Tűnődjünk el: miben különbözik egy orosz cybertámadás – teszem azt – egy kínaitól? Vegyük tekintetbe, hogy támadás nincs előzetes megfigyelés nélkül, hiszen ismerni kell a célpontot, és próbáljuk elemezni a két nagyhatalom módszereinek eltéréseit, adott esetben magyar szempontból is.
A kínai módszerekről 2020. októberében szerezhettünk tapasztalatokat, amikor kipattant a Shenzhen Zhenhua Data Information Technology cég megfigyelési botránya. A cég 2017-ben kezdte az egész világra kiterjedő adatgyűjtést, nyilván nem egy kósza ötlettől vezérelve, ehhez a kínai államnak meghatározó köze kellett legyen. Tulajdonképpen egy kiszivárgott adatbázisról van szó, ami mintegy 2,4 millió emberről és 650 ezer szervezetről tartalmaz információkat. Az adatbázist 2,3 milliárd cikk és 2,1 milliárd közösségimédia-poszt alapján állították össze. A szöveges fájlok mérete összesen 1 terabyte. Természetesen célzott adatgyűjtésről volt szó, csupa olyan személy adatait figyelték, akinek munkahelye vagy kapcsolatai révén hatása van a döntéshozatalra, vagy fontos információkhoz férhet hozzá, legyen szó technológiáról, infrastruktúráról vagy katonai műveletekről. Olyanok is szerepeltek a gyűjteményben, akiknek véleményformáló szerepet játzsottak. Mint a Szabad Európa írta akkor:
