Heti hír
„Az ukránok most azzal viccelődnek, hogy az ország hírhedten rossz közszolgáltatásai javultak Oroszország inváziója óta - ahelyett, hogy hetekig várnának az elektromos vagy vízvezeték javítására, a dolgokat órák alatt rendbe hozzák” – mondta Volodimir Kudrytskyi, az Ukrenergo, az ukrán állami villamosenergia-vállalat elnöke
Key weapons in Ukraine’s resilience: Ingenuity and improvisation – POLITICO
Ezen csak egy ukrán viccelődhet, mert tőle ez így: egy paradox önreflexió. Ez a megjegyzés bárki kívülálló részéről gyalázatos lenne. Miért is? Mert a háttér a fagyhalál veszélyében élő milliók sorsa.
Úgy vélem, hogy az ukránok által rohamtempóban végzett javítások, végtelen kitartás és dac háttérében különleges, ősi ösztönökön alapuló emberi viselkedésforma áll. Ugyanaz a magatartás, ami Sztálingrád ostromát a németek számára is pokollá tette.
Egy csoport – legyen az pár fő, vagy egy nemzet – a fenyegető helyzet vagy ellenség hatására valódi közösséggé tud formálódni. És egy valódi közösség tagjai hihetetlen belső motivációt keltenek egymásban. Az esetleg széthúzó egyéni érdekek ellenére is, egy irányban, a legfontosabb közös érdekek mentén.
Az említett rettenetes történelmi példa mellett a nehéz helyzetben való ösztönös összetartásról mindenkinek megvannak a maga – néha profán – élményei, ha nem is tartják számon. Mert ez a mechanizmus a hétköznapokban is létezik.
){kind=link}