Franciaország és Németország viszonya kétségtelenül kulcsfontosságú Európa múltja, jelene és jövője szempontjából. Európa két vezető állama 1870 és 1945 között háromszor borította lángba a kontinenst – először csak közvetlen környezetüket (1870-71), másodszorra (1914-18) és harmadszorra (1939-45) pedig az egész világot. A két halálos ellenségnek a harmadik háborút, a második világégést követően sikerült kellő bölcsességgel, belátással és politikai akarattal először egymás mellett élést, majd együttműködést kialakítania, aminek végeredményét ma úgy ismerjük, hogy Európai Unió. Az utóbbi hónapokban azonban egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek a két ország viszonyáról.
Cikksorozatunk első részében rövid történelmi áttekintést követően bemutattuk a két ország energetikai dilemmáit, amelyek egyszerre működnek összekötő kapocsként és konfliktus forrásként az Európai Unió két vezető gazdasága között.
Az energetika kétségtelenül a 2022-es év egyik kulcsfontosságú témaköre, és minden valószínűség szerint 2023-ban is legalább ilyen jelentősége lesz. A francia-német kapcsolatokban azonban nem „légüres térben” jelent meg, mint konfliktusok forrása. Annak érdekében, hogy láthassuk, miért is váltott ki egy alapvetően szakmai terület kezdetben ilyen éles reakciókat mind a politika, mind a sajtó részéről, érdemes a francia-német gazdaságpolitikai szempontokat is megvizsgálni. Az energetikai kérdések (mint ahogy a cikksorozatunk későbbi részében vizsgálandó védelmi és hadiipari kérdések is) egy alapvetően feszült viszonyt terheltek tovább – hasonlóan ahhoz, amikor egy középkorú házaspár mindennapos zsörtölődéseit és apró sérelmeit egy látszólag kisebb konfliktus is robbanás közelbe tudja vinni.
){kind=link}