Az orosz-ukrán háború rengeteg fordulatot hozott már. Nem csak katonai, stratégiai értelemben, hanem a különböző fenyegetések/fenyegetettségek terén is. Ezek nagy számban kapcsolódnak a „háborús koncként” mostoha sorsra jutott Zaporizzsjai Atomerőműhöz (ZNPP). Mi történik, ha felrobbantják a Dnyeper folyó gátját a Kakhovka Vízierőműnél?
Az utóbbi hetekben a Zaporizzsjai Atomerőművet érintő újabb fenyegetés merült fel (az eddigiek mellé). Ukrán források arról számoltak be, hogy az orosz csapatok aláaknázták a Kakhovka-víztározó gátját, mely felrobbantása esetén komoly katasztrófa fenyegetheti a ZNPP-t.
Valóban veszélyt jelentene az atomerőmű biztonságára
egy ilyen támadás?
Nézve a víztározót, illetve kapcsolatát az atomerőmű hűtésével látható, hogy 240 km legnagyobb hosszúságával és 23 km legnagyobb szélességével a tározó nem nevezhető éppen kicsinek. A Dnyeper folyón, Kakhovkánál kialakított gát által felduzzasztott több milliárd m3 víz egyben egy 351 MW-os vízerőmű működtetését is lehetővé teszi.
Ezen túl a hatalmas víztározó mellett létesült a ZNPP hűtését biztosító medence.
Egy atomerőmű tervezésénél tételesen számba kell venni a Nukleáris Biztonsági Szabályzat alapján mind a külső, mind pedig a belső fenyegetettségeket, melyek az üzemeltetés során jelentkezhetnek. Olyan műszaki/biztonsági megoldásokat kell alkalmazni, hogy a legfontosabb biztonsági funkciókat ellátó rendszerek és berendezések a tervezés során előre meghatározott szélsőséges körülmények között is működőképesek maradjanak.
Tudni kell, hogy a remanens (visszamaradó) hő elvonásának biztosítása alapvető biztonsági funkció az atomerőműveknél. A biztonságos zónahűtés (és a kiégett üzemanyagok pihentető medencéjének hűtése) biztosítására kialakított üzemi rendszerek normál üzemvitel mellett hőcserélőkön keresztül a hűtőmedence vizének adják le a hőt.
Az atomerőmű hűtővizének forrásaként maga a Kakhovka-víztározó van megjelölve.
Normál esetben a hűtővíz a víztározóból kerül kiemelésre és az atomerőmű hűtőmedencéjéből egy csatorna- és zsiliprendszeren keresztül ugyanoda kerül visszajuttatásra. Ezzel a vízkörforgással az erőmű környezetvédelmi hatástanulmánya is részletesen foglalkozik, mint egy esetleges környezeti hatás forrása.
A Kakhovka-víztározóból történik tehát a medence hűtővíz veszteségének pótlása. E veszteség oka az, hogy a hűtés során a hűtővíz egy része elpárolog. Meleg időben a hűtés hatékonyságát a felmelegedett víz porlasztásával növelik, ami további jelentős mértékű párolgáshoz vezet. Ezt a hűtési üzemmódot azonban csak 15 °C felett alkalmazzák, az elemzés szerint ez alatt a környezeti hőmérséklet alatt a medencék porlasztás nélkül is képesek elegendő hűtést biztosítani, tehát a párolgásból adódó veszteség jelenleg nem tekinthető magasnak.
A fukushimai súlyos balesetet követően elvárás volt az atomerőművekkel szemben, hogy olyan biztonságnövelő intézkedéseket vezessenek be, melyek az esetleg a tervezésnél figyelembe vett veszélyeztetéseken túlmutató, rendkívüli helyzetekben is biztosítják a megfelelő biztonsági funkciók ellátását.
Elemzéseket is kellett arra nézve elvégezni, hogy ezen szélsőséges helyzetekben mennyi ideig lehet megelőzni a nukleáris üzemanyag leolvadását. A ZNPP stressz-tesztjéről készült dokumentáció (National Report of Ukraine – Stress Test Results - 2011) részletesen bemutatja a különféle üzemi és üzemzavari események várható hatásait és az azokhoz kapcsolódó biztonsági funkciókat/intézkedéseket.
A tanulmány földrengéssel foglalkozó része figyelembe veszi a víztározó zárógátjának megsérülését az atomerőmű működése szempontjából.
Azzal számol, hogy
a hűtőmedence gátja elég széles,
hogy ne történjen strukturális sérülés
a külső vízoszlop jelentős csökkenése miatt.
A tározóban a ZNPP közvetlen környezetében 10 m maradó vízszintet adnak meg. Gyakorlatilag tehát a hűtőmedence víz-utánpótlásának megszűnését jelentené a víztározó ilyen mértékű leürülése.
Figyelembe véve, hogy az atomerőmű blokkjai jelenleg leállított állapotban vannak, így a párolgásból adódó veszteség nem jelentős,
nagy valószínűséggel önmagában
a Kakhovka-víztározó vizének elvesztése
nem vezetne katasztrofális állapotok kialakulásához,
azaz a hűtés elvesztéséhez az atomerőműben.
Ezt támasztja alá az is, hogy a blokkok biztonságos hűtésére mind a 6 blokknál kialakításra kerültek üzemzavari/baleseti tápvíz tartályok, illetve az 1. blokknál kialakítottak egy csatlakozási pontot a tűzoltóság számára a tartálypark vészhelyzeti feltöltésére, alapvetően arra az esetre, ha teljes feszültségvesztés következne be. Ezen tartályok és betáplálási pontok által biztosítható a reaktorokban levő üzemanyagkazetták gőzfejlesztőn keresztül történő hőelvonása és hűtése. Ha ennek a tápvíz utánpótlásnak a megszervezése és ellátása biztosítható (például kutakból, vagy a megmaradt 10 m-es víztározói szintből ad-hoc megoldásokkal), akkor
a hűtés fenntartható az üzemzavari rendszerek alkalmazásával is.
Ugyanezekkel a módszerekkel a hűtőmedence vízvesztesége is pótolható lehet.
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy:
- A körülmények az atomerőműben jelenleg messze nem ideálisak.
- A háború eddig is sok esetben érintette az üzemeltethetőséget.
- Rendszeresen elveszítik a hálózati betáplálást és dízel generátor betáplálására van szükség.
- A személyzet jelentős pszichés terhelés mellett végzi a munkáját.
- Az infrastruktúra mind az erőműben, mind a környezetében a „normál békeidőhöz” képest jelentősen csökkent funkcionalitással áll rendelkezésre.
Ilyen körülmények között a meghozandó intézkedések – különösen az orosz katonai jelenlét mellett – nagyon komoly megpróbáltatások elé állíthatják a személyzetet.
Felmerült az a lehetőség is, hogy egy blokk elindításával és a blokkok háziüzemi ellátást lehetővé tevő teljesítmény szinten üzemeltetésével a hálózati betáplálás nélkül is tartósan biztosítható lenne a folyamatos energiaellátás a létesítményben. Mint korábban már írtunk róla, a tél közeledtével technológiai okok miatt is szükség lenne erre.
Összességében vizsgálva
- az egyik blokk üzemben tartását,
- a külső hűtővíz elvesztését a víztározóból, valamint
- mindazokat a nehézségeket, melyek a háborús viszonyokból adódnak (amelyek például komolyan akadályozhatják – vagy akár el is lehetetleníthetik – az üzemeltetés miatt fogyatkozó hűtővíz egyéb forrásokból, pl. kutakból történő utánpótlását),
fel kell ismerni, hogy szélsőséges esetben veszélyes eseménysorozat is elindulhat.
A Kakhovka-víztározó esetleges felrobbantásának lehetséges hatásairól a közeljövőben várható az Energoatom részletes elemzése. Ennek megállapításait is bemutatjuk. De
a legfontosabb kérdés az, hogy tulajdonképpen mi is az oroszok célja az atomerőművel?
Mert ne feledjük: minden eszközük megvan arra, hogy akár végzetes események okozói legyenek.
