Skip to content

Fogyasztók a rendszerszintű szolgáltatások piacán – Esettanulmány Németországból

A villamosenergia-rendszer egyensúlya hirtelen és jelentős erőművi forráshiány esetén a fogyasztók lekapcsolásával állítható helyre. De lehet-e villamosenergia-piaci termék a lekapcsolás? A német kísérlet vegyes eredményeket hozott. Az érintettek nem a kivételekben látják az előrelépés lehetőségét.

Table of Contents

Egy szabályozási képesség eltűnése?

A németországi ipari fogyasztók egy része technikailag képes arra, hogy az átviteli rendszerirányítók kérése esetén átmenetileg korlátozzák a saját villamosenergia-fogyasztásukat és ezzel tehermentesítsék a német villamosenergia-rendszert.

A szabályozási célú visszaterhelések alapvető keretfeltételeit egy 2012 végén kiadott jogszabály („Verordnung über Vereinbarungen zu abschaltbare Lasten”, a továbbiakban: AbLaV) határozta meg. A bevezetés sajátossága volt, hogy a szerződéskötés lehetősége csak kötött időszakra, 2015. december 31-ig került megnyitásra, de a jogalkotó fenntartotta magának a jogot, hogy felülvizsgálja a rendszer működését. Ennek megfelelően 2015-ben elkészült egy értékelő jelentés, amely azonban meglehetősen kritikus megállapításokat tett a rendszer működéséről. Ennek ellenére a jogszabály időbeli hatályát 2015 végén további fél évvel meghosszabbították. Ezek után a szabályok némileg korrigálásra kerültek, amely keretében a kisebb vállalatoknak (5 MW-os teljesítmény korlát) is lehetővé tették, hogy belépjenek a rendszerbe, majd 2016 nyarán, az Európai Bizottság jóváhagyásával sor került a határidő további meghosszabbítására [1]. A rendszer működtetésére vonatkozó újabb, immár végleges határidő 2022. június 30-a volt.

2021 végén elkészült egy újabb értékelő jelentés. A jelentésben az átvitelirendszer-üzemeltetők megállapították, hogy „a leszabályozható terhelések hasznosnak bizonyultak a rendszeregyensúly támogatása érdekében” és különösen 2020 első felében a szabályozható kapacitások kiegészítő képességet jelentettek a nagy teljesítmény gradiensű időszakok, illetve nagyobb frekvenciaeltérések esetében. Ezzel egyetértésben a szövetségi energia szabályozóhatóság (Bundesnetzagentur; a továbbiakban: BNetzA) is megállapította, hogy „az AbLaV szerinti korlátozható terhelések alkalmasak és kivételes helyzetekben [...] szükségesek is voltak a villamosenergia-rendszer biztonságát és megbízhatóságát fenyegető veszélyek vagy zavarok megszüntetésére”. Ezért az AbLaV folytatását „alapvetően [...] indokoltnak” tartotta, ugyanakkor kritikusan megjegyezte, hogy „az AbLaV-t tovább kell fejleszteni a verseny eszméjének és a költséghatékonyság növelésének céljából”.

Miután a 2022. június 30. egybeesett az európai energiaválság eddigi legnehezebb időszakával, ezért szinte természetes volt, hogy a kivezetéshez közeledve vita indult a kivezetési intézkedés helyességéről, hiszen az AbLaV megszűnésével az átvitelirendszer-üzemeltetők elveszítették a villamosenergia-rendszer szabályozásának egy fontos piaci alapú eszközét. Természetesen az ipari szereplők is tiltakoztak, hiszen az intézkedés az ipari vállalatok számára is hátrányokkal jár, továbbá a villamosenergia-rendszer számára is „kockázatos a vállalatok által biztosított rugalmasságot nélkülözni”. A sajtóhírek alapján akár úgy is értékelhető a helyzet, hogy a német energiapolitika ismét súlyos hibát követ el, hiszen önként megfosztja magát egy szabályozási eszköztől. Érdemes azonban részletesebben is megvizsgálni az AbLaV működését.

A kezdetek

Az AbLaV-rendszer jogalapját a 2005-ben megalkotott német energiatörvény („Energiewirtschaftsgesetz”; a továbbiakban: EnWG) 13. § i) pontja adja [2]. Ezen felhatalmazás alapján az átviteli rendszerüzemeltetőknek – egy további végrehajtási rendelet (ez lett az AbLaV) kiadása után – lehetősége volt 3000 MW ki és bekapcsolható fogyasztói kapacitásra szerződést kötni.

Az AbLaV első változata még 2012 végén nemzeti rendeletként került kiadásra, majd 2016-ban átfogóan módosították a szövegét. Az AbLaV átdolgozott változatát az uniós jogi kötelezettséggel összhangban bejelentették az Európai Bizottságnak. A bejelentés jogi érdekessége volt, hogy az eredeti jogszabály nem járt a Bizottságnál, azaz azt nem jelentették be. Ez a helyzet azonban nem akadályozta meg a német kormányt abban, hogy 2016. április 28-án értesítette a Bizottságot az átdolgozott rendelet tervezetéről és kérte annak jóváhagyását. A bejelentés alapján az európai versenyhatóság az uniós joggal összeegyeztethető állami támogatásként 2022. június végéig jóváhagyta [3] a rendeletet. A pontos jogi hivatkozások ebben a cikkben nem különösebben érdekesek. Az azonban érdekes, hogy a Bizottság könnyedén átlépett azon a problémán, amelyet a korábbi nem bejelentett rendszer működésének jogi kockázatai rejtettek (ez talán a magyar energetika számára is érdekes tapasztalat lehet). A határozatban több helyen olyan szókapcsolatok találhatók, amelyek a régi (nem bejelentett) rendszerhez képest fogalmaznak meg állításokat.

A bejelentett AbLaV-rendszer célja az volt, hogy a német villamosenergia-piac reformjának keretében segítse az energetikai átmenet kezelését, amelyet az időjárásfüggő megújuló energiaforrásokból (pl. szél- és napenergia) származó villamosenergia-termelés jelentős növekedése, valamint a nukleáris energia fokozatos kivonása jellemez [4].

A javasolt intézkedés meghatározó célja a rugalmasabb keresleti oldal kialakítása volt. A német kormány úgy gondolta, hogy amennyiben a villamosenergia-fogyasztók a szükséges berendezések felszerelésével képessé válnak arra, hogy reagáljanak az árjelzésekre, akkor ez arra ösztönzik őket, hogy úgy módosítsák fogyasztási szokásaikat, hogy akkor fogyasszanak, amikor bőséges és olcsó az áram, és csökkentsék a fogyasztást a hiány és a magas árak idején. Ebből pedig következik, hogy a fogyasztó oldali választ lehetővé tevő intézkedés segíti, hogy a rendelkezésre álló fogyasztói kapacitások költséghatékony módon az átviteli rendszerüzemeltetők rendelkezésére bocsáthatók legyenek és ezzel hozzájáruljanak a villamosenergia-rendszer egyensúlyának megőrzéséhez.

Az AbLaV-rendszer lehetővé teszi a német átviteli rendszerüzemeltetők számára, hogy szerződéseket kössenek a villamosenergia-fogyasztókkal, annak érdekében, hogy az átviteli rendszerüzemeltető utasításainak megfelelően csökkentsék, vagy korlátozzák a fogyasztásukat. A szolgáltatásért pénzügyi kompenzáció jár.

Az átviteli rendszerirányítók, heti rendszerességgel, online versenyeztetési eljárást követően, összesen legfeljebb 1500 MW úgynevezett megszakítható terhelésre, azaz kereslet oldali válaszra köthettek szerződést, a stabil terhelési profillal rendelkező közepes és nagy energiafogyasztókkal. Az 1500 MW két különálló szegmensre oszlott: 750 MW azonnal megszakítható terhelés [5] („Sofort abschaltbare Lasten”) és 750 MW gyorsan (15 percen belül) megszakítható terhelés [6] („Schnell abschaltbare Lasten”). Amennyiben ezeket a tartalék típusokat a magyar szabályozási logikában kívánjuk értelmezni, akkor a SOL leginkább a magyar frekvenciafüggő terheléskorlátozásnak [7] (FTK), míg az SNL a magyar frekvenciától független korlátozásnak [8] (FKA) a kategóriája lehet, bár a magyar szabályozási logika ez utóbbi korlátozó rendszereket nem sorolja a piaci alapú intézkedések közé.

Az átviteli rendszerirányítók az AbLaV-rendszerben szerződött fogyasztók megszakítható kapacitásait piaci alapú kiegészítő szolgáltatásként használhatják, azzal a céllal, hogy a kereskedésre nyitva álló kapuk bezárása után igénybe vehetők legyenek a rendszeregyensúly kialakításához, azaz a teljesítmény-frekvencia szabályozás, valamint a szűk keresztmetszetek kezelése során, a nem piaci alapú intézkedések, például a hálózati tartalék alkalmazása előtt használva.

A tapasztalatok azt mutatták, hogy az AbLaV-rendszerben szerződött kapacitások (a feltételek miatt) valójában nem voltak alkalmasak a teljesítmény-frekvencia szabályozás érdemi támogatására, ellenben a szűk keresztmetszetek kezelésével összefüggésben a teher-újraelosztás során jól használhatók voltak.  A problémát is részben ez utóbbi használat jelentette, hiszen a teher-újraelosztás időközben újra szabályozásra került.

A szerződött szolgáltatók a megszakítható terhelésekért cserébe (1) fix rendelkezésre állási díjban és (2) változó, energiafüggő díjazásban részesültek, amennyiben fogyasztásuk az átvitelirendszer-üzemeltető utasításai alapján ténylegesen csökkent. A szabályozás azt is előírta, hogy mielőtt a fogyasztók részt vehetnek a heti versenyeztetési eljárásokban, keretmegállapodást kell kötniük azzal az átviteli rendszerüzemeltetővel, amelynek területén találhatóak. Ez a megállapodás biztosítja az általános jogosultságukat.

A termékre vonatkozó követelmények olyanok, hogy a fogyasztóknak nem kell az idő 100 százalékában rendelkezésre állniuk. A heti szerződés során a maximális rendelkezésre nem állás 120 negyedóra lehetett. A fogyasztóknak ezen túlmenően bizonyítaniuk kellett, hogy egy egymást követő negyedórákból álló egyórás időtartamra tehercsökkentést tudnak nyújtani. Egy terheléscsökkentés nem tarthatott tovább nyolc óránál, azaz 32 negyedóránál.

Az Európai versenyjog alapján a rendszer kedvezményezettjei azok a villamosenergia-fogyasztók, akik részt vesznek az AbLaV-rendszerben. Az intézkedés költsége az árverések eredményétől és a mechanizmus alkalmazásának gyakoriságától függött, bár a kapacitásdíjaknál ársapka került bevezetésre (500 €/MW/hét és 400 €/MWh). A rendszer finanszírozására a magyar KÁT modellhez is hasonló finanszírozási rendszert illesztettek, amely évente újra számolt díjtétellel kívánta begyűjteni a szerződött fogyasztóknak kifizetendő összegeket.

Hogyan tovább?

A fentiek alapján kereslet oldali választ kiváltó intézkedések a villamosenergia-rendszer különböző szintjein hozhatnak előnyöket. Először is, előnyös lehet a hálózatüzemeltetők számára a szolgáltatási szerződések révén, illetve közvetlenül a tarifán keresztül is befolyásolhatja az infrastruktúra üzemeltetést, illetve a kereskedelmi folyamatokat [9]. Például a hálózati szűk keresztmetszetekkel küzdő villamosenergia-rendszerek olyan intézkedéseket alkalmazhatnak, amellyel egyes hálózati régiókban csökkenthetik a villamosenergia-igényt a csúcsfogyasztás idején. Ez a lehetőség alkalmas jogi szabályozási keretben fontos lehetőség lehet a hálózatüzemeltetők számára, mivel a kereslet rugalmasságának a növelése késleltetheti a beruházások szükségességét. A lényegében kiaknázatlan lehetőségben rejlő potenciál meglehetősen nagymértékű [1. ábra]. A német hálózatüzemeltetők ugyan támogatták a AbLaV-rendszerben használt tartalék típusok megtartását, de mindenképpen a technikai jellemzők (a termék típus) fejlesztését javasolták.

1. ábra: A szabályozásba bevonható fogyasztói kapacitások Németországban (Forrás: Forschungsstelle für Energiewirtschaft e.V.)

Ma már Németországban elvileg a kereslet oldali válasz minden fajtája megengedett, és például a kereslet oldali választ szolgáltatóknak a különböző villamos energia részpiacokon való részvétele esetében nem tesznek különbséget a közvetlen vagy az aggregátorokon keresztüli részvétel között. A piaci résztvevőknek az érintett piaci részvételhez meg kell felelniük a szerződéses feltételeknek. Ez magában foglalja például az átviteli rendszerirányítók előminősítési követelményeit a kiegyenlítő piacokon való részvételhez.

A kereslet oldali válasz alkalmazása esetén egymással ellentétes érdekeket kell kiegyensúlyozni, ha a fogyasztó a rugalmasságát nem a villamosenergia-kereskedőjének, hanem egy harmadik félnek (pl. aggregátornak) biztosítja. Ha a fogyasztó egy harmadik fél (pl. egy aggregátor) felé fennálló szerződéses kötelezettsége miatt csökkenti a fogyasztását, például azért, hogy ezeket az energiamennyiségeket a villamosenergia-piacon értékesítse, akkor a villamosenergia-kereskedő által a fogyasztó számára vásárolt végső energiamennyiséget a fogyasztó értékesíti. Ezen túlmenően a fogyasztásban bekövetkező változások olyan problémákat okozhatnak a villamosenergia-kereskedőjének a mérlegkörében, amelyekért a villamosenergia-kereskedő nem felelős.

A különféle értékelések alapján az nyilvánvalóvá vált, hogy a termékeket – az állami támogatási szabályokkal összhangban – lényegében heti termékből napi termékké kell fejleszteni. Ezen túlmenően a termék- és tendertervezésben is néhány változtatást kell végrehajtani a rendelkezésre álló terhelési potenciál további kiaknázása és a működő verseny megteremtése érdekében. Az előkészítés megkezdődött ezt a panaszkodó ipari fogyasztók is tudják – ugyanakkor a végrehajtás tervezésekor figyelembe kellett venni, hogy az európai kiegyenlítő energiapiacok kialakítása és az azokhoz való csatlakozás (a „MARI” és „PICASSO” európai platformok fejlesztése) miatt 2022. év végéig az átviteli rendszerirányítók informatikai infrastruktúrájának kiterjedt fejlesztéseit kellett elvégezni, amely jelentősen korlátozta a német TSO-k piacfejlesztési kapacitásait.

Az nyilvánvalóvá vált, hogy az új terméket olyan módon kell definiálni, hogy az illeszkedjen az önkéntes kötelezettségvállalás („Freiwillige Selbstverpflichtung”; a továbbiakban: FSV), azaz lényegében a teher-újraelosztás szabályaihoz [10], amely magában foglalja a villamosenergia-rendszerbe történő teljesítmény betáplálás és csökkentés áram- és feszültségfüggő megvalósítását. Az új termék előkészítés során a német átviteli rendszerüzemeltetők a korábbi felhívások figyelembevételével, minimum 439 MW-ban és maximum 750 MW-ban látják azt a kapacitás méretet, amelyre összesen szükség lehet a német szabályozási területeken. A méretezést azonban megnehezíti, hogy a korábbi tapasztalatok alapján, a fogyasztói berendezések alacsony rendelkezésre állása miatt a valószínűségi alapú tartalékméretezési eljárás ebben a kategóriában nem használható.

A nagyobb problémát azonban az árazás jelenti, ugyanis az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy ezekben a tartalék szegmensekben csökkent a verseny és összességében – az árplafon ellenére – növekedtek az árak. Ráadásul a növekvő igénybevétel ellenére, összességében alacsony igénybevételi kockázattal lehetett szembesülni különösen úgy, hogy az átviteli rendszerirányítók csak akkor használhatták ezt a tartaléktípust, ha a teljesítmény-frekvencia szabályozásban szokásos tartalékokat (FCR, aFRR, mFRR) már elhasználták.

A verseny hiánya azonban a fogyasztók szempontjából is magyarázható, hiszen az ipari folyamatok előre nem látható eseményei - mint például a villamosenergia-ellátás (részleges) megszakadása rövid időn belül - befolyásolhatják a termelés folyamatát és jelentős költségeket okozhatnak, amelyek könnyen meghaladhatják a megszakítható terhelésre vonatkozó szerződések keretében kínált díjazást.

Úgy tűnik, hogy AbLaV-rendszernek most már tényleg vége van. Az átviteli rendszerirányítók megtették ugyan a közös javaslatukat, az állami szervek is támogatták a hosszabbítást, de a közös erőfeszítés nem vezetett eredményre. Bármennyire is meglepőnek tűnik ez egy külső szemlélőnek, de valójában ez egy racionális döntés lehet, hiszen sem az átviteli rendszerirányítók, sem a szabályozó hatóság, sem pedig a jogalkotó nem érdekeltek abban, hogy egy olyan tartalékrendszert működtessenek, amelyben a magas ár és a verseny hiánya jellemző. Ebből pedig az következik, hogy ezen tartalékokkal kapcsolatos erőfeszítések inkább az FSV szabályozás pontosításának irányába hatnak, azaz úgy tűnik, hogy az „ingyen ebédnek” vége van.

Jegyzetek

[1] A lehetséges szolgáltatói kör bővítése az alábbiak szerint:

  • Csatlakozás középfeszültségen is,
  • Csak 5 MW teljesítményt kell korlátozni,
  • Az 5 MW feletti teljesítmény aggregálható több kisebb egységből,
  • A díjazás változása fix kapacitásárról legfeljebb 400 €/ MW pályázati úton meghatározott kapacitásárra.
  • Alacsonyabb minimális pályázati kapacitás az átviteli rendszerirányító számára.

[2] Ma már a 13. § tartalma lényegesen bővebb, mint amely alapján az eredeti AbLaV rendelet kiadásra került. A szöveg pontosította a terhelés ki- és bekapcsolására köthető szerződések feltételeit.

[3] State aid No. SA.43735 (2016/N) – Germany ABLAV Interruptibility Scheme

[4] A német Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium a célkitűzéseit és a kapcsolódó javasolt intézkedéseket egy 2014 októberében, illetve 2015 júliusában közzétett zöld, illetve fehér könyvekben mutatta be:

[5] Azonnal megszakítható terhelés („Sofort abschaltbare Lasten”; SOL): Az azonnal lekapcsolható fogyasztók olyan lekapcsolható fogyasztók, amelyek lekapcsolási teljesítménye bizonyíthatóan késedelem nélkül (200 ezredmásodperc és 1 másodperc között), az átviteli rendszer üzemeltetője által távolról vezérelve, és automatikusan korlátozható, ha a hálózati frekvencia egy meghatározott érték alá csökken. (AbLaV 2.§ 10. pont, összefüggésben az AbLaV 9. § (3) bekezdés 6. pontjával)

[6] Gyorsan megszakítható terhelés („Schnell abschaltbare Lasten”; SNL): A gyorsan leválasztható fogyasztók olyan leválasztható fogyasztók, amelyek leválaszthatóságát az átvitelirendszer-üzemeltető bizonyíthatóan legfeljebb 15 percen belül távolról is elő tudja idézni. (AbLaV 2. § 9. pont)

[7] Frekvenciafüggő terheléskorlátozás: az a tevékenység, amikor egy frekvenciacsökkenést eredményező esemény során a felhasználót kikapcsolják annak érdekében, hogy helyreállítsák a terhelés és a termelés közötti egyensúlyt, és a rendszerfrekvenciát visszaállítsák az elfogadható határértékek közé.

[8] Frekvenciától független korlátozás: A felhasználói terhelést csökkentő, a frekvencia értékétől függetlenül működő automatika rendszer, amely – élesített állapotban - előre meghatározott üzemi események bekövetkezésekor automatikusan működhet és az átviteli rendszerirányító saját hatáskörében kézi indítással is működtetheti.

[9] A pénzügyi jelzések arra ösztönözhetik a fogyasztókat, hogy fogyasztásukat a csúcsidőszakoktól való eltérítéssel stratégiai módon igazítsák ki.

[10] A teher-újraelosztás (FSV) az átviteli rendszerirányító által kezdeményezett, a termelők, a tárolók és az arra alkalmas fogyasztók tervezett vagy valós idejű terhelés változtatása a fizikai szűk keresztmetszetek megszüntetése vagy elkerülése, valamint a szűk keresztmetszetek enyhítése érdekében folytatott határokon átnyúló kereskedelem érdekében. A fent említett intézkedések energiában történő kompenzálására irányuló kereskedelmi ügyletek szintén ide tartoznak. Az intézkedések alkalmazhatók szabályozási területeken belül, szabályozási területeken és határokon átnyúlóan, és szükség esetén ellenkereskedésként is megvalósíthatók.

Latest

Szele Tamás: Navalnij halála

Szele Tamás: Navalnij halála

Ma új fejezet kezdődött Oroszország történetében, aminek az elejét, meglehet, vérrel írják. De ha minden jól megy, a közepétől visszatérnek a tintához.

Members Public