Table of Contents
Afrikában valami nagy és igen kellemetlen készülődik. Legalábbis a Száhel-övezetben, illetve egy olyan, meglehetősen széles sávban, ami Eritreától az Atlanti-óceánig húzódik. Tömegek hisznek az orosz propagandának, támogatnak magukat „nemzetinek” és „anti-neokolonialistának” nevező katonai juntákat diktátorokat – de miért? És régebben miért nem volt ez így?
Annak feltárása érdekében, hogy a szubszaharai Afrikában élő fiatalok körében milyen mértékben szívják magukba a Nyugat-ellenes propagandát, Sergiu Mișcoiu Afrika-szakértő, a politológia egyetem egyetemi tanára, a romániai Afrikai Tanulmányok Központjának igazgatója félig strukturált interjúk segítségével végzett egy felmérést 85 fiatal (18 és 30 év közötti) részvételével, akik a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) tagállamaiban élnek, mely Csádtól Mauritániáig terül el. Összesen 17 országból származtak az alanyok. A felmérést 2023 júniusában és szeptemberében végezték. Lényeges volt a sokszínű minta vétele, (az alanyok között kellettek férfiak és nők, muszlimok, keresztények és animisták, a különböző nagyobb etnikai csoportok képviselői stb.) A források társadalmi hátterét az EU vs. disinfo* hasábjain megjelent összegzés zárójelben mutatja be, név nélkül, itt is így járunk el.
Mit vonhatunk le ennek a felmérésnek az eredményeiből?
Először is, szinte minden megkérdezett azt mondta, hogy mélységesen elégedetlen a társadalmi és gazdasági helyzetével, hogy a vezetőik és – ahogy egy munkanélküli guineai férfi fogalmazott – „a volt gyarmatosító hatalmak, amelyek továbbra is leigáznak minket”, közösen okolhatóak ezért.
Továbbá egyetértettek abban, hogy az afrikai fiatalok „kilátástalan helyzete” (szenegáli diák) legitimálna „bármilyen cselekedetet, bármilyen tevékenységet, amely lehetővé teszi számunkra a túlélést” (mali pék). Egyesek számára a „maquis”-hoz való csatlakozás (eufemizmus, amelyet a politikai-katonai iszlamista mozgalmak jelölésére használnak) végül „megoldást jelenthet a menekülésre az éhínség elől, amely egyre elviselhetetlenebbé válik, különösen a Száhel-övezet vidéki területein” (csádi orvos). A többség számára azonban az események jelenlegi alakulása, különösen a „Franciaország több országból való kényszerű távozása” á(togói diák) reményre ad okot.
Éppen ez a remény az, ami több mint egy évtizede a Kreml propagandájának táptalaja. Ugyanis a megkérdezett alanyok nagy része számára „ébredés” következett be, amikor elkezdték látogatni azokat az oldalakat és feliratkoznak azokra a közösségi hálózatokra, ahol „kimondják az igazságot”. Persze ez „kényelmetlen a franciáknak, az amerikaiaknak és a barátaiknak, de ez az Igazság” (elefántcsontparti étteremtulajdonos). Mivel egyre kevésbé követik a hivatalos médiacsatornákat, a megkérdezett fiatalok szinte kizárólag Facebook-csoportokból, TikTok-ból, Telegramból stb. tájékozódnak, és olyan közösségi oldalakra iratkoznak fel, amelyeknek az Európa- és Amerika-ellenes propaganda az elsődleges létfeltétele. A Kreml propagandistái a „gyarmatellenes ellenállás olyan jeles alakjaira, mint Ahmed Sékou-Touré és Kwame Nkrumah” (benini tanár) hivatkozva igyekeznek bemutatni, hogy a „gyarmati uralom alól valóban felszabaduló országok, mint Niger, Burkina Faso és Mali” (Cape-Verdei diák) jelenlegi fordulata az 1960-1970-es évek történelmének folytatása, amikor a szubszaharai Afrika számos rendszere Moszkva felé fordult. Az oroszbarát influencerek által megszállt digitális hálózatokhoz való csatlakozás „normális dologgá vált” (bissau-guineai gazdálkodó), mert még ha „az oroszok propagandát terjesztenek is, ez a mi érdekünkben történik, reményt ad nekünk” (nigériai eladó). Ennek a propagandának az egyik tulajdonsága, amit nem lehet nem észrevenni, hogy látszólag „igazságos, az afrikai embereknek kedvez” (burkinai munkanélküli férfi).
A radikális információkból és véleményekből táplálkozó párhuzamos igazság, amely a manicheus logikán és az állandó bűnbakképzésen alapul, az interjúalanyok számára elég fontos ok lett arra, hogy cselekedjenek és pozícionálják magukat „a régi és az új birodalmak ellen” (gambiai tanár) és „nem feltétlenül az oroszok vagy a kínaiak mellett” (libériai szerelő). De véletlenül „az esetek többségében ugyanarról van szó” (ghánai újságíró).
A meglévő sérelmek által táplált heves és hatékony propagandának kitett társadalmak jelensége
Mindenekelőtt meg kell jegyezni, miszerint számos felmérés bizonyította, hogy több tényező összefolyik és sok minden befolyásolja a nyugati intézmények azon képességét, hogy meggyőzzék az afrikai kormányokat jó szándékaikról.
E tényezők közül először is figyelembe kell vennünk a mélyen ideológiai gyökerű antineokolonializmust, amelyet éppen most erősítettek meg újra a közvélemény reakciói a 2020 és 2023 között Guineában, Maliban, Burkina Fasóban, Gabonban és Nigerben elkövetett államcsínyhullámra adott válaszként. Mivel úgy vélték, hogy ezeket az országokat a nyugati országok, különösen Franciaország által támogatott vezetők irányították, ezek a puccsok széles körű lakossági támogatást élveztek a szubszaharai Afrika számos más országában. Bár a hatalmat átvevő junták által kinevezett ideiglenes vagy átmeneti kormányok alkotmányosan illegitimek lehettek, sokkal nagyobb implicit vagy explicit támogatást élveztek, mint a korábbi, megdöntött rezsimek.
Ezen túlmenően a közösségi hálózatok megjelenése, amelyek az információk fő forrásává váltak, csak felgyorsította a jelenséget.
A szisztematikus dezinformációba erőteljesen befektető putyini Oroszország jelentős pénzügyi és emberi erőforrásokat fordított a Nyugat-ellenesség folyamatos terjesztésére, különösen a száhel-menti országokban és Közép-Afrikában. Moszkva hatalmas és változatos eszköztárat alkalmaz, a hagyományosabb eszközöktől kezdve (mint például a nagyköveteken, konzulátusokon, kereskedelmi kamarákon és Afrikában működő orosz vállalatokon keresztül történő kommunikációs bombázások) az olyan bomlasztóbb stratégiákig, mint például hamis fiókok ezreinek létrehozása, amelyek telítik a közösségi média szennyezett információs hálózatait. Az e tevékenységekre hiper-specializálódott Kreml influencerek a feladatok aprólékos elosztása alapján dolgoznak, a célzott országok/régiók/közösségek szerint, a profilok differenciálását alkalmazva, a legkönyörtelenebbtől a kevésbé éleslátóig, a célközönségükhöz igazodva (fiatalok, nők, muszlimok/keresztények, diákok stb.). Ez a megközelítés lehetővé teszi számukra, hogy a célcsoportokkal vagy az egyes felhasználókkal való közelség, egyetértés, sorközösség érzését szimulálják, és a közös ügy illúziójának táplálásával bizalmi légkört teremtsenek.
A Nyugat-ellenes propagandával szemben, amely folyamatosan a neokolonializmusra és az imperializmusra mutat, mint Afrika minden szerencsétlenségének elsődleges és végső okára, a régió országainak kormányai gyakran a hallgatás vagy a megfelelés, a burkolt vagy néha kifejezett belenyugvás kényelmes útját választják, és megpróbálják meglovagolni a közfelháborodás hullámait.
Vajon az afrikai fiatalok valóban hallgatnak a Nyugat-ellenes narratívákra?
Úgy tűnik, hogy a fiatal afrikaiak nagyrészt átvették a Nyugat-ellenes propaganda elemeit, és egyre inkább meg vannak győződve arról, hogy az országaik nehéz, sőt kétségbeejtő helyzete mindenekelőtt az „északi” országok és különösen a volt gyarmatosító hatalmak, köztük Franciaország jelenlétének és tetteinek köszönhető. Legalábbis részben ez magyarázza viselkedésüket, amely abból áll, hogy Európa- és Amerika-ellenes diskurzusokkal támogatják a Nyugattal rivális hatalmakkal szimpatizáló nemzeti vezetőket.
Ez a felmérés mindazonáltal azt mutatja, hogy ez a Nyugat-ellenesség nem jár együtt szisztematikusan az orosz, kínai vagy más ideológiákkal és geopolitikai törekvésekkel való azonosulással. Valójában a fiatal afrikaiak inkább mechanikus módon csatlakoznak a Nyugat-ellenes propagandához: azt mondják, hogy csak azért „kedvelik jobban az oroszokat, mint a franciákat”, mert szerintük az utóbbiak felelősek az afrikai társadalmak elmaradottságáért. Nem Oroszország ügyének pozitív támogatásáról van szó, hanem inkább egy olyan szövetség képzeletbeli kivetítéséről, amely a régi mondáson alapul, miszerint „az ellenségem ellensége a barátom”. Ennek ellenére a megkérdezett afrikai fiatalok közül néhányan hallgatólagosan vagy kifejezetten elismerik, hogy Oroszország érdekei „legalább annyira imperialista érdekek, mint a franciáké és az amerikaiaké” (K.D. kereskedelmi asszisztens, Zöld-foki Köztársaság).
Az ilyen típusú kutatások nemcsak az afrikai orosz propaganda mechanizmusainak megértéséhez hasznosak, hanem mindenekelőtt azoknak a viselkedésbeli változásoknak a dokumentálásához, amelyek hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi tendencia ellen közvetlen és messzemenő fellépésre van szükség.
Ennek a fellépésnek legalább két alapvető szempontot kell felölelnie: először is fokozni kell a nemzetközi intézmények hatékony és eredményes jelenlétét a helyszínen, különösen az afrikai országok helyi és regionális fejlődését szolgáló célzott projektek megvalósításához nyújtott pénzügyi és logisztikai támogatás növelésével, és mindenekelőtt a munkahelyteremtő gazdasági tevékenységek ösztönzésével.
Másodszor, alaposan felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni a civil társadalom és a fiatal afrikaiak körében nagy számban jelenlévő, az elképzeléseik és véleményük kialakítására jelentős befolyást gyakorló formális és informális akciócsoportok közötti kapcsolatok kialakításának módját. Jelentős erőfeszítéseket kell tenni a jelenlegi tendencia megfordítása érdekében, hogy a fiatal afrikaiak közvetlenül és széles körben képessé váljanak arra, hogy az Európai Unió és általában a demokratikus országok és intézmények által osztott és támogatott demokratikus és liberális értékek szószólóivá váljanak.
Hát így néz ki az a Nagy Afrikai Ébredés, ami inkább egy hosszú rémálom kezdete lesz a Száhel-övezet és Nyugat-Afrika számára, de nincs segítség: minden propaganda legelső dolga, hogy elhitesse a célpontjával, miszerint az összes többi információforrás hazudik, egyedül ő mond igazat. Mondhat bárki bármit innen, Európából, akár még olyan országokból is, amelyeknek sosem volt gyarmata – egy szót sem fognak hinni belőle.
Aztán, mikor majd ébredés helyett rémálom következik, már rá fognak jönni, kinek volt igaza – csak akkor már késő lesz.
Ez hát a propaganda titka: meglévő, fontos kérdésekre bonyolult igazság helyett egyszerű hazugságokkal válaszol. Ennek kevesen képesek ellenállni.
*The wind is blowing towards the East: the vulnerability of young Africans to anti-Western propaganda
