Hogyan tovább Paks II.? Orosz reaktorvédelem?

Néha úgy tűnik, hogy a Paks II. projekt olyan, mint a szegény ember: még az ág is húzza. Már eddig is számos körülmény volt a projekt életében, ami nehezítette az eredményes előrehaladását és a (számolatlanul sokszor) módosított ütemterveinek betartását. Azonban az orosz-ukrán katonai konfliktus következtében sorban életbe lépő EU szankciók hatásai is lassan, de biztosan beékelődnek az amúgy is akadozó fogaskerekek közé. Persze a fair play érdekében azt is el kell ismerni, hogy egy ilyen léptékű feladat megvalósítása az EU szabályozási környezetében mindkét fél (a magyar nukleáris engedélyes megrendelő és az orosz fővállalkozó) számára komoly kihívásokat tartogat.

Hiszen a projekt egyik fő különlegessége az, hogy az eredetileg orosz előírásrendszeren alapuló létesítményt meg kell feleltetni a hazai és a jogharmonizáció okán tulajdonképpen az EU-s követelményrendszernek. A végső cél tehát az, hogy a felépülő blokkok minden követelményt maradéktalanul teljesítsenek. Ennek biztosítása a tervezés, engedélyezés, gyártás, építés-szerelés és üzembehelyezés során is elkerülhetetlenné teszi az európai jogi és szabványosítási környezet figyelemebe vételét, alkalmazását. Bár Magyarországon jelentős műszaki/biztonsági tudás és tapasztalat áll rendelkezésre az üzemelő VVER-440-es blokkok által, valamint értelemszerűen a szükséges jogi szabályozási háttér is rendelkezésre áll, az könnyen belátható, hogy egy új atomerőmű sikeres megépítése számos olyan kihívást tartogat, amelyekre a szabályok nem mindig adnak kész megoldásokat.

Bár az eddig elfogadott szankciós csomagok nem tartalmaznak közvetlenül nukleáris energetikai vonzatú korlátozásokat, áttételesen már eddig is érezhetővé vált a hatásuk. Annak ellenére, hogy a kulcsrakész (turn key) projekt alapvető know how-ja orosz, a megvalósítás során európai szereplők is megjelennek a színen. Ez részben politikai okokból van így (hiszen az EU elvárása az európai beszállítások biztosítása, magyar részről pedig a 40%-os beszállítói hányadot jelölték meg célként az induláskor), de más szükségszerűségek is ebbe az irányba hatnak.

Az egyik leglátványosabb ügy az új blokkok irányítástechnikai rendszereinek (beleértve a reaktorvédelmi rendszereket) szállítására szerződött Framatome-Siemens konzorcium német tagjának szállításait blokkoló döntés miatt pattant ki. A német kormány illetékes minisztériuma megtagadta az exportengedélyt a Siemenstől, így a szállítás egyelőre meghiúsul. Az ügynek az ad kissé „érdekes” optikát, hogy ugyanezt az engedélyt a francia kormány a konzorcium francia résztvevőjének kiadta.

A magyar külpolitika több esetben is éles hangon bírálta a német döntést. Legutóbb Szijjártó Péter azt is kilátásba helyezte, hogy amennyiben az akadály nem hárul el belátható időn belül az aláírt konzorciumi szerződés teljesítésétől, akár az a döntés is megszülethet, hogy az új blokkok rendszereit orosz szállítóktól rendelik meg. Bár vitathatatlan, hogy vannak komoly fejlesztési törekvések és eredmények, mégis szakmai szinten a bizalom érzékelhetően erősebb a nyugati szállítók technológiájával és műszaki megoldásaival kapcsolatban.

Lényeges szempont ugyanakkor, hogy nem lehet kizárólag politikai döntés egy atomerőmű nukleáris biztonsági rendszerének, vagy rendszerelemének kiválasztása. Tehát abban az esetben, ha az orosz beszállító(k) irányába mozdul el a projekt, akkor a szállítandó tervek, rendszerek, berendezések, szoftverek tekintetében a megfelelő műszaki/biztonsági megalapozások és igazolások mentén a megrendelőnek a létesítmény nukleáris engedélyeseként azokat el kell fogadnia. Ezt követően le kell folytatni az alkalmazhatóságuk hatósági jóváhagyását is. Ez pedig újabb csúszásokat eredményezhet a projekt megvalósításában, mivel ezen rendszerek és berendezések tervezése eddig nem az orosz beszállítóknál zajlott.

A projektben megjelenő „nagy játékosok” (pl. a turbina, vagy az imént említett reaktorvédelem szállítására kiírt tenderek európai nyertesei) mellett kevésbé látható szereplőkre is hatással van a megváltozott feltételrendszer. Például egyre nehezebbé válik Oroszországban az elvárt európai normák szerinti tanúsítások, vizsgálatok elvégzése is, ami ugyan kevésbé látványos, de mégis hozzájárul a projekt nehézségeihez.