Table of Contents
A hír rövid, lesújtó és komoly következményekkel jár majd. Mint a Vazsnoje Isztorii írja*, február 16-án, a déli órákban elhunyt Alekszej Navalnij a Jamalo-Nyenyec Autonóm Körzet Kharp településén lévő IK–3. számú büntetőtelepen – jelentette a Jamalo-Nyec Autonóm Körzet büntetés-végrehajtási osztálya.
„Ma a 3. számú büntetőtelepen A. A. Navalnij elítélt egy séta után rosszul érezte magát, szinte azonnal elvesztette az eszméletét. Az intézet egészségügyi személyzete azonnal kiérkezett, és kihívták a mentőket is. Minden szükséges újraélesztési intézkedést elvégeztek, ami nem járt pozitív eredménnyel. A mentőorvosok megállapították az elítélt halálát. A halál okainak megállapítása folyamatban van” – áll a Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat közleményében.
A bűnüldöző szervekhez közel álló 112-es csatorna azt állítja, hogy Navalnij agyvérzést szenvedett. Az FSIN vizsgálóbizottságot küld a különleges rendszerű Jamalban lévő büntetőtelepre, ahol Navalnij meghalt. A politikus ügyvédje, Leonyid Szolovjov a Novaja Gazeta című lapnak elmondta, hogy a védelem szerdán meglátogatta Navalnijt, és akkor „még egészséges volt, jól érezte magát”. További kommentárokat nem kívánt adni. (Ám kering az orosz médiában egy videofelvétel, mely Navalnijt egy csütörtöki bírósági tárgyaláson mutatja, és teljesen egészségesnek tűnik rajta, még tréfálkozik is).
Vlagyimir Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov közölte, hogy az elnököt tájékoztatták Navalnij haláláról. Peszkov szerint nincs szükség további utasításra ezzel kapcsolatban: „Van egy bizonyos szabályrendszer ebben az ügyben, amelyhez a Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat igazodik”.
Navalnijt azok, akik nem ismerik kellőképpen az orosz belpolitikát, hajlamosak „a nép egyszerű fiának” vagy „korrupcióellenes bloggernek” tekinteni, amiben nagyot tévednek: fia volt ő az orosz népnek, de nem egyszerű. Még az 1990-es évek vége felé tűnt fel az orosz politikában, akkor a Jabloko párt színeiben, ahonnan 2007-ben kizárták, néhány évig kacérkodott az orosz nacionalizmussal is, megalapította Narod néven az Orosz Nemzeti Felszabadító Mozgalmat, nem túlzottan nagy sikerrel: nem rövid, ám annál kanyargósabb utat járt be innen elindulva a korrupcióellenes harcig, amivel viszont annyira belopta magát az oroszországi választók szívébe, hogy a 2018-as elnökválasztáson, melyen Putyin ellenfele lett volna, már bírósági úton tiltották el az indulástól, mondvacsinált indokkal. Pályáját nehéz is volna részletezni, de ő és Korrupcióellenes Mozgalma annyi kellemetlenséget okozott a hatalomnak, hogy 2020. augusztus 20-án a Tomszkból Moszkvába tartó repülőjáraton a GRU egyik, erre specializálódott egysége megmérgezte (bár más források szerint még a hotelben itatták át fehérneműjét méreggel, ezért is nevezte később Putyint „az alsónadrágok méregkeverőjének”).
Az omszki kórházba került, onnan különgéppel vitték a berlini Charité gyógyintézetbe – erős szervezetének és a szakszerű kezelésnek köszönhetően túlélte a mérgezést, majd Christo Grozev, a Bellingcat főszerkesztője segítségével kiderítette az életére törők nevét, címét, telefonszámát, felhívta őket és akadt közöttük, aki beismerő vallomással felérő módon beszélt vele. Ezek után nem csoda, hogy Moszkvába hazatérve még a repülőtéren letartóztatták, előbb a Matrosznaja Tyisinába, majd a leforotovói előzetesbe szállították, végül elítélték egy vitatható (és erősen vitatott) gazdasági ügyben. Aztán, mikor már a büntetőtelepen volt, még néhányszor elítélték, halála előtt már körülbelül harminc évet kellett volna börtönben, vagyis büntetőtáborban tölteni jogi szempontból. Nem kevesebb, mint 27 alkalommal került magánzárkába büntetése alatt, szintén mondvacsinált indokokkal, márpedig a jelenlegi orosz börtönviszonyok közepette ott vagy megfagyni, vagy éhen halni szokás. Esetleg megőrülni.
Navalnij tehát nem volt gáncs nélküli lovag, de nem volt bűnöző sem: pragmatikus orosz politikus volt, akit rossz sorsa a jó oldalra sodort, és ő ennek megfelelően is viselkedett. De mindenképpen, évek óta az orosz ellenzékiség szimbóluma, akiért százezrek vonultak az utcára, amikor letartóztatták. És korábban is képes volt százezreket mozgósítani, ezért is félt tőle annyira Putyin, hogy soha ki nem mondta a nevét. Halálának körülményei legalább annyira oroszosak, mint élete volt: mivel semmi biztosat nem tudhatunk arról, mi történt az Oroszországi Föderáció legészakibb büntetőtelepén, mindenki azt hisz ez ügyben, amit akar, de azért a legtöbbeknek az a véleménye, hogy Navalnijt megölték.
Akár méreggel, akár golyóval, akár bottal vagy ököllel, de nem volt ez a halál természetes – és még ha agyvérzést is kapott volna, az kizárólag a borzalmas körülményeknek lenne köszönhető, melyek között tartották. Világos, hogy politikai gyilkosságról van szó, csak az eszköze kétséges még. A felelős pedig Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és rendszere.
Rendben van, eddig tartottak a tények, most gondolkodjunk el azon, miféle következményei lesznek az esetnek?
Első sorban hajmeresztőek. Akármilyen szigorúak is a jelenlegi orosz törvények, a Korrupcióellenes Mozgalomnak sok százezer tagja van, és több millió vagy tízmillió szimpatizánsa, így tömegtüntetések várhatóak minden nagyobb településen az Oroszországi Föderáció területén. Mi több, így, választások előtt ez a helyzet, amelyben a halott Navalnij nem egyszerűen hős lett, hanem a rendszer áldozata, mártír, Putyinnak nagyon rosszul jön. Nem kérdés, hogy meg fogja nyerni a választásokat – mint Sztálin mondta, az számít csak, ki számolja a szavazatokat – de olyan mértékű tiltakozáskampány indulhat most is, a győzelme után is, aminek elfojtásához a legnyersebb, legdurvább, brutális erőszakot kell majd bevesse, és ez a módszer csak növelni fogja az általános elégedetlenséget. Orosz belpolitikai szempontból ez a helyzet.
Külpolitikai szempontból még súlyosabbak a következmények. A NATO főtitkára, Jens Stoltenberg kijelentette, hogy a Navalnij halálával kapcsolatos összes tényt ki kell vizsgálni, és „Oroszországnak komoly kérdésekre kell válaszolnia”. Hozzátette, hogy „mélyen elszomorítja és aggasztja” a politikus halála. „Alekszej Navalnij hosszú évek óta a szabadság és a demokrácia erős hangja volt. A NATO és szövetségesei letartóztatásakor azonnali szabadon bocsátására szólítottak fel” – mondta Stoltenberg.
Ha ez nem lenne elég, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is megszólalt az ügyben. Szerinte az orosz vezetés felelős Alekszej Navalnij politikus haláláért. Mint a közösségi médiában írta:
„Alekszej Navalnij a szabadság és a demokrácia értékeiért küzdött. Ideáljaiért a legnagyobb áldozatot hozta. Az EU kizárólag az orosz rezsimet tartja felelősnek ezért a tragikus halálesetért. Őszinte részvétemet fejezem ki a családjának. És mindazoknak, akik a legsötétebb körülmények között a demokráciáért küzdenek világszerte. A harcosok meghalnak. De a szabadságért folytatott harc soha nem ér véget.”
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője is nyilatkozott:
„Mélyen megdöbbentett és elszomorított Alekszej Navalnij halálhíre. Putyin semmitől sem fél jobban, mint a saját népének ellenvéleményétől. Ez egy komor emlékeztető arra, hogy mit képvisel Putyin és rendszere. Egyesüljünk a szabadságért és azok biztonságáért folytatott harcban mind, akik fel merjük emelni szavunkat az önkényuralom ellen.”
A Fehér Házból Blinken és Sullivan fejezte ki ékes szavakkal nemtetszését, Berlinből Olaf Scholz, Londonból Rishi Sunak. Peking nem is fog nyilatkozni, Teherán legfeljebb tapsol kicsit: de a világ civilizált része mélyen elítéli Putyint és rendszerét. Egyszóval: a jelenlegi orosz vezetés megsértődhet majd – meg is fog, imádnak sértetten duzzogni – de ez nem változtat semmin.
Navalnij méltatlan halála tehát külföldön árt Putyinnak és rendszerének, belföldön még sokkal több kárt tehet benne – az orosz hagyományokat ismerve nem lehetne csodálkozni néhány ál-Navalnij vagy egy Navalnij-kultusz megjelenésén sem, bár egy hatalmas belpolitika válság mindenképpen várható ezek nélkül is – de akkor mi szükség volt rá? Navalnijt sokkal inkább kompromittálta volna, ha a büntetőtelepen tejbe-vajba fürösztik, kaviárt kap, naponta ötször, míg meg nem unja, selyemruhában járatják – akkor biztos elfordult volna tőle minden híve. De így, hogy mártír lett, sokkal veszélyesebb, mintha élne, mert már nagyon nehéz lenne kompromittálni.
Az orosz reflexiókat nézve, Hodorkovszkijtól Borisz Akunyinig, egyet sem látni, ami félelemről, rettegésről vagy megalázkodásról tanúskodna. Ellenben perzselő düh süt belőlük, hatalmas harag, Hodorkovszkij még mozgalmat is indított, hogy aki egyetért vele, március 17-én, az elnökválasztás napján írja Navalnij nevét a szavazócédulára. Nem azért, mert attól feltámadna, nem is azért, mert megválasztható lenne holtában, hanem azért, hogy Putyin lássa: hányan haragszanak rá, hányan gyűlölik.
Jelen pillanatban a legjobb kérdés az, hogy Navalnij halála után miképpen lehet majd orosz külpolitikát művelni? Minden valamirevaló diplomata elfordul, ha az orosz kormány képviselője szól hozzá: gyilkosokkal senki sem fog szívesen tárgyalni. Olajért sem. Gázért sem. És belpolitikát? Maximum kancsukával, azzal is csak ideig-óráig, ez már nem a cárok kora.
Végezetül lássuk, mit mondott a saját, esetleg bekövetkező haláláról a „Navalnij” című dokumentumfilmben – maga az elhunyt?
„- Alekszej, ha letartóztatnak és bebörtönöznek, vagy megtörténik az elképzelhetetlen és megölnek, milyen üzenetet hagysz az orosz népnek?
- Az üzenetem arra az esetre, ha megölnek, nagyon egyszerű: ne adják fel.
- Tegyél meg nekem egy szívességet, válaszolj erre a kérdésre világosabban.
- Itt csak egy legkézenfekvőbb dolgot tehetnek: ne adják fel. Ne, nem szabad feladni. Ha ez (vagyis a halálom) megtörtént, az azt jelenti, hogy ebben a pillanatban szokatlanul erősek vagyunk, hiszen úgy döntöttek, hogy megölnek. Ezt az erőt ki kell használnunk: ne adjuk fel, ne feledjük, hogy hatalmas erő vagyunk, amely ezeknek a gazembereknek az elnyomása alatt áll, csak azért, mert nem tudjuk felismerni, valójában milyen erősek vagyunk. A gonosz győzelméhez csak a jó emberek tétlensége kell. Tehát tétlenségnek helye nincs.”
Ehhez sokat már nem lehet hozzátenni, világos beszéd, ha a síron túlról is.
Oroszország gyarló, emberi, de mindig mosolygós hőse halott.
Ma új fejezet kezdődött Oroszország történetében, aminek az elejét, meglehet, vérrel írják. De ha minden jól megy, a közepétől visszatérnek a tintához.
*Алексей Навальный умер в колонии
