Skip to content

Dr. Grabner Péter: Az energiaválság és a politika néhány összefüggése

Table of Contents

Az európai energiapiacok olyan viharban vannak, amelyben még soha nem voltak. Árcsúcs árcsúcsot követ. A helyzet sem lesz egyszerűbb, akár fogyasztói korlátozások is jöhetnek. Európa a második világháború óta a legsúlyosabb válságát éli át. A politikusok intenzíven keresik a megoldás kulcsát. Ám nincs egyszerű és egyetlen nagy döntéssel kecsegtető megoldás. Az árak tartósan magasak lesznek, de vendégszerzőnk, Dr. Grabner Péter (a Magyar Energetika és Közmű-szabályozási Hivatal korábbi elnökhelyettese) biztos abban, hogy a piacgazdaságnál jobb rendszert még nem sikerült kitalálni. Így nem is érdemes kidobni a nyitott energiapiacokat.

1.  Politikai küzdelem a pillanat uralására

Az európai villamos energia és földgáz árak növekvő volatilitással egyre feljebb kúsznak és ennek megfelelően a 70-es évek olajválságait is felülmúló energiaválság van kibontakozóban. Az EU tagállamokban a politikai döntéshozók egyre idegesebbek, hiszen valójában most derül ki, hogy az elmúlt évek sokszor nem konzisztens döntései, a népszerűség minden határon túli hajszolása és a második világháború óta szemérmesen elhallgatott biztonságpolitikai problémák sokasága egyszerre kerül elő. Ráadásul mindezek a problémák olyan veszélyes és kusza helyzetet eredményeznek, amelynek a kezeléséhez leginkább megfontoltságra, előrelátásra, valamint a rövidtávú ügykezelésen túlmutató megközelítésekre lenne szükség, amely azonban a modern politikai döntéshozatalból jelentős mértékben kikopott.

Az elmúlt hetekben több uniós tagállam vezetője ismét sürgős fellépésre szólított fel az energiaárak megfékezése érdekében, köztük Alexander De Croo belga miniszterelnök, aki azzal fenyegetőzött, hogy az EU beavatkozásának elmaradása esetén egyedül fog cselekedni. Karl Nehammer osztrák kancellár szerint az uniós megoldás a legjobb módja annak, hogy

végre véget vessünk az energiapiacokon zajló őrületnek”.

Ezzel összhangban az EU soros elnökségét hat hónapig betöltő Cseh Köztársaság szeptember 9-re összehívta az uniós energiaügyi miniszterek rendkívüli ülését, hogy megvizsgálják az árkorlátozás és a piaci beavatkozás kérdését.

Robert Habeck német gazdasági miniszter is támogatta az árplafon bevezetését, és az energiapiacok hosszabb távú reformjáról is beszélt, hogy az árakat többé ne aszerint határozzák meg, hogy melyik energiafajta – jelenleg a gáz – a legdrágább. Habeck, azt is nyilatkozta, hogy a berlini kormány keményen dolgozik

„egy új piaci modell megtalálásán”,

hiszen

működő piacokra van szükségünk, ugyanakkor megfelelő szabályokat kell alkotnunk, hogy ne lehessen visszaélni a piaci pozíciókkal”.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is többször megszólalt már az ügyben. Például augusztus 30-án a dániai balti-tengeri csúcstalálkozón azt mondta, hogy

Az energiaárak rekordot rekord után döntenek. A háztartásokra és a vállalatokra gyakorolt következmények nem fenntarthatóak”.

Ebbe a sorba illeszthető az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek azon nyilatkozata is, amelyben sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat a megugró energiaárak megállítására. Úgy érvelt, hogy az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy ne teljesítse az állampolgárok és a vállalkozások elvárásait.

Ebben a jelentős dinamikájú folyamatban azonban érdemes azt is átgondolni, hogy a sokadik energiacsomag után és a legutolsó implementálása közben érdemes-e hirtelen felindultságból felforgatni egy olyan európai energiapiaci struktúrát, amely közel húsz éve több-kevesebb sikerrel működik és eddig biztosította a biztonságos villamosenergia-ellátást.

Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi működési modellt számos érdekcsoport kitartóan támadja nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában is. Az infokommunikációs eszközök fejlődése, a megújuló energiaforrások intenzív és egyre kisebb egységteljesítményben is versenyképes megjelenése, a korszerű teljesítményelektronikai rendszerek, a villamosenergia-tárolók és a különböző energetikai szektorok közötti kapcsolódási lehetőségek teljesen átalakítják a hagyományos villamosenergia-rendszereket. Ez kétségtelenül nagy kihívás. Ezért van az, hogy amennyiben a hálózati engedélyesek képviselőivel beszélünk, akkor már eddig is az összeomlás szélén volt a villamosenergia-rendszer. A gázlobbi gázerőműveket építene. Az atomlobbi még több atomerőművet szeretne. A hálózati engedélyesek a hálózati beruházásokban látják a jövőt. A sok transzformátor és a még több távvezeték érdekében akár a korábban következetesen alkalmazott (n-1) elvet is kiterjesztve. A választók pártján álló politikusok pedig lehetőleg olyan rendszert szeretnének, ahol a pillanatnyi politikai érdekek mentén tetszőlegesen átszabhatók lennének a szabályok. Sőt a szabályok átszabásához nem is szükségesek bonyolult vizsgálatok és kiterjedt szabályozások, hiszen ezek tulajdonképpen manipulációk. Hódítanak az összeesküvés elméletek. Végül pedig ne felejtkezzünk el az orosz titkosszolgálatok folyamatosan megújuló befolyásolási műveleteiről sem, pedig az is lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem a felsorolást.

Mindezen törekvések ellenére figyelemreméltó az ACER 2022. áprilisi jelentése [3], amely megállapította, hogy

az EU nagykereskedelmi villamosenergia-piacai
normális körülmények között jól működnek,
és biztosítják a biztonságos villamosenergia-ellátást.
A kérdés csak az, hogy most normális helyzet van-e?

Azonnali beavatkozást igénylő strukturális probléma van, vagy a politikai döntéshozatal egy biztonságpolitikai oldalon jelentkező kihívásra próbál megoldást találni a cselekvés látszatának fenntartásával? A strukturális probléma ugyanis nem azonos egy vészhelyzeti megoldással. Még akkor sem, ha egyszerű a problémák ezen szintjeit összemosni.

2.  Verbális intervenció vagy érdemi javaslat?

A különböző nyilatkozatokból a lehetséges beavatkozásoknak két iránya rajzolódik ki. Az egyik irány valamilyen árplafon bevezetése lehet (nem világos, hogy mely piacokon), a másik ennél erősebb, hiszen a nyilatkozatok alapján előkerült, hogy a versenyzésen alapuló piaci árképzésnél használt határköltség alapú árazás (system-marginal-price, SMP) lecserélése kerüljön egy ajánlati ár alapú (pay-as-bid, PAB) árképzési rendszerre mondván, hogy egy ilyen rendszerben a termelők a termelési költségeiktől függő – a megújuló energiaforrások esetében a fosszilis tüzelőanyagoknál, így a gáznál is jóval alacsonyabb – ajánlatokat tesznek a villamosenergia-értékesítésre és ezáltal leválaszthatóvá válna a villamosenergia-piaci ár gáz árától.

Az Európai Bizottság egyelőre nem közölte, hogy a javasolt árplafon a fogyasztói árakra, az orosz gázra vagy az EU-ba irányuló összes gázimportra, vagy valami teljesen másra vonatkozna. Az mindenesetre látszik, hogy amióta Brüsszel bejelentette, hogy valószínűsíthető a beavatkozás (és Berlin megígérte, hogy hitelkerettel támogatja a fedezethiánnyal küzdő közműszolgáltatókat), az 1 éves német határidős villamosenergia-kontraktus ára a felére csökkent, amely elég nagy változás, hiszen a közelmúltban megélt több mint 1000 €/MWh nagyjából 500 €/MWh-ra esett. Persze az is lehet, hogy ez csak egy rövid ideig tartó illúzió marad.

2022. szeptember 2-án a Twitteren mindenesetre kiszivárgott egy bizottsági javaslat, amely három főbb pontból állt:

Az első komponens az EU „Gázmegtakarítás a téli ellátásbiztonságért” tervében [2] előirányzott kötelező gázkereslet-csökkentésen alapulna, és a villamos energia tekintetében is hasonló típusú keresletcsökkentés elérésére összpontosítana.
A második típusú beavatkozás árkorlátozást vezetne be a gázerőműveknél alacsonyabb termelési költséggel rendelkező inframarginális villamosenergia-termelő technológiákra, azzal a céllal, hogy e technológiák kereskedelmi megtérülése függetlenedjen a villamos energia marginális árától.
Az inframarginális árplafon pénzügyi forrásokat biztosítana a tagállamok számára a kiskereskedelmi árakkal kapcsolatos beavatkozások finanszírozásához. E tekintetben a csomag nagyfokú jogbiztonságot nyújtana a tagállamok azon törekvéseihez, hogy szabályozott tarifák révén megvédjenek bizonyos fogyasztói típusokat a magas villamosenergia-árak hatásaitól.

A fenti javaslatok valósághoz való viszonyáról semmit sem lehet tudni. Amennyiben ez valós javaslat, akkor szinte biztosnak tekinthető, hogy Magyarország ezt a javaslatot opponálni fogja, hiszen a jelenlegi kormányzati kommunikáció mellett nehezen lesz tartható, hogy a gáz mellett a villannyal is takarékoskodni kell. Ennél is izgalmasabb a második pont, hiszen ki lehet inframarginális termelő? A Paksi Atomerőmű, a Mátrai Erőmű és minden megújuló tartozhat ebbe a kategóriába. A megújulók többletjövedelme azonban részlegesen már elvonásra került a központi költségvetés hiányának a pótlására kivetett extraprofitadóval. Ami megújulókból fennmaradt az kevés, a maradék erőművek meghatározó többsége pedig az MVM csoporthoz tartozik. Következésképpen a villamosenergia-piaci problémát az MVM-nek jórészt magának kellene megoldania. A jelenlegi piaci szerkezetben az MVM gázár kitettsége és a meglehetősen koncentrált kiegyenlítő piac mellett ez nem tűnik egyszerű feladványnak különösen úgy, hogy a rezsicsökkentés intézménye már eddig is jelentős tehertételként nehezedett az MVM-re.

Az ügyben újabb fordulatot jelentett, hogy 2022. szeptember 2-án a G7 országcsoport pénzügyminiszterei egy közös nyilatkozatot adtak ki az egységes fellépésről. Ebben a nyilatkozatban ugyan az olajpiaci szankciókról van szó, de közösen elköteleződnek egy árplafonon alapuló rendszer mellett, amely segítségével korlátozni kívánják Oroszország bevételeit. Mindezek után 2022. szeptember 4-én hírügynökségi tudósítások alapján a cseh elnökség is előállt kiegészítő javaslatokkal, amelyek szerint:

Átmenetileg korlátoznák a villamosenergia-termeléshez felhasznált (felhasználható) földgáz árát, vagy árplafont vezetnének be az Oroszországból importált gázra;
Ideiglenesen kizárnák a gázalapú villamosenergia-termelőket az SMP árképzés során;
Sürgős, egész Európára kiterjedő hitelkeretet nyújtanának a nagyon magas pénzügyi biztosítéki kötelezettséggel szembesülő piaci szereplőknek;
A pénzügyi biztosítékok felső határát maximálnák, illetve egy automatikus limit kiigazítási rendszert vezetnének be;
Az európai nem fizikai leszállítású piacokat ideiglenes felfüggesztenék.

Az utolsó három javaslat elemzése meghaladja ezen publikáció terjedelmét, de a kiszivárgott javaslatok és az eddigi történések miatt érdemes némileg megvilágítani, mind az árplafon, mind pedig a határköltség alapú árazás részleteit is, hiszen az árszabályozás rejtelmeit valamennyire is ismerők számára meglehetősen disszonánsan csengenek ezek a változtatási javaslatok. Az árplafon esetében korlátozzuk az elemzésünket a villamosenergia-termeléshez köthető gáz árplafon esetére.

3.  Árplafon

Az árplafon ügyében számos alkalommal Portugáliára és Spanyolországra szokás hivatkozni, hiszen ez a két ország idén áprilisban politikai megállapodást kötött az Európai Bizottsággal, amelyben az erőművekben felhasznált földgáz árát felső korláthoz kötötték. Az alkunak azonban voltak előzményei. Először is az, hogy a villamosenergia-piacokon zajló áremelkedés nem az orosz-ukrán háborúval kezdődött, vagy legalábbis nem az orosz-ukrán háború nyílt fegyveres összetűzéseihez köthető. A folyamat már tavaly megkezdődött. Ennek megfelelően a spanyol kormány tagjai, Calviño és Ribera gazdasági és energiaügyi miniszterek 2021 szeptemberében egy úgynevezett nonpaper-ben szólítottak fel először szélesebb körű uniós piaci reformokra. A szerzők egyébként helyes helyzetleírással indítják a dolgozatukat. Úgy érvelnek, hogy a jelenlegi árszintek és áringadozások politikailag tarthatatlanok, amelyek veszélyeztetik az energiapiaci szabályozási rendszer egészét, amely a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló kezdeményezésekkel szembeni ellenlépéseket idézhet elő, hasonlóan ahhoz, amikor Franciaországban kirobbant a sárgamellényes válság. A szerzők szerint a jelenlegi piaci szabályrendszerben a fogyasztók nem részesülnek az olcsóbb megújulóenergia-termelésből származó előnyökből. Néhány héttel később hasonló szellemben nyilatkozott Bruno Le Maire gazdasági, pénzügyi és gazdaságélénkítési miniszter is, de ebbe a sorba illeszthető a spanyol, a francia, a cseh, a görög és a román miniszterek novemberi közös nyilatkozata, amelyben – más javaslatok mellett – a nagykereskedelmi villamosenergia-piac reformja mellett érveltek a fogyasztók által fizetett ár és a nemzeti termelési mixekben a villamos energia átlagos termelési költségei közötti kapcsolat jobb megteremtése érdekében.

A különféle kezdeményezések hatására, a politikai feszültség enyhítése érdekében 2021. október 13-án az Európai Bizottság kiadott egy dokumentumot „Az emelkedő energiaárak kezelése: A cselekvés és a támogatás eszköztára” [1] címmel, amelyben a meglévő uniós szabályokkal összhangban egy sor intézkedést javasoltak a magas áraknak a végfelhasználók számláira gyakorolt hatásának enyhítésére (a közvetlen jövedelemtámogatástól az adókedvezményekig). A Bizottság továbbá megbízta az ACER-t, hogy 2022 áprilisáig végezze el a jelenlegi nagykereskedelmi villamosenergia-piac kialakításának értékelését [3].

Körülbelül egy héttel az Európai Bizottság által kiadott dokumentum megjelenése után az osztrák, a német, a dán, az észt, a finn, az ír, a luxemburgi, a lett és a holland kormány közösen állt ki a Bizottság dokumentuma mellett, szembehelyezkedve a spanyol, a francia, a cseh, a görög és a román miniszter nyilatkozatával, majd 2021. november 15-én az ACER bemutatta az Európai Bizottságnak az európai magas energiaárakról és a jelenlegi nagykereskedelmi villamosenergia-piac kialakításáról szóló előzetes értékelését [4]. Az értékelésben az ACER azzal érvel, hogy

az alternatív piackialakítási megközelítések (pl. árplafonok vagy technológiafüggő átlagárak) veszélyeztethetik az uniós energiapiaci integrációból származó előnyök egy részét”.

Az ACER előzetes értékelését 2021. december 2-án Brüsszelben, az EU összes energiaügyi miniszterének részvételével tartott energiatanácsi ülésen vitatták meg. Egy nappal az ülés előtt a francia, a görög, az olasz, a román és a spanyol kormányok újabb közös nyilatkozatot tettek közzé. A további fordulatokban gazdag részletektől most megkímélem az olvasót, de arra azért felhívom a figyelmet, hogy ezekben az akciókban – a nyilvánosan elérhető információk alapján – nem nagyon azonosítható olyan magyar álláspont, amely az EU klímapolitikai törekvéseit megértve és az energiapiaci működési rend keretei között tartalmazna szakmailag is értékelhető javaslatokat. Talán nem véletlen, hogy ebben a kérdésben MVM álláspontként is olvasható publikáció csak egy kiváló, de kifejezetten szakmai célközönségnek szóló portálon, angol nyelven jelent meg 2021. októberében [5].

Mindezek a történések és az orosz-ukrán háború nyílt konfliktussá válása, majd az azóta tapasztalható extrém ármozgások arra ösztönözték a spanyol és a portugál kormányokat, hogy külön alkudozást is kezdjenek az Európai Bizottsággal. Ennek eredményeként az Európai Bizottság az uniós állami támogatási szabályok értelmében jóváhagyott egy 8,4 Mrd € értékű spanyol és portugál intézkedést, amelynek célja az ibériai piacon (MIBEL) a nagykereskedelmi villamosenergia-árak csökkentése a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek tüzelőanyag költségeinek csökkentésével. Az intézkedést az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján hagyták jóvá, elismerve, hogy a spanyol és a portugál gazdaságban súlyos zavarok azonosíthatók. Az intézkedés 2023. május 31-ig érvényes. A támogatás olyan pénzügyi kifizetés formájában valósul meg, amely közvetlen támogatásként működik a fosszilis tüzelőanyagot használó villamosenergia-termelőknek, tüzelőanyag költségük egy részének finanszírozására. A támogatási kifizetés a napon belüli (intraday) és a kiegyenlítő piacokon történő villamosenergia-termelésre is jár, így a villamosenergia-piac valamennyi releváns rövid távú időszakára kiterjed, bár ezen piacokon a támogatott termelők értékesítése nem játszik jelentős szerepet.

A napi támogatást a földgáz piaci ára és az intézkedés időtartama alatt átlagosan 48,8 €/MWh gázárplafonban megállapított árkülönbség alapján számítják ki. Pontosabban, az intézkedés alkalmazásának első hat hónapjában a tényleges árplafon 40 €/MWh lesz. A hetedik hónaptól havi 5 €-val emelkedik az árplafon, ami a tizenkettedik hónapban 70 €/MWh árplafont eredményez.

Az intézkedést a spanyol villamos átvitelirendszer-üzemeltető által a Franciaország és Spanyolország közötti határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelem eredményeként beszedett, havi explicit és implicit kapacitásaukciós bevételből (congestion income) valamint a kedvezményes árú villamos energiát vásárlókra kivetett díjból finanszírozzák.

Az ibériai országoknak az állami támogatási szabályok alóli kivételt a Bizottság azért engedélyezte, mert villamosenergia árképzésben központi szerepe van a nagykereskedelmi energiaáraknak és korlátozott hálózati kapcsolatokkal rendelkeznek az EU többi részével. Brüsszel azzal is érvelt, hogy az intézkedés lehetővé teszi a két ország számára a zöldenergia-termelés bővítését. Spanyolország azt állítja, hogy június 15. és augusztus 15. között a villamos energia ára 49,85 €/MWh olcsóbb volt, mintha az árplafon-mechanizmus nem lett volna érvényben, és ezzel a fogyasztók mintegy 1,4 Mrd € takarítottak meg.

Az intézkedés európai szintű alkalmazhatóságát ugyanakkor egyértelműen megkérdőjelezi, hogy a bevezetése után (a bevezetés kezdete a bizottsági döntés előtt volt) a villamosenergiára felhasznált gáz mennyisége 2021 januárja és júliusa közötti 17%-ról 23%-ra nőtt az előző év azonos időszakához mérten. Madrid szerint ennek oka az aszály, de ez közel sem egyértelmű.

A Bizottság mindenesetre azt írja a dokumentumban,
hogy ez az intézkedés nem működne
egész Európára kiterjedően, részben azért,
mert tovább növelné a gáz iránti keresletet.

Ezzel a jelen dolgozat szerzője is egyetért. Nehéz elképzelni egy olyan meglehetősen szürreális helyzetet, amikor mondjuk egy Duna mellett található nagy hazai gáztüzelésű erőművet támogatunk a villamosenergia-kereskedők és a MAVIR befizetéseiből azért, hogy a rendszerszintű szolgáltatások piacán, vagy a HUPX-en alacsonyabb árat tudjon megajánlani. Nem kell hozzá erős fantázia, hogy egy ilyen HUPX-en értékesített termelés bizonyosan elhagyná az országot a nyitott határokon keresztül. Erre persze adódhat a könnyű válasz, hogy akkor zárjuk le a határt, de azért az ilyen érvelés előtt érdemes a hazai villamos energia statisztikát is megnézni ahhoz, hogy helyesen értelmezzük a nyitott határok jelentőségét.

4.  Határköltség alapú árazás

Mindezek után érdemes a határköltség alapú árazási eljárás kérdését is megvizsgálni, mert ebben az ügyben sem tűnik egyszerűnek a helyzet. A versenyeztetési rendszerekben a határköltség alapú (system-marginal-price, SMP) és az ajánlati ár alapú (pay-as-bid, PAB) árképzési rendszerek összehasonlítására a villamosenergia-piacok megnyitása óta számos tanulmány készült. A közgazdasági szakirodalomban, különösen a piacnyitás elején nem volt konszenzus abban, hogy melyik megoldás a leghatékonyabb, mindenesetre az SMP-mechanizmus vált népszerűbbé. Ma már minden nagyobb európai villamosenergia-piac ezt alkalmazza, sőt a vonatkozó EU szabályozás ezt elő is írja. Mind a PAB-, mind a SMP-árveréseknek megvannak az előnyei és hátrányai, amelyeket az adott piaci szabályok és feltételek határozhatnak meg.

Ren és Galiana modellezése [11], [10] elméletileg és szimulációval azt bizonyítja, hogy az egyes termelők nyereségének és a fogyasztói kifizetéseknek a várható értékei megegyeznek az SMP és a PAB esetében, de az egyes termelők nyereségének és a fogyasztói kifizetéseknek a szórása az SMP esetében nagyobb, mint a PAB esetében. Tehát a várható értékek elmaradásának kockázata az SMP esetében nagyobb (magasabb a volatilitás), mint a PAB esetében. Ennek részlegesen ellentmond egy – magas szélerőmű penetrációval rendelkező – Dániában végzett vizsgálat [4], amely arra a következtetésre jutott, hogy a PAB árképzési mechanizmus ugyan enyhítheti a politikai döntéshozók volatilis árak miatti aggodalmait, de a szimuláció alapján az is kiderült, hogy a piaci hatékonyság alacsonyabb (magasabb árak alakulnak ki) a PAB rendszerben. Lényegében hasonló következtetésre jutott Guerci és Rastegar [6] is, akik az olasz villamosenergia-rendszert vizsgáló ágens alapú szimulációjuk során jutottak arra a következtetésre, hogy a PAB rendszer magasabb árat eredményez, mint az SMP rendszer.

Az optimális választás kérdése azonban nem csak matematikai probléma és ez már 2003 óta ismert, hiszen Rassenti, Smith és Wilson [9] akkori dolgozatukban megállapították, hogy a PAB ugyan csökkenti az áringadozást, de ennek az az ára, hogy az árak a strukturális piaci erővel rendelkező szereplő áraihoz fognak konvergálni. Tehát az átlagárak szintje csúcsidőszakban és csúcsidőszakon kívül is emelkedni fog, hiszen minden szereplő azzal fog szembesülni az aukció lebonyolítása után, hogy „pénzt hagyott az asztalon”. A rugalmatlan kereslet pedig egy további ösztönzést is ad, hiszen az árak szisztematikusan manipulálhatók, ha a szereplők összejátszanak. Persze ebből nem következik az, hogy a SMP rendszerben nincs összejátszási lehetőség, de szabályozási szempontból ez mindenképpen gyengébb ösztönzés, mint amely a PAB rendszerben azonosítható. Ebből pedig következik, hogy amennyiben az összejátszás lehetőségét is fontos szempontként vesszük figyelembe (ezzel kapcsolatban számos hazai tapasztalat is van), akkor az SMP rendszer PAB rendszerrel történő leváltása ceteris paribus sikertelen lesz, tehát nem eredményezi azt, hogy ezen beavatkozással az energiapolitika megvédheti a fogyasztókat az áringadozástól.

A szabályozóknak ugyanis tudatában kell lenniük annak,
hogy az általuk választott kereskedési szabályok
befolyásolják a piaci szereplők viselkedését is,
amely olyan piaci eredményekhez vezethetnek,
amelyek lényegesen eltérhetnek a kitűzött céloktól.

5.  Következtetések

A fentiek alapján nehéz összegző következtetéseket tenni, mert olyan viharban vannak az európai energiapiacok, amelyben még soha nem voltak.

Teljesen érthető a politikusok
törekvése a cselekvésre, hiszen azért kerültek megválasztásra, hogy cselekedjenek.

Ennek ellenére ebben a helyzetben leginkább megfontoltságra volna szükség. Nincsenek egyszerű és kevés, de nagy döntéssel elrendezhető ügyek. A helyzet a következő hónapokban nem lesz egyszerűbb, sőt akár fogyasztói korlátozások is lehetségesek. Az orosz-ukrán háború nem fog befejeződni és ha be is fejeződne, a helyzet akkor sem fog nyugvópontra jutni. Nem érdemes illúziókat kergetni. Európa a második világháború óta a legsúlyosabb válságát éli át. Tartósan magasak lesznek az árak, de a szerző biztos abban, hogy a piacgazdaságnál jobb rendszert még nem sikerült kitalálni.

Nem érdemes kidobni a nyitott energiapiacokat.
Hiszen nincs helyettük más!

Lábjegyzetek

1     The Brussels Times, 2022. 08. 28.

2     Reuters, 2022. 08. 28.

3     Deutsche Welle, 2022. 08. 30.

4     Politico, 2022. 08. 30.

5     La Libre, 2022. 09. 02.

6     A nagy vihar közepette az európai piacintegráció jelentős mérföldköve volt, hogy sokéves előkészítés után 2022. június 8-án sikeresen elindult a másnapi villamosenergia-piacok áramlás-alapú összekapcsolása, amely természetesen határköltség alapú árazási rendszert működtet (https://www.jao.eu/).

7     https://www.mof.go.jp/english/policy/international_policy/convention/g7/g7_20220902.pdf

8     https://finance.yahoo.com/news/eu-debate-radical-energy-intervention-181036265.html

9     https://www.politico.eu/wp-content/uploads/2021/09/20/20210920-Non-Paper-on-Energy-markets.pdf

10            2019. december 18-án több tízezer sárgamellényes vonult utcára Franciaország-szerte az üzemanyagárak adójának emelése és egyéb gazdasági intézkedések elleni tiltakozásul. Az elkezdődött tüntetések nagyon hamar erőszakba torkolltak, bár ennek oka nem csak a tüntetőkben keresendő, hanem a francia tömegkezelési szabályokban is, de ez nem tartozik az elemzésünkhöz.

Forrás: https://www.lefigaro.fr/actualite-france/dossier/hausse-des-carburants-manifestation-des-gilets-jaunes

11   Déclaration de M. Bruno Le Maire, ministre de l'économie, des finances et de la relance, sur la lutte contre le réchauffement climatique et la politique de l'énergie, à Paris le 26 octobre 2021.

12   https://twitter.com/UeEspana/status/1466135051352092674

14   SA.20102454, SA.20102569 Brussels, 8.6.2022 C(2022) 3942 final

15   Az ágens alapú modellezés képes nagyszámú, különböző típusú és eltérő viselkedési szabályokat követő piaci szereplőt is kezelni. Az ágens alapú modellekben nem szükséges a szokásos eljárásoknál elengedhetetlen racionális magatartás feltételezése, majd az optimalizáció, mert tetszőleges viselkedési szabály definiálható. Ugyancsak tetszőlegesen állítható be az egyes szereplők induló helyzete. A heterogén szereplők kezelése mellett az ágens alapú modelleknél mód nyílik a szereplők közötti kapcsolatok modellezésére különféle interakciós szabályok alkalmazásával. A szereplők viselkedési szabályainak és az induló állapotnak a meghatározása után a rögzített (de rugalmasan változtatható) lejátszási szabályok alapján lehet elvégezni a szimulációt. Az eredmények a szimulációnál a működés során gyűjtött statisztikák kiértékelése alapján képződnek, és nem az optimális egyensúlyi megoldás kiszámítása alapján [8].

Irodalomjegyzék

[1] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az emelkedő energiaárak kezelése: a cselekvés és a támogatás eszköztára, Brüsszel, 2021.10.13. COM(2021) 660 final

[2] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az emelkedő energiaárak kezelése: a cselekvés és a támogatás eszköztára, Brüsszel, 2021.10.13. COM(2021) 660 final

[3] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Gázmegtakarítás a téli ellátásbiztonságért, Brüsszel, 2022.7.20. COM(2022) 360 final

[4] ACER: Final Assessment of the EU Wholesale Electricity Market Design, April 2022

[5] ACER: High Energy Prices, October 2021.

[6] Farashbashi-Astaneh, Seyed-Mostafa, Hu Weihao, Chen Zhe: Comparative study between two market clearing schemes in wind dominant electricity markets, IET Generation, Transmission & Distribution, 2015, pp. 2215-2223

[7] Fehér, T.: The myth and reality behind high European energy prices; December 7, 2021, https://ceenergynews.com/voices/the-myth-and-reality-behind-high-european-energy-prices/

[8] Guerci, E., Rastegar, M.A. (2012). Comparing system-marginal-price versus pay-as-bid auctions in a realistic electricity market scenario. In: Teglio, A., Alfarano, S., Camacho-Cuena, E., Ginés-Vilar, M. (eds) Managing Market Complexity. Lecture Notes in Economics and Mathematical Systems, vol 662. Springer, Berlin,

[9] Hossein Haghighat, Hossein Seifi, Ashkan Rahimi Kian: Pay-as-bid versus marginal pricing: The role of suppliers strategic behavior, International Journal of Electrical Power & Energy Systems, Volume 42, Issue 1, 2012, Pages 350-358, ISSN 0142-0615

[10] Macal, Charles M.–North, Michael J.: Tutorial on Agent-Based Modelling and Simulation, Journal of Simulation, 2010. 4. 151–162.

[11]       Rassenti, S.J., Smith, V.L. & Wilson, B.J. Discriminatory Price Auctions in Electricity Markets: Low Volatility at the Expense of High Price Levels, Journal of Regulatory Economics 23, 109–123 (2003)

[12] Ren, Y., Galiana, F.D.: Pay-as-bid versus marginal pricing–part II: market behavior under strategic generator offers, IEEE Transactions on Power Systems, 2004, 19, (4), pp. 1777– 1783

[13] Ren, Y., Galiana, F.D.: Pay-as-bid versus marginal pricing-part I: Strategic generator offers, IEEE Transactions on Power Systems, vol. 19, no. 4, pp. 1771-1776, Nov. 2004

Latest

Szele Tamás: Navalnij halála

Szele Tamás: Navalnij halála

Ma új fejezet kezdődött Oroszország történetében, aminek az elejét, meglehet, vérrel írják. De ha minden jól megy, a közepétől visszatérnek a tintához.

Members Public