáztárolók töltöttségi adatai, továbbá az azokból képzett különféle mutatók azt jelzik, hogy a jelzett szélsőséges esetben a betárolt földgáz – ill. az általa megtestesülő energia – mennyiségek nagyon eltérő időtartamokig biztosíthatnák a „túlélést” az egyes tagországok számára.
Egy ilyen energetikai krízishelyzetben az EU-nak, mint érdek- és értékközösségnek az lehet az elemi érdeke, hogy kölcsönös kisegítések kiterjedt rendszerével uniós szinten optimalizálják a „túlélést” biztosító tárolt földgáz (ill. energia) készleteket.
Az egyik poszt arra tett kísérletet, hogy számszerűsítse az egyes országok mindenkori aktuális gáztároló töltöttsége mellett egy esetleges teljes orosz földgázszállítási leállás esetén a készletek által fedezhető napok számát. Ezek az időtartamok a néhány naptól 1 évet is meghaladó sávban szórnak, tehát két nagyságrendnyi (!) eltérést mutatnak.
Ezek az eltérések önmagukban is a kölcsönös, szolidaritás-alapú kisegítés lehetőségét és szükségességét vetik fel.
Az alábbi grafikon az egyes tagországok rendelkezésére álló betárolt, 1 főre eső energiamennyiségek százalékos mértékeit mutatja be vizsgált országok készleteinek átlagos energiamennyiségéhez képest. A pozitív számértékek az adott országok átlag felett készletezett energia mennyiségének mértékét – azaz ezzel az adott országok más országok kisegítésére való várható képességét – mutatják. A negatív számértékek esetében az adott országok várhatóan a számértéktől függő mértékű energia kisegítésre fognak rászorulni.
A százalékos értékek egyfajta „szolidaritási potenciálként” értelmezhetők mind a szolidaritás-alapú kisegítés nyújtására képes, mind az azt várhatóan igénylő tagországok jellemzésére.
Megjegyzések:
Ciprus, Finnország, Észtország, Görögország, Litvánia, Luxemburg, Málta és Szlovénia nem szerepel a grafikonon (mivel esetükben a GIE (Gas Infrastructure Europe) nem rendelkezik gáztároló töltöttségei adatokkal).
Írország, Málta és Ciprus sem szerepel (gázhálózathoz nem kapcsolódó szigetországként), továbbá szolidaritási kötelezettségük sincs.
A tengerparti országok (kék színnel jelölve) nem számszerűsíthető többlet „szolidaritási potenciállal” rendelkeznek azzal, hogy van LNG-termináljuk, avagy szándékoznak ill. alkalmasak LNG-terminál létesítésére. Ez megadja számukra azt a többlet potenciált, hogy kisegíthessék a tengeri kapcsolattal nem rendelkező EU-tagországokat.
A grafikonból levonható meglepő következtetés, hogy az EU egyes kisebb – ill. kisebb gazdaságú – tagországainak 1-1 polgárára fajlagosan nagyobb betárolva energiamennyiség jut, azaz ezen országok az átlagnál akár lényesen hosszabb ideig is képesek a tárolóikból kielégíteni földgáz igényüket. A sokirányú kölcsönös szolidaritás esetén éppen ezek az országok lehetnek képesek olyan fejlett gazdaságú – ám a tárolt energia szempontjából segítségre szoruló – országok fajlagosan kisebb tárolt energiamennyiséggel rendelkező polgárainak kisegítésére, mint Franciaország, Németország, Olaszország.
De ez így egy politikailag igen nehéz helyzet.
A jelenlegi energiaválságért, az orosz – hangsúllyal földgáz – függésért egyes országok Németországot hibáztatják. Így nem lenne ellenükre Németország némi „csuklóztatása”.
Németország talán „érzi” is a felelősségét. De a súlyosságát mindenképp. Erre utalnak az egyre radikálisabb takarékossági intézkedések.
A Szövetségi Hálózati Ügynökség vezetője a gázhiány megelőzésére a lakossági körben is elkerülhetetlennek tartja a gázfogyasztás csökkentését, legalább 20 %-os (!) mértékben. Ennek elérésére nem zárja ki az ellátási korlátozás lehetőségét, a maximális hőmérséklet és a fűthető helyiségek jellegének, számának előírását. Tehát új elem, hogy
az eddigi „mantrától” eltérően
bizony a lakossági ellátás is
kemény korlátozások alá eshet!
És még mindezzel együtt is Németországnak további 10-15 GWh energiájú gáz importra lehet szüksége. A megszorítások nemcsak az idei, hanem a jövő télre is vonatkoznak. A Szövetségi Hálózati Ügynökség vezetője nem zárja ki a még üzemelő három atomerőmű üzemidőhosszabbítását. Nyilvánvalóan nem könnyíti a helyzetet, hogy a francia atomerőművek különféle okú leállásai miatt a korábbi stabil import helyett most Németországnak kell villamosenergiát exportálnia Franciaországnak.
Azonban belátható, hogy a készletből legelőbb kifogyó tagországokban kialakuló
vészhelyzet akár tömeges demonstrációkat, erőszakos cselekményeket is kiválthat,
annak messze ható összes negatív gazdasági és társadalmi hatásával.
Bármely országban kialakuló ilyen helyzet súlyos kockázatot jelentene és nagy terheket róna a többi – de mindenekelőtt a szomszédos – tagországokra.
Ilyen szélsőséges helyzetet előzhet meg az energetikai szolidaritás, a kölcsönös kisegítés.
A szolidaritás, a kiegyenlítés persze a gyakorlatban csak akkor működik, ha ezt kétoldali szolidaritási megállapodások rendszere alátámasztja.
Ezeket a megállapodásokat a gázellátás biztonságáról szóló EU-rendelet írja elő. E megállapodásoknak elvileg jelenleg is létezniük kellene, ám a 15%-os gázfogyasztáscsökkentésre felhívó július 20-ai EB-felhíváshoz kapcsolódó Q&A anyag mást sugall:
„Vészhelyzetben a hatékony és gyors szolidaritást nagyban megkönnyítené, ha a gázellátás biztonságáról szóló rendelet által előírt kétoldalú szolidaritási megállapodások hatályban lennének.”
„Azoknak a tagállamoknak, amelyek még nem tették meg, a lehető leggyorsabban be kell fejezniük a szükséges szolidaritási megállapodások előkészítését.”
Pedig ezeknek a megállapodásoknak kellene biztosítaniuk a szomszédos országok jogilag védett fogyasztóinak – hangsúllyal a lakosságnak – válsághelyzeti gázellátását, valamint meghatározniuk ennek műszaki, jogi és pénzügyi feltételeit.
Az EB eredeti javaslata szerint vészhelyzet esetén a gázfogyasztás kötelező csökkentésére vonatkozó riasztást maga az EB adhatta volna ki. Az energetikai miniszterek által végül elfogadott rend szerint – az EB remélt új jogkörét nyesegetve – riasztást alapesetben az ET adhat ki. Az EB csak abban az esetben, ha előzőleg legalább öt tagállam már már nemzeti szinten maga is vészhelyzetet hirdetett.
Az EB pesszimista megnyilvánulása, valamint az esetleg mégis élő szolidaritási megállapodások elérhető listájának hiánya kapcsán talán nem túlzó az a feltételezés, hogy ilyen megállapodások nem, vagy csak elenyésző számban léteznek.
A tavaly Q3-ban indult, aztán Q4-ben „bedurvult”, végül az Ukrajna lerohanása nyomán végképp kirobbant energiakrízis közepette, ha lassan is, de megindult a szolidaritási megállapodások előkészítése ill. aláírása. A megállapodások jelenlegi státuszát az ábra mutatja. A zöld alakzatok a már megkötött, míg a sárgák az előkészületben lévő, publikus megállapodásokat mutatják.
A helyzet nem túl bíztató.
A balti országok megcsinálták a „házi feladatot”, de egyébként mintha csak főleg Németország szorgoskodna. Feltűnő főleg Franciaország passzivitása. Ez azért is érdekes, mert ha csekély mértékben is, de a jelen töltöttségi állapot szerint Franciaország már a negatív „szolidaritási potenciálú” – azaz esetleg kisegítésre szoruló – országok közé tartozik.
Passzivitása annak tükrében különösen meglepő, hogy a francia energiaügyi miniszter közlése szerint számítanak a szolidaritásra, a különféle okú atomerőművi termeléskiesésekre tekintettel a különösen a villamosenergia-ellátás területén. Egyben jelezte, hogy az LNG tekintetében viszont készek Németország támogatására.
Franciaország mellett Spanyolország passzivitása is feltűnő, hiszen logikusan Olaszországgal előnyös lehetne egy szolidaritási megállapodás.
Bár Svédország és Finnország „földgázmentes” megoldásra törekszik, ám ezzel együtt szembetűnő, hogy szolidaritási megállapodás létrehozására irányuló előkészületeiknek még csak jelei sem láthatók. Miközben Svédország alig, addig Finnország erősebben függ az orosz földgázimporttól.
A publikus információk alapján
Magyarország jelenleg egyetlen szomszédjával sem készít elő szolidaritási megállapodást.
Éppen ezért meglepő, hogy a nem szomszédos Olaszországgal viszont zajlik az előkészületi munka.
Végül az európai földgázszintér egyik érdekes helyszíne éppen a háború tépte Ukrajna. Kevésbé köztudott, de éppen Ukrajna rendelkezik a világ 3. legnagyobb földalatti gáztároló kapacitásával.
Az ENTSO-E villamosenergia-rendszerhez történt ukrán sürgősségi kapcsolódás példája gondolatokat indíthat egy hasonló kapcsolatnak az ENTSO-G földgáz-rendszerrel való létrehozásáról, az ebből fakadható kölcsönös előnyöknek a kihasználhatóságáról, továbbá a jelenleg nem túl acélos európai szolidaritási rendszer ilyen módon történhető erősítéséről.
Források:
Save gas for a safe winter (europa.eu)
EU ”Save Gas for a Safe Winter” Plan (europa.eu)
Analysis: EU gas solidarity complicated by lack of fuel sharing deals | Reuters
EU member countries boost gas solidarity deals (vovworld.vn)
EU solidarity over Russian gas faces winter test (irishexaminer.com)
HVG, 2022. július 28., 30. szám
