Július 6-án az Európai Parlament – nem függetlenül a 2021. nyarán kirobbant, majd Ukrajna orosz megszállásával szinte kezelhetetlenné vált energiaválságtól – elfogadta a nukleáris (és vele együtt a földgáz) energetikai beruházások klímabarátnak, azaz „zöldnek” cimkézését, az ehhez kapcsolódó finanszírozási könnyítéseket. Bár ez a döntés „csak” Európára vonatkozik, ám hatásai más kontinensek atomerőművi beruházásaira is kihathatnak. Például további lendületet kaphat a kisebb, moduláris atomreaktorok (small modular nuclear reactor: SMR) terjedése. Ez különösen alkalmas lehetőség lehet olyan kisebb entitások villamosenergia-ellátásának fejlesztéséhez is, mint amilyen pl. Szingapúr, Hong-Kong. Ugyanakkor a zaporozsjai atomerőműben történtek új fenyegetést is körvonalaznak.
A nukleáris (és földgáz) alapú energetikai beruházások klímabarátnak, azaz „zöldnek” címkézésére vonatkozó előterjesztés mélyen megosztotta az Európai Parlamentet: 328 képviselő támogatta, 278 ellenezte a javaslatot, 33 pedig tartózkodott. Jól jellemzi a helyzetet, hogy Luxemburg és Ausztria azonnal jelezte, hogy a döntést bíróságon támadja meg. A Greenpeace hasonló lépésre készül.
Az EP döntésének Európán kívül ható következményei is lehetnek.
Világszerte egyre több kormány kénytelen szembenézni a klímaváltozás országát érő (vagy érhető) hatásaival, az energetikában zajló paradigmaváltással (ennek kapcsán a megújuló alapú energiatermelési módok rohamos térnyerésével), aktuális fejleményként az Ukrajna orosz megszállásával kicsúcsosodó újabb energetikai világválság gazdaságot romboló következményeivel.
A háború Európában olyan helyzetet teremtett, hogy a globális felmelegedés ellen hosszabb távon, évtizedes nagyságrendben megvalósítani tervezett fosszilis, mindenekelőtt földgáz, energiahányad csökkentést az EU szankciós eszközként – bár saját döntés alapján, de kényszerpályán mozogva – gyakorlatilag „azonnal” végre kényszerül hajtani.
A következmények beláthatatlanok. Miközben az EU tagországok egyre komolyabb takarékossági lépéseket tesznek, aközben a kieső energia rapid pótlási lehetőségeit kutatják. Ilyenek lehetnek az amerikai LNG-források, avagy akár egyes már leállított szénerőművek kényszerű újraindítása is.
A jelenlegi hektikusan változó helyzet meghatározó energetikai tanulsága mind az energetikai függés minimalizálásának, mind pedig egy energetikai krízishelyzetben is stabil ellátást biztosító villamosenergiatermelő kapacitásnak a szükségessége.
Ez utóbbinak lehet alkalmas eszköze a nukleáris alapú energiatermelés, amely éppen napjainkban kap az utoljára az 1970-es évek olajválságai idején előfordulthoz mérhető új esélyt. A jelenlegi energiaválság esetleg tartósan magasan maradó árai a sok szempontból „megbízhatóbb” nukleáris alapú energiatermelés irányába fordíthatják a döntéshozókat.
Különösen igaz lehet ez Ázsiára,
ahol a következő években
a globális energiaigény-növekmény
mintegy 80%-a fog jelentkezni,
az európai és amerikai gazdasági teljesítmény várható visszaesése miatt.
Ázsiában azért is nagy a nukleáris-alapú villamosenergia-termelés fejlődési potenciálja, mert messze ott a legkisebb az atomerőművi penetráció.
Forrás: Ranked: Nuclear Power Production, by Country (visualcapitalist.com)
A 2020. évi állapot szerint Észak-Amerikában 7.976, Európában 3.958, míg Ázsiában mindössze 417 kWh atomerőműben megtermelt villamosenergia esett 1 főre, 1 év alatt. Tehát Ázsiában bőven van fejlődési potenciálja az atomerőműveknek.
Bármennyire is dinamikusan fejlődik világszerte a megújuló alapú villamosenergia-termelés, a nagy tömegű, átviteli hálózati szintű és léptékű, gazdaságos villamosenergia-tárolás „Szent Gráljának” megtalálásig, de főleg gyakorlati alkalmazhatóságáig,
az éjszakai és/vagy szélmentes és/vagy
téli időszakokban is garantált
villamosenergia-ellátás
nem nélkülözhet stabil, megbízható villamosenergia-termelő kapacitásokat.
Hosszú (több évtizedes) élettartamukkal, magas rendelkezésre állásukkal, hosszú (több éves) nukleáris üzemanyag beszerzési ciklusukkal az atomerőművek pont ilyenek.
A COVID járvány, majd Ukrajna megszállása is élesen felvetette az ellátási láncok sérülékenységét. Az atomerőművek esetében ez különösen a nukleáris üzemanyag ellátásban jelenthet kockázatot. Ugyanakkor az atomerőművek nagy előnye, hogy a nukleáris üzemanyag cseréjének ciklusideje akár több év is lehet, így gondos készletezés mellett egy esetleges ellátási lánc probléma is csak jóval hosszabb idő után éreztetheti hatását. Ugyancsak növeli az ellátási biztonságot a több beszerzési forrás lehetősége.
Forrás: Uranium Enrichment | Enrichment of uranium - World Nuclear Association (world-nuclear.org)
Lehet mondani, hogy a nukleáris üzemanyag beszerzése ugyanolyan függő helyzetet eredményezhet, mint ahogyan az orosz földgáz kapcsán Európa esetében jött létre ez. Kétségtelen, nem lenne példa nélküli eset, hiszen a hajdani Szovjetunió, majd Oroszország gondosan ügyelt arra, hogy atomreaktoraikba csak egyedi kialakítású, orosz nukleáris üzemanyag kazetták legyenek betölthetők. Ukrajna megszállása, a csernobili, majd a zaporozsjai atomerőműben történt példátlan esetek, a nukleáris biztonság alapelveinek sorozatos orosz megsértése is lökést adhatott az orosz nukleáris üzemanyagtól való függés megszüntetésének irányába. A Roszatommal fennálló szállítási szerződés felmondása után az ukrán Energoatom részére a Westinghouse fog gyártani és szállítani az orosz reaktorokba betölthető nukleáris üzemanyag kazettákat.
A hosszú, stabil működés ígérete, a klímabarátként, „zöldként” bemutatható technológia, az üzemanyag ellátási lánc rezilienciája önmagában is a nukleáris alapú villamosenergiatermelés mellett szól. És így
további lendületet kaphat az SMR-technológia (SMR: small modular nuclear reactor) „beérése”, fokozatos terjedése is.
Ez a technológia a maga néhány száz megawattos blokkonkénti teljesítményével „csábító” alternatíva a hatalmas, 1000 MW-ot is meghaladó blokkonkénti teljesítményhez képest. A „hagyományos”, „nagy” atomerőművek brutális költségnövekményei és sok éves határidő túllépései is a kisebb, jobban kézben tartható erőművek irányába billenthetik a mérleget.
A kisebb beruházási igény, a rugalmasabb üzemviteli lehőség, a kisebb rendszerszintű tartalékolási kényszer mind-mind komoly érvek az SMR-ek elterjedése mellett.
Ezek az előnyök különösen megfontolandók lehetnek olyan kisebb entitásoknak,
mint pl. Szingapúr, Hong-Kong.
Ám Ukrajna megszállása valamennyi atomerőművet – így a kisebb, SMR-technológiájúakat is – érintő új fenyegetésre hívta fel a figyelmet.
A nukleáris technológia mintegy 80 éves történelmében most először fordult elő, hogy egy működő atomerőmű nemhogy katonai célponttá, hanem felvonulási területté, laktanyává, erődítéssé váljon. Márpedig a zaporozsjai atomerőműben ezekben a napokban éppen ez a helyzet. Az alábbi drónvideó a zaporozsjai atomerőművet érintő orosz katonai mozgásokat mutatja:
A zaporozsjai történések új helyzetet teremtenek és roppant veszélyes új fenyegetést alapoznak meg. Konkrétan azt, hogy a történtekkel igazoltan egy atomerőmű meglehetősen reziliens még egy katonai támadással szemben is. Ez a benyomás csökkentheti az atomerőművek körüli eddigi – ne tagadjuk: visszatartó erejű – misztikumot.
A jövőben sajnos nagyobb lehet annak esélye, hogy
valamely csoport fegyveresen próbál meg atomerőművet a hatalmába keríteni, ezzel pedig nukleáris zsarolási lehetőséget szerezni.
E fenyegetést felismerve valamennyi jelenlegi atomerőmű üzemeltetőjének sürgős feladata a jelenlegi fizikai védelmi eszközök, rendszerek és eljárások felülvizsgálata és szükség szerinti megerősítése.
Megjegyzendő, hogy a zaporozsjai atomerőmű vezetése a háború elején jól mérhette fel az akkor még csak körvonalazódó veszélyt, amikor a közeledő orosz csapatok hírére fegyvereket kért az erőmű védelmére. Annak idején ez nukleáris szakmai berkekben meghökkenést, rosszallást váltott ki. Ma pedig? Mi se lenne természetesebb. Így változott meg néhány hónap alatt a világ…
Értelemszerűen új atomerőművek tervezésében, kivitelezésében, üzemeltetésében már az erősebb védelmi megoldásokat kell alkalmazni.
A sorolt számos előny mellett a fenti fenyegetés sajnos az SMR-technológiájúakat ugyanúgy érinti, mint a „hagyományos” atomerőműveket. Zsarolási célra az SMR-ek éppen úgy „megfelelnek”, mint a „nagyok”.
Ez rossz hír az SMR beruházóknak,
mert SMR esetén is éppen olyan szofisztikált védelmi rendszert kell kiépíteni
(annak összes költségével együtt), mint egy jóval nagyobb, „hagyományos” erőmű esetén.
Ugyanakkor az új fenyegetés ellenére sem lehet nem építeni új erőműveket, hiszen az IEA elemzése szerint 2050-re a globális nukleáris kapacitásnak a kétszeresére – a jelenlegi 413 GW-ról 2050-re 812 GW-ra – kell nőnie ahhoz, hogy az akkor már tömegesen elterjedt elektromos járműveket tölteni lehessen, avagy a nehézipar károsanyag kibocsátásának csökkentése érdekében nem fosszilis tüzelőanyagokat (például hidrogént és ammóniát) lehessen nagy tömegben előállítani. Új atomerőművek jellemzően Ázsiában fognak épülni, hangsúllyal Kínában, Indiában ill. vonzáskörzetükben.
Ha nem lett volna eddig is elég kaotikus az energetikai és biztonsági helyzet a világban, akkor a zaporozsjai atomerőműben történtek bizony „sikerrel” tudtak tovább rontani rajta…
Innen szép nyerni…
Források:
Analysis: Global energy crisis drives rethink of nuclear power projects | Reuters
Key findings – Southeast Asia Energy Outlook 2022 – Analysis - IEA
EU parliament backs labelling gas and nuclear investments as green | Reuters
