A történet egyetlen atomerőművi blokk egyetlen hűtővezetékén két hegesztés rutinellenőrzésével kezdődött. Mára pedig ez a kezdeti jelentéktelen vizsgálat a francia atomerőmű-flotta több, mint felének leállításához vezetett! Ez a gáz-krízissel együtt egy blackout valós veszélyét veti fel. És nem csak Franciaországban. A javítások sebességén múlik, hogy a drámából lesz-e thriller, vagy akár horror?
Az 1. rész bemutatta, hogy egy rutinszerű vizsgálat miként vált lavinaszerű események kiváltójává.
A 2. rész bemutatta, hogy milyen események vezettek el a válság kiszélesedésének lehetőségéig.
Az EDF nyilatkozatai mentén azt lehetett remélni, hogy a problémák viszonylag gyorsan megoldhatók és az akadozó, botladozó európai energiahelyzetben a francia atomerőművi flotta újra az ellátásbiztonság biztos alappillérévé tud válni. De mi történt azóta?
Egyelőre nincs jele a helyzet stabilizálódásának.
A múlt héten az EDF 275-285 TWh-ra csökkentette termelési előrejelzését a korábbi 280-300 TWh-s becsléssel szemben. A termelés ilyen mértékű csökkenésének hátterében az áll, hogy a francia nukleáris hatóság (Autorité de Sûreté Nucléaire – ASN) megtagadta négy atomerőművi blokk (Cattenom 1, Chooz 1, Penly 2 és Cattenom 3) visszaindításának engedélyét a tapasztalt feszültségkorróziós problémák miatt. A hatóság pl. a Cattenom 1. blokkhoz kiadott jelentésében konkrétan megjelölte azokat a hegesztési varratokat, melyek javítása nélkül a blokkok nem indíthatók vissza. Ezeknél jelentős, 4,7 és 6,1 mm (!) mélységű repedéseket találtak. Az ASN néhány további problémás varrat esetében hozzájárult ahhoz, hogy azokat a 2023-ban tervezett leállás során – a biztonsági befecskendező rendszerek feszültségkorrózióval érintett részeinek cseréjekor – javítsák.Ezek mellett késések mutatkoznak a tervezett tevékenységek végrehajtásában, mivel a feszültségkorróziós probléma jelentősebb javítási munkálatokat és időt igényel, mint azt eredetileg tervezték. Nem stabilizálja a helyzetet az sem, hogy az eddig felismert hibákon túl 16 további blokk esetében vélik úgy, hogy azok „nagyon érzékenyek” a feszültségkorróziós problémákra, így megbecsülni sem lehet, hogy a 2025-ig elvégzendő teljes átvizsgálási program milyen eredményeket hoz.
Az EDF tulajdonában álló és általa üzemeltetett
francia atomerőművek csaknem fele
a jelen pillanatban is inaktív
az ütemezett karbantartási munkálatok, vagy éppen a korábbi cikkeinkben bemutatott feszültség korróziós problémák miatt.
Hétfő reggel az EDF 56 franciaországi atomerőművi reaktora közül 32 termelt.
Xavier Piechaczyk, a francia villamosenergia hálózat (RTE: Reseau Transport d’Electricite) elnökének közelmúltban tett nyilatkozata korántsem derűlátó. Ebben azt jelezte, hogy a fogyasztóknak a tél bizonyos időszakaiban villamosenergia-fogyasztásuk korlátozására kell számítaniuk, mivel a termelési kapacitások – és ezen belül is különösen az atomerőművek – korlátozottan fognak csak rendelkezésre állni.
Az EDF decemberre 11 reaktort kíván újra üzembe helyezni, januárban pedig további négyet. Hogy ez az ütemterv mennyire lesz tartható, arra nézve nincsenek objektív információk, ugyanakkor a már említett Chivaux 1 blokkon a visszaindulást megelőző próbák során történt incidens vizsgálata is zajlik. Ez ugyan nincs közvetlen kapcsolatban a feszültségkorróziós problémával, de a teszt meghiúsult, ráadásul jelenleg a személyzet nem mehet be a helyiségbe felmérni a károkat. Erre csak azt követően kerülhet sor, hogy egy speciális robottal a teszt során fellépő hiba miatt a helyiségbe került radioaktivitással szennyezett csövet el kell helyezni egy árnyékoló tartályban. A legfontosabb kérdés, hogy maga az incidens pusztán a tesztberendezés meghibásodásával hozható összefüggésbe, vagy magával a hűtőkörrel is probléma van és esetleg ez a probléma jelentkezhet a többi N4 generációs blokkon is?
Az ilyen és hasonló váratlan események, valamint a korábban felismert hibák miatt jelenleg a nukleáris termelő kapacitás rendelkezésre állásával kapcsolatosan jelentős mértékű a bizonytalanság.
Nem segíti a tisztánlátást, hogy az EDF átláthatóságot segítő felületén meglehetősen ellentmondásos adatok érhetők el. Ezeket még elemezzük.
Ezt a helyzetet tetézi a gázhiányból eredő termelés kiesés, korlátozás is.
A korábbi nagy európai energia exportőr Franciaországnak így most azzal kell szembenéznie,
hogy szégyenszemre importálni kényszerülhet.
De honnan?
Németország – amely eddig nagyban támaszkodott a francia energia importra – egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy energiát szállítson a szomszédainak. A nagy zöldenergia hullám által csaknem végleges bezárásra kárhoztatott atomerőművek üzemben tartása, vagy akár üzemidő hosszabbítása sokkal kisebb foltot képeznek mint amekkora lyuk tátong az energetika zsákján. Megjegyzendő, hogy ezek nem tudnak egyszerűen csak politikai akarat alapján megvalósulni, lásd üzemanyag ellátási kérdések stb. Azon törekvésük, hogy megegyezésre jussanak a francia importról egyelőre meghiúsulni látszik, komoly politikai lehűlést eredményezve a franciákkal való kapcsolatokban. Hiszen Németország alapvetően soha nem áram exportőri, hanem kőkemény importőri státusban volt, jelentős részben éppen a francia atomerőművek termelésére alapozva.
Nagy-Britannia ugyanúgy vásárló pozícióban van, a téli csúcsidőszakban eddig sem tudta saját termelési kapacitással lefedni a szükségleteit. A gázellátási nehézségek miatt az ellátási helyzet még feszítettebb lesz. A brit hálózati cég, a National Grid arra figyelmeztet, hogy áramkimaradások léphetnek fel az Egyesült-Királyságban, ha az import források nem lesznek biztosíthatók a fosszilis termeléskiesések kompenzálására. A helyzet súlyosságát jól tükrözi, hogy a National Grid (NG) még a két ország (Franciaország és Nagy-Britannia) közti csúcsidőszaki különbséget is figyelembe veszi, mint pozitív faktort az áramszünetek elkerülésében. További lehetőség az NG azon rendszere, mely a háztartások számára a fogyasztásuk mérsékléséért visszatérítést ad. Szükség esetén az NG ezt is a belső termelési hiányok kompenzálására, illetve a kontinensre irányuló export támogatásának szolgálatába állítja azért, hogy ilyen módon is hozzájáruljon az energiarendszer stabilitásának fenntartásához. Kérdés, hogy ez a díjazás mennyire fogja érdemben befolyásolni a lakosság fogyasztását és képes lesz-e jelentős energiafelhasználást felszabadítani.
A várt nagy termelő, a Hinkley Point C atomerőmű beruházása sem halad a várt ütemben, a felmerülő plusz költségekről (több milliárd GBP) és egyéb nehézségekről, mint a legutóbbi halálos baleset miatti leállításról nem is beszélve.
Visszatérve Franciaországra, bíztató kilátások egyelőre nem nagyon jelentek meg a horizonton. Az RTE mindössze annyit tud most tenni, hogy „Ecowatt” néven 4 napos előrejelzéseket tesz közzé. Ennek célja, hogy a rendszer egyensúlya fenntartható legyen ún. „piros riasztás” kiadásával – a fogyasztás csökkentésére felszólítva a felhasználókat.
Alapvetően az energiarendszer frekvenciáját – Európában ez 50 Hz – az határozza meg, hogy a fogyasztás és a termelés egyensúlya fenntartható-e. Az önkéntes fogyasztási korlátozások elvárása nem jelent igazi megoldást, mert a fogyasztók nem feltétlenül értik az energiarendszer egyensúlyának fenntartási kényszerét és így nem feltétlenül garantálható, hogy ez a kérés széleskörű társadalmi fegyelemmel/támogatással párosul. Ugyanakkor némi optimizmusra ad okot, hogy Franciaországban több nagyfogyasztó is beleegyezett abba, hogy „piros riasztás” esetén csökkenti az energiafelhasználását. Az persze majd csak éles helyzetben derül ki, hogy a termelési érdek meddig lesz korlátozható és ténylegesen mennyi energia megtakarítást hoz a kritikus időszakokban rendszer szinten.
Bár magának az európai energiaválságnak nem Franciaország az okozója, az jól látszik, hogy a francia történések komoly szerepet játszanak abban, hogy egyelőre mindenki a megoldások után kapkod. Hosszabb távon eredményt hozó intézkedések ugyan történnek, – mint például az új atomerőművek építéséhez szükséges adminisztratív engedélyek bürokráciájának egyszerűsítésére kidolgozott jogszabálytervezet – de azt még nem tudhatjuk bizonyosan, hogy ezt a telet hogyan éli túl a francia energiarendszer.
Európában volt már egy példa arra, mi történik akkor, ha a termelés és a fogyasztás egyensúlyában jelentős eltérés lép fel. 2003-ban Olaszországban sikerült teljes blackout állapotot elérni.
A 2006. november 4-ei részleges kontinentális blackout-ot itt mutattuk be,
Egy ország villamos energia rendszerének egyensúlyvesztése normál körülmények közt is komoly gondot okoz. Az említett olasz példa eseményeinek elemzésekor látható volt, hogy ez a blackout milyen komoly mértékben meglengette a teljes európai energiarendszer frekvenciáját. Szerencsére a diszpécserek gyors és szakszerű beavatkozásaival sikerült lokalizálni a problémát és a hálózat többi részén a meglevő tartalékok segítségével a rendszerállapotot normalizálni.
Ha viszont a várt kritikus termelési hiányos időszakban bárhol az európai rendszerben
ilyen súlyos egyensúly hiba lépne fel, az dominó effektust elindítva könnyen kontinentális léptékűvé válhat,
magával rántva a kapcsolódó további (nemzeti) energia rendszereket is.
Egy széleskörű, több országot érintő blackout kezelése a mostani energiakrízis közepette különösen nagy kihívás, különösen télen, amikor az időjárás nem csak a fogyasztást növelheti, hanem egyéb kedvezőtlen hatásokkal magát a kevéssé reziliens villamosenergia-rendszert is fokozottan igénybe veszi (pl. ónos eső, szélviharok okozta hálózati hibák stb.).
Szomorú, de a jelenlegi helyzetben az európai energiarendszer stabilitása nagymértékben az időjárástól függhet.
Egy esetleges zord tél ellátási zavarokhoz, akár kiterjedt áramszünetekhez, esetleg blackouthoz is vezethet.
