Ukrajna energia-helyzete ellentámadás közben és tél előtt

Ukrajna számára minden eddiginél nagyobb kihívás a tél átvészelésére való felkészülés. Az ország energiaforrásokban gazdag részének megszállása, az energiakrízis, a kritikus infrastruktúrákat érő rakétatámadások, a súlyosan visszaesett gazdaság – ezek külön-külön is nagy kihívást jelentenek. Vajon az elmúlt napok minden várakozáson felül sikeres ellentámadása változtathat-e ezen a képen?

Az elmúlt napok ukrán ellentámadásának sajátos aspektusa az energia-erőforrásokhoz való hozzáférés kérdése.

A megszállt területek kiterjedése az Institute for the Study of War (ISW) utolsó térképe szerint (szeptember 12-ei állapot):

Sem a romokban heverő ukrán gazdaság, sem a közelgő tél szó szerinti túlélhetősége szempontjából nem mellékes kérdés, hogy a lelőhelyek és az infrastruktúra milyen állapotban van a harcok nyomán. Ezekről kevés információ érhető el.

Ám az elmúlt hónapokban több jele is volt annak, hogy Oroszország előszeretettel „vette igénybe” – valójában kiszállította az országból – az ukrán erőforrásokat (pl. a búzát). Ugyanakkor ez azzal is bíztat, hogy Oroszországnak is érdekében állt – és áll – eme erőforrások épségben hagyása. A váratlan ukrán ellentámadás miatti rendezetlen visszavonulás során pedig talán nem maradt elég idő arra, hogy az orosz erők elkezdhessék szisztematikusan rombolni a bányákat, kutakat. Ez viszont esélyt ad arra, hogy az ukrán fennhatóság alá visszakerülő területeken ismét megindulhasson, avagy folytatódhasson a termelés.

Az alábbiakban áttekintjük az offenzívának energia-szempontból fontos néhány aspektusát.

I. Fosszilis energiaforrások

Ukrajna olaj, földgáz és szén lelőhelyeit az alábbi ábra mutatja:

Az ellentámadás további földgázkészleteket tesz elérhetővé, míg a szénkészletek elérésében eddig nem hozott érdemi változást.

II. Erőművek

Az ukrán gazdaság működésének (is) alapvető feltétele a (háborús körülményekhez képest) zavartalan villamosenergia-ellátás.

A villamosenergia-termelés forrásonkénti összetételét a táblázat mutatja.

Fontos tudni, hogy

a termelés több, mint felét előállító
Zaporizzsja, Donetsk és Mykolaiv
régiók mindegyike megszállással,
harcokkal érintett terület!

A gazdaság visszaesése és a tömeges el/kivándorlás miatt a villamosenergia-fogyasztás visszaesése mindeddig erőművi termelési túlkínálatot okozott. Ám a jelen helyzetben aggasztók a téli kilátások.

Ennek egyik oka a zaporizzsjai atomerőmű, a másik pedig a vuhlehirski hőerőmű jelenlegi helyzete.

Az ukrán atomerőműveket tekintve az látszik, hogy az offenzíva által érintett területeken – szerencsére! – nincs atomerőmű, így az előrenyomulás nem hoz változást a nukleáris alapú energiatermelésben.

Az offenzívának annál inkább lehet hatása a hő-, azaz „szenes” erőművek elérésére és termelésére. A jelenlegi harcok három hőerőművet érintenek.

A harkivi erőmű súlyos rakétacsapásokat kapott.

A támadás következményei a harkivi erőmű alállomásán:

Az erőmű kulcsfontosságú a város ill. a térség hő- és villamosenergia-ellátása szempontjából, ám a támadás képei alapján erősen kérdéses, hogy mikorra és milyen mértékben sikerül helyreállítani a működőképességét.

A slovjanski erőműtől némileg távolodott a front, ez tehát esélyt ad a téli működésére.

Energiatermelő kapacitása okán leginkább a vuhlehirski erőmű sorsa érdemel figyelmet. Jelen pillanatig nincs változás a „Hogyan lopjunk villamosenergia-rendszert?” c. cikksorozatunk legutóbbi részében jelzett állapothoz képest, azaz az erőmű még orosz fennhatóság alatt áll, azonban az energia-kihozatala szempontjából kulcsfontosságú donbaszkai alállomást továbbra is az ukránok ellenőrzik. A jelen helyzetben az erőmű csökkentett termeléssel üzemel.

A vuhlehirski erőmű 3.600 MW-nyi teljesítménnyel képes termelni. Ez csaknem kétszerese a paksi atomerőmű kapacitásának. A termelését beszüntetett, összes reaktorát „hideg” állapotba helyezett zaporizzsjai atomerőműre tekintettel ezen a télen különösen fontos lenne a vuhlehirski erőmű maximális kapacitással történő termelése. Nem lenne meglepő, ha az ukrán ellentámadás a közeljövőben ezt a térséget is érintené, kifejezetten az erőmű visszaszerzése céljából. Ugyanakkor nagyon nem jó előjel az oroszok reagálása a harkiv térségéből való kiszorulásra, azaz a többszöri, súlyos rakétacsapás a harkivi erőműre és a csatlakozó alállomásokra.

Az ukrán külügyi- és energia-diplomácia visszatérő toposza az Ukrajna által az EU felé exportálandó villamosenergia. Az export leginkább a rivnei (2.835 MW) és hmelnickiji (2.000 MW) atomerőművek termelésére támaszkodhat. Ezeket a háború eddig megkímélte, teljes kapacitással képesek működni. Nagyobb kockázatok közepette, de ugyancsak lényegében zavartalanul működik a dél-ukrajnai atomerőmű (3.000 MW). Ugyanakkor Ukrajna energiamérlegében kemény hiányt jelent a teljesen leállt zaporizzsjai atomerőmű a maga 6.000 MW teljesítményével. Kérdés, hogy a 4.800 MW-os vuhleriski hőerőmű a harcok közepette mennyi és milyen rendszerességgel érkező szénhez jut. A bizonytalan szénszállítás közepette ez a termelő kapacitás sem tekinthető biztosnak.

Tehát atomerőművi szinten mindössze 2.800 MW-nyi kapacitás áll rendelkezésre. A vuhleriski hőerőmű termelő kapacitása is hiányzik a villamosenergia-rendszerből, annak dél-keleti hálózatrészéből. Igaz, közben kétségtelenül üzemben vannak olyan nagy kapacitások, mint pl. a burstini hőerőmű a maga 5.800 MW teljesítményével. Ezzel együtt is – mint említettük – az ukrán erőművek elhelyezkedéséből és teljesítményéből fakadóan az ország villamosenergia-termelésének több mint felét a zaporizsjai, donyecki és mikolajivi régió erőművei adják. Pont azok a területek, amelyeknek egy része megszállás alá került, vagy ahol harcok folynak ill. a megszállt területek közelében vannak. Termelési szempontból ez nem elhanyagolható kockázat.

Ugyan a jelenlegi hírek csak 100 MW-nyi nagyságrendű villamosenergia-exportól szólnak, ám a Lengyelország felé megfeszített erővel kibővítés alatt álló távvezetéken keresztül lengyel kérésre a szállítás növelése van tervben. A zaporizzsjai atomerőmű újraindulásáig és vuhlehirski hőerőmű – és a kapcsolódó kulcsfontosságú alállomás! – helyzetének stabilizálódásáig Ukrajna villamosenergia export törekvései ugyan dicséretesek, ám gyenge lábakon állnak.

III. Földgáztárolók

A tél túlélhetőségének további feltétele a földgáztárolók feltöltöttsége. Mint korábbi cikkünkben jeleztük, egyrészt nem egyértelmű az ukrán tárolókban lévő földgáz mennyisége, másrészt kérdés, hogy az ukrán gazdaság és infrastruktúra jelenlegi állapotában ez mire lesz elég. A készlet a nem teljesen konzisztens adatok alapján elégtelennek tűnik a télre.

Az alábbi ábra ugyan az aktuális töltöttségi viszonyokat nem mutatja, ám képet ad a tárolók elhelyezkedéséről.

Kedvező hír, hogy a megszállt ill. harcok által érintett területre mindössze három kisebb tároló esik. A Glibosvke és Verhunske tárolókkal nem lehet számolni. Viszont a Krasnopopivske tároló a harcok által érintett területen, vagy annak közelében van, így valószínűleg ezzel a kapacitással sem lehet számolni.

Összességében önmagában az ukrán kézen lévő tárolókapacitás elégégséges lehet, ám a fentebb írtak alapján nagy kérdés azok töltöttségi szintje.

IV. Finomítók

Mind a katonai, mind a polgári célú logisztika működésének kulcseleme az üzemanyagellátás. Oroszország a háború első heteitől kezdve az ország egész területén rakétacsapásokat mért az üzemanyagtárolókra, majd a finomítókra is.

Az alábbi ábra a július elejei állapotot mutatja:

Ukrajna hat finomítójából kettő a megszállt területekre került, így nem lehet velük számolni. Négy finomító – köztük a legnagyobb, a kremencsuki – súlyos rakétatámadást kapott. Két finomító pedig üzemen kívül volt. Kijelenthető, hogy Ukrajna saját finomítói kapacitás hiányában óriási importra szorul. A közelgő tél egyik legnagyobb fenyegetése az üzemanyaghiány lehet.

Ukrajna energia szempontból
roppant nehéz télnek néz elébe…