A hidrogén a világegyetemben leggyakrabban előforduló elem. Szobahőmérsékleten, légköri nyomáson színtelen gáz. Mégis beszélnek fekete, barna szürke, kék, türkiz, fehér, zöld, sőt, még pink hidrogénről is. Miért a nagy lelkesedés és a színek kavalkádja? Jó-e a hidrogén, és ha igen, mire és miért? A sorra születő nemzetközi megállapodások egyértelmű és általánosan pozitív választ sugallnak, de a kép nem ennyire egyértelmű.
Németország és Nigéria partnerséget kötöttek a zöld hidrogén infrastruktúra fejlesztésére. Németország és Ausztrália megerősítik az energetikai együttműködésüket, amelynek fókuszában a zöld hidrogén áll. Spanyolország, Portugália, Franciaország és Németország zöld hidrogén szállítására szolgáló csővezetéket építenek. Vagy ahogy korábban beszámoltunk, globális zöld hidrogén ipart tervez Németország. Ez csak néhány a számtalan, jelenleg folyamatban levő vagy tervezett zöld hidrogén projekt közül. Ezek világszerte gombamódra szaporodnak és a gyors terjedéshez katalizátorként szolgált az orosz-ukrán háború kapcsán Európát érintő energetikai szükséghelyzet.
Az Európai Bizottság, felismerve, hogy Európa milyen mértékben kiszolgáltatott az orosz energia szállításoknak, rendkívüli gyorsasággal, 2022. május 18-án letette az Európa Tanács asztalára a REPowerEU csomagot (sőt, a csomag első tervezetét már 2022. március 8-án a sajtó elé tárta), amely három alapvető „oszlopra” épít. ( a korábbi „Green Deal” és „Fit for 55” csomagokra alapozva):
- diverzifikálás,
- megtakarítás,
- gyorsabb átállás a tiszta energiára.
A hidrogén – és különösen a zöld hidrogén – e három oszlopból kettőt is keményen érint, mivel az Európai Bizottság mind a diverzifikálásnál, mind az átállásnál nagy szerepet szán neki. A szakmai közösség a részletes szabályokra, programokra és azok finanszírozási hátterére vár.
Az energetikai rendszerek átállítása fosszilis erőforrásokról alternatív, megújuló erőforrásokra több szempontból is fontos. Egyik oldalon a globális felmelegedés mérsekléséhez szükséges a CO2kibocsátás csökkentése, így a fosszilis energiaforrások, mint a kőolaj vagy a földgáz égetésének csökkentése. A másik oldalon az energiaforrások diverzifikálás, valamint az egyoldalú függések csökkentése is megköveteli az egyes államoktól, államszövetségektől, hogy igyekezzenek minél több energiát vagy saját maguk előállítani, vagy pedig a lehető legtöbb „lábon állva”, olcsón előállítható, könnyen, jól szállítható és tárolható energia-formákat kidolgozni és megvalósítani.
Aki a téma iránt kicsit is érdeklődik, a napelemeken és szélerőműveken túl, azonnal találkozni fog az ún. zöld hidrogénnel, mint megoldási lehetőséggel. A zöld – tehát a CO2-semleges módon előállított – hidrogén számos cikk szerint egyszerre válasz a globális felmelegedés és a megújuló energiatermelés számos kérdésére. Egyes vélemények szerint szinte mindegyikre. Szerintük a zöld hidrogén olcsó, szinte végtelen mennyiségben előállítható és könnyen tárolható, miközben nagyon sokrétűen felhasználható, és mindezt már meglevő és kipróbált technológiák segítségével.
Ha mindez igaz, akkor miért is nem hidrogénnel hajtott járművekben ülünk (amiknek kipufogójából csak némi víz csepeg)? Miért nem hidrogénes tartályokat telepítünk a házaink mellé (hogy a nyári napsütés energiáját eltároljuk télire)? Miért nem hidrogénnel készítünk acélt a környezetszennyező koksz helyett?
Ahogy azt mondani szokás, „oka van” annak. Nem is egy.
